Képviselőházi napló, 1931. XXIII. kötet • 1934. május 17. - 1934. június 26.

Ülésnapok - 1931-290

516 Az országgyűlés képviselőházának 290. tes veszélyben forognak» amikor ezekkel a vegyi szerekkel, vagy olyan nyers bőrökkel dolgoznak, melyek például tele lehetnek tri­' china-bacillusokkal. Senki nem védi e tekin­tetben ezeket a munkásokat, senki nem oktatja ki őket. Elnök: Kérem, képviselő úr, méltóztassék beszédét befejezni, beszédideje lejárt. Mai ásíts Géza: Befejezem. Sok helyen dög­letes levegőben dolgoznak. Például kalaptomp­gyárakban 50—60 munkásnő van összezsúfolva egy helyre. Ha időm engedné, egész sorát hoz­hatnám fel azoknak az iparágaknak, amelyek­ről talán az igen t. képviselő uraknak fogal­muk sincs, mert nem érintkeznek az ottani munkásokkal, de amelyek külön-külön és együttvéve rendkivül sok veszélyt rejtenek ma­gukban a munkásokra nézve. Tehát azt mon­dom, ha nem fogadjuk el a jelentést, akkor ez nem az iparfelügyelők elleni bizalmatlanság­ból történik,, akiknek munkáját elismerjük, akiknek tevékenységével szemben elismeréssel vagyunk, hanem azért, mert ezzel tiltakozni akarunk a kormány antiszociális magatartása ellen és emlékezetébe akarjuk juttatni a t. kor­mánynak, hogy akkor, amikor mézesheteit élte ez az új honalapítás, mit ígértek a munkásság­nak. Tekintsenek vissza, hogy ebből mit tar­tottak be és akkor nem fognak csodálkozni azon, hogy a munkásság nem nagyon siet a nemzeti alapra és nem fognak csodálkozni azon, hogy mi ezt a jelentést nem vesszük tu­domásul. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Elnök: Szólásra következik? Takách Géza jegyző: Nincs senki felirat­kozva! Elnök: Kíván még valaki szólni! (Nem!) Ha szólni senki sem kíván, a vitát bezárom. A kereskedelemügyi miniszter úr kíván nyilatkozni. Fabinyi Tihamér kereskedelemügyi minisz­ter: T. Képviselőház! (Halljuk! Halljuk!) Az elhangzott vitában és a jelentésben ez a téma meglehetősen ki van merítve, úgy, hogy egé­szen rövid lehetek. Tény az, hogy az iparfel­ügyelők minden oldalról elismert, kitűnő, oda­adó tevékenységet fejtenek ki, és nagyon kö­szönöm azt a t. Ház minden oldalról megnyil­vánuló elismerést, amely ennek a derék tiszt­viselői karnak kijár. Az is kétségtelen, hogy az iparfelügyelői in­tézmény nagy fontossággal bír, különböző szempontokból. Nagy fontossággal bír elsősor­ban munkásegészségügyi és munkásszociális szempontokból. Ez olyan munkaterület, amelyre tulajdonképpen nem is lehet eleget fordítani. Minél többet tudunk fordítani erre, annál szé­lesebb körökben terjesztjük a szociális megelé­gedettséget, szolgáljuk a közegészségügyet és növeljük a balesetek elleni preventív védelmet. Tény az, hogy aránylag kisebb mértékben csökkent az iparfelügyelők száma, mint ami­lyen mértékben az ország megcsonkult. Az • is tény, hogy az iparfelügyelőknél a normálstátusz­ban nem redukáltunk, hanem emelést foganato­sítottunk, aminek folytán 27-ről 36-ra emelke­dett a létszám. Az is kétségtelen, hogy ezzel a relatíve csekély létszámmal nagyon intenzív munkát folytatunk, amennyiben emelkedett a gőzkazánvizsgálatok és a gyárvizsgálatok száma. Ebben a számban is nem a gőzkazán­vizsgálatoké lett legutóbb nagyobb, mert a leg­utóbbi években relatíve csökkent, hanem a sok­kal fontosabb gyárvizsgálatoknak száma emel­kedett. Azt mondani tehát, hogy itt a kor­ülése 1934. évi június hó 7-én, csütörtökön. mányzat nem teljesítette kötelességét, jóhisze­műleg nem lehet. Azt azonban magam is alá­írom, hogy rendkívül sajnálatos, hogy erre a célra többet; fordítani egyelőre nem tudunk. (Malasits Géza: Tessék példát venni a kultusz­kormánytól!) En nagyon boldog leszek, ha többet tudok tenni, de ezt a kérdést nem lehet szólamokkal elintézni. Azt követelik tőlünk, hogy a. költségvetésben okos takarékosságot vigyünk keresztül. Ennek a takarékosságnak a keresztülvitele ennél a tételnél is kell, hogy éreztesse hatását, ahol nagyon szomorúan és igazán sajnálattal látjuk azt érvényesülni, de az adott helyzetben érvényesülnie kell. A fontos az, hogy ebben az irányban ész­szerű módon előbbre menjünk és hogy meg le­gyen a szociális érzés. Már pedig ebben a te­kintetben azt hiszem, hogy nem méltányos és nem is felel meg a valóságnak az, amit szo­ciáldemokrata oldalról felhozni méltóztattak, mert a magyar munkásság iránti belátás, sze­retet és gondoskodni-akarás ebben a kormány­zatban megvan. (Ellenmondások és felkiáltások a szélsőbaloldalon: Csak szavakban! — Elnök csenget. — Büchler József: Cselekedjék már a miniszter úr!) A cselekedetekben is megvan és a gramofónlemezszerű előadása azoknak, amik a pártprogrammban benne vannak, nem hozza Közelebb a munkássághoz az urakat... (Kabók Lajos: Igazat illik mondani. — Zaj.) Elnök: Kabók képviselő urat rendreutasí­tom. Fabinyi Tihamér kereskedelemügyi mi­niszter: .. .és nem hozza köizelebb a munkássá­got a jobb állapotokhoz. (Zaj a szélsőbalolda­lon.) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak. Fabinyi Tihamér kereskedelemügyi minisz­ter: Méltóztassék ezen a térem ia dolgok szak­szerű részét idehozni, amelyet mindig köi&zönet­tel fogadok. (Büchler József: Ez a gramofon­lemez, amit a miniszter úr mond!) Elnök: Büchler képviselő úr, tessék csend­ben maradni. . Fabinyi Tihamér kereskedelemügyi minisz­ter: Méltóztassék velem konkrét adatokat kö­zölni és én a konkrét adatok alapján azonnal el fogok járni, mint ahogyan nemcsak ezekbon az ügyekben, hanem minden más ügyben el­jártam. (Zaj a szélsőbaloldalon. Elnök csenget. — Kabók Lajos: A Bedeaux-rendszer körül tes­sék intézkedni!) Ott is intézkedtem és helyes nívóra szorítottam vissza. Az urak a technikai haladás szülöttel, annak köszönhetik, hogy egyáltalában ezekben a padokban ülnek. Vi­szont akkor ne méltóztassanak a technikai ha­ladást megtagadni, amikor annak bizonyos más szektorai is vannak. (Elénk helyeslés, él­jenzés és taps a jobboldalon. — Nagy zaj a szél­sőbaloldalon. — Büchler József: Halvány sej­telme sincs róla! — Egy hang a szélsőbalolda­lon: Halandzsa!) Elnök: Az előadó úr nem kíván szólani. Szó­lásjoga többé .senkinek sincs, a tanácskozást befejezettnek nyilvánítom. Következik a határozathozatal. (Farkas Ist­ván: Kitört a miniszter úriból a Ganzgyári igaz­gató. — Zaj.) Kérdem! a t. Házat, méltóztatnak-e az imént tárgyalt jelentést tudomásul venni? (Igen!) A Ház a jelentést tudomásul veszi ós azt hasonló eljárás céljából a Felsőházhoz teszi át. Napirend szerint következik az 1932. évi

Next

/
Oldalképek
Tartalom