Képviselőházi napló, 1931. XXIII. kötet • 1934. május 17. - 1934. június 26.

Ülésnapok - 1931-281

Az országgyűlés képviselőházának % nemzetközi kapitalizmus, amely Japántól egészen Alaskáig mind egy álláspontot képvisel. Láttam, hogy az a Gerard úr, aki Brüsszelben székel, mint a nemzetközi munkaadó központ igazgatója, úgy dirigál a kínai munkaadónak, mint a délaírikainak, ós hogy azok úgy appor tálnak ott, hogy a munkások soha sem tudnak olyan nemzetköziek lenni, mint amilyen nemzetközi tud lenni a kapitalizmus ... Elnök: A képviselő úr beszédideje lejárt. Peyer Károly: .... s mint amilyen nemzet-köziek tudnak lenni a kartellek. A kartell szétosztja a vasat és meghatározza, hogy: te Diósgyőr, csinálsz ennyit, te meg leállsz, te meg tartozol üzembe helyezni a gyáradat, tekintet nélkül arra, hogy van-e munka vagy nincs, mert kartellpolitika szerint osztja szét a munkát. Kóma, amely a maga nemzetközi befolyásával megszabja, hogy katolikus pap lehet-e képviselő vagy sem és egyéb befolyást gyakorol ©gyes államok belpolitikájára. Hol van a mi nemzetközi befolyásunk a Rerum Novarum. a Quadragesimo Anno utasításaitól, hol maradnak ezektől a mi elhatározásaink? Kár ma ezeket a kérdéseket itt felvetni, (Ügy van! a szélsőbaloldalon.) kár azért, mert nagyon helyesen látja a miniszterelnök úr, hogy nagyon közel vagyunk ahhoz, hogy megint szükség lesz esetleg — esetleg, de több, mint valószínűleg — arra, hogy ez a nemzet egységesen lépjen fel; olyan viharfelhők tornyosulnak Európa egén, amelyekről nem tudjuk, hogy miképp fognak eloszlani. Véleményem szerint sehogysem. Az összeütközés elkerülhetetlen és azok a csoportosulások, amelyek itt vannak. Európában, mind hasonlítanak az 1912—13-as eseményekhez, (Propper Sándor: Sőt!) csak az a revolvergolyó hiányzik, amely annakidején Szarajevóban eldördült, hogy Európa megint lángba boruljon. Hát azt akarják, hogy idehaza legyen egy olyan nemzet, amely különböző irányokba széthúz, vagy pedig azt, hogy legyen egy egységes nemzet, legyen egy dolgozó munkásság, amely Magyarországon jól érzi magát, Magyarországon meg tud élni és arra törekszik, hogy ennek a népnek boldogulását, ha kell, más eszközökkel is meg tudja szerezni? A költségvetést nem fogadom el. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Elnök: Szólásra következik? Patacsi Dénes jegyző: Kóródi Katona János! Kóródi Katona János: T. Képviselőház! A legerélyesebben utasítom vissza Peyer Károly támadását, amelyet itt ellenem intézett. Csodálatos, hogy éppen engem támadott meg, aki a jugoszláv határmenti sérelmeket és incidenseket állandóan ide a. Ház elé hoztam. Én felszólítom arra, legyen szíves, — mint ahogy más esetben is felszólítottam, de nem tette meg — hogy a nyilvánosság előtt mondja el, amit elmondott. (Peyer Károly: A sajtó megírta százszor, ezerszer. Mit akar maga azzal a nyilvánossággal?) Csak egyszer szeretném, ha megpróbálná Peyer képviselő úr és nem rágalmazna. (Peyer Károly: Intézze el a sajtóval. nekem csak elküldték^ ezeket a lapokat. — Zaj.) .Elnök: Csendet kérek, képviselő úr! (Peyer Károly: A lapokat elküldték nekem, intézze el azokkal, nem én írtam!) Csendet kérek! Ne méltóztassanak folyton személyes kérdésekkel foglalkozni. Kóródi Katona János: Peyer képviselő úr megkapta ugyanazokat a sajtóítéleteket borítékban ajánlva, saját kezéhez. Én csak röviden válaszolok arra a kérdésre, l. ülése 193í május 23-án, szerdán 145 hogy mi a revízió alá venni való a szociáldemokratapárt programmjában. (Büchler József: Nem hivatott erre!) Amikor a miniszterelnök úr ezt a kérdést szóvátette, akkor megállapította, hogy a szociális kérdés terén semmiféle differencia nines a munkásság jogainak védelme szempontjából és hogy monopóliumot nem fogunk engedni semmiféle téren. (Zaj a szélsőbaloldalon.) A világnézeti alap és a marxista alap az, amely a differenciát okozza. Én csak egy kérdést teszek fel a szociáldemokratapárt jelenlévő tagjaihoz. Ezt a kérdést egyszer érdemes sine ira et studio türelemmel meghallgatni. Én csak egy kérdést teszek fel. Kérdezem a képviselő uraktól: vájjon, ha a szociáldemokratapárt mint munkáspárt nem helyezkedett volna arra a túlzó világnézeti alapra, ezek a mostani áramlatok, amelyeket a szociáldemokrácia felébresztett, olyan erővel törtek volna-e előre s vájjon a munkásság érdekét nem szolgálta volna-e, ha mérsékeltebb alapra helyezkedett volna, mint ahogy voltak is a szociáldemokrácia körében revizionisták, Bernstein hívei, akik mérsékelt alapra helyezkedtek? (Zaj a szélsőbaloldalon. — Buchinger Manó: Mit kapott Renner és Bernstein? Ugyanazt!) Ne méltóztassék magukat a munkáskérdés, a szociális kérdés monopólizálóinak tekinteni, hanem méltóztassék elhinni, hogy vannak mások is, akik ezzel a kérdéssel foglalkoznak és annak megoldásán dolgoznak. Ez a differencia világnézeti. (Györki Imre: Pofozza a munkásokat! — Weltner Jakab: A miniszterelnök úr is azt mondotta, hogy gazdasági erők ébresztették fel. — Zaj.) Elnök: Csendet kérek, képviselő arak. Kóródi Katona János: Röviden a családvédelem kérdését vagyok bátor a miniszterelnök úr figyelmébe ajánlani, mert a miniszterelnök úr a magyar politikának és a magyar közéletnek irányítója és bizonyos aggasztó és nemzetsorvasztó jelenségeknek előtérbe jutását kell konstatálnom. Amíg Magyarországon a születések statisztikája ezer lélekre az 1870-es években 44-et mutat, ez 1906-ban leszállt 36-ra és 1931-ben leszállt 23-ra, tehát e rövid idő alatt leszállt 44-ről 23-ra. Erősen csökkent a házasságkötések száma is. 1932-ben 71.000 házasságot kötöttek, 5152-vel kevesebbet, mint 1931-ben. 1928-ban a házasságkötések arányszáma ezer lélekre 9*4 volt, 1932-ben már csak 8-1. Ezek az adatok azt mutatják, hogy a házasságkötés lehetősége elől el vannak zárva, akik házasságot kötni óhajtanának. Az elválások statisztikája is rosszul alakul az országban. Ha összehasonlítjuk a külföldi statisztikát a mi statisztikánk eredményével, látjuk, hogy 1931-ben Ausztriában minden 100.000 lakosra 29 elválás esett, Belgiumban 30, Romániában 38 és Magyarországon 50. Ezen a téren teljesen egy nívón vagyunk Franciaországgal, amelynek statisztikája a legszomorúbb képet mutatja. Ugyancsak a legszomorúbb eredményeket mutatja a bűnügyek számának emelkedése. Az állam és társadalmi rend elleni bűncselekmények terén 1927-ben még csak 124 elítélés történt, 1932-ben már 420; emberölésért elítéltek 1927-ben 474 embert, 1932-ben 824-et; zsarolás bűncselekményért elítéltek 1927-ben 369, 1932-ben már 665 embert. Így folytatódik tovább a bűnügyi statisztika számainak emelkedése és végeredményben egyáltalában nem látjuk, hogy stagnálás mutatkoznék a bűnügyi statisztika terén. Ismétlem, a miniszterelnök úr figyelmébe