Képviselőházi napló, 1931. XXIII. kötet • 1934. május 17. - 1934. június 26.
Ülésnapok - 1931-281
146 Az országgyűlés képviselőházának ajánlom a fokozottabb családvédelmet. Azt javaslom, hogy a legközelebbi előléptetések alkalmával részesítsék előnyben a nős és családos tisztviselőket és mindenféle előnyt adjanak meg a nős és gyermekes családoknak. Kérjük a statisztikai adatokat arra vonatkozóan, hogy az egyes tárcák körében hány nőtlen tisztviselő szolgál, aki bizonyos életkoron, mondjuk 45 éven felül van, Lány olyan közalkalmazott van, akinek fizetését nem terheli meg a család gondja és az elkövetkezendő végelbánás alkalmával elsősorban ezeket a tisztviselőket kell nyugdíjazni. A mostani végelbánás alkalmával szomorú eseményekről hallunk. Olyan em'bereket, akiknek sok gyermekük van, végelbánás alá akarnak vonni. Azután a család szempontjából kívánatos lenne a családi háznak és a család ingóságainak fokozottabb védelme. Fokozottabban kellene foglalkozni a válóperek megakadályozásával és ezzel kapcsolatban házassági törvényünk revízió alá vételével, olyan megreformálásával, amely még nehezebbé teszi a házassági válást és igyekszik meggátolni azokat a szomorú állapotokat, amelyek ezen a téren uralkodnak. r Végezetül a miniszterelnök úr figyelmébe ajánlok egy mozgalmat, amely végeredményében nem csupán egyes pártnak, hanem az öszszes érdekeltségeknek mozgalma, ez pedig a vasárnapi munkaszünetnek törvénybe iktatására irányuló mozgalom, amely kérdésre vonatkozólag már a parlamentben is több felszólalás hangzott el. Kérem a miniszterelnök urat, tegye szintén magáévá a vasárnapi munkaszünet törvénybe iktatását (Meskó Zoltán: Helyes!) és tegye kormányzati programmjává, (Meskó Zoltán: Meg kell valósítani, nem programmá kell tenni!) mert ezzel maga is hozzájárul ahhoz, (Meskó Zoltán: A miniszterelnök intézkedik!) hogy a nemzet erkölcsi erőtartaléka emelkedjék és végre törvényerőre emelkedjék ez a közóhajtás tárgyát képező törvényjavaslat. Kérem a miniszterelnök úrtól mindazoknak az erkölcsi erőknek támogatását, amelyek a nemzet regenerálódásához vezetnek és ezáltal a nemzet ellenállóképes s égét növelik. A miniszterelnök úr iránti bizalomból elfogadom a miniszterelnökségi tárca költségvetését. (Helyeslés jobb felől.) Elnök: Szólásra következik? Patacsi Dénes jegyző: vitéz Bajcsy-Zsilinszky Endre! Elnök: Nincs jelen, jelentkezése töröltetik. Következik? Patacsi Dénes jegyző: Tauf fer Gábor! Elnök: Nincs jelen, jelentkezése töröltetik. Következik 1 ? Patacsi Dénes jegyző: Gróf Festetics Sándor! Gr. Festetics Sándor: T. Ház! Mindenekelőtt válaszolni kívánok arra a hallatlan támadásra, amelyet Peyer Károly igen t. képviselő úr egy velünk barátságban levő állam jelenlegi kormányzata ellen intézett. Igaz, hogy mint magyar képviselő nem volnék hivatva a német állam jelenlegi kormányzati rendszerét megvédelmezni, azonban nem felejthetem el azt, hogy a harctéren egymás mellett küzdöttünk és sok hálával tartozunk a német nép iránt. (Űay van! Ügy van! jobbfelöl.) Ez a hálaérzet teszi kötelességemmé azt, hogy minden egyes alkalmat megragadjak, ha arról van szó, hogy a német nép becsületét és jó hírnevét igaztalan támadásokkal szemben megvédelmezzem. 281. ülése 193 If május 23-án, szerdán Nincs igaza Peyer igen t. képviselő úrnak, amikor azt mondja, hogy a német nemzeti szocialista mozgalom aljas érzelmeket izgatott fel a német nemzetben. Igaz, hogy érzelmeket gyújtott lángra, de ezek az érzelmek nem aljas érzelmek voltak, hanem hazafias, nemzeti és katonás érzelmek. Abban sincs igaza az igen t. képviselő úrnak, amikor azt mondja, hogy ez a nemzeti szocialista mozgalom egészen indokolatlanul támadott meg és pusztított^ el egy rendszert, amelynek nem volt más kívánsága, mint jólétet és békét hozni a német nemzetre, mert hiszen látjuk, hogy nem úgy hozunk jólétet és nem úgy hozunk békét egy nemzetre, ha Horst Wesselt és társait meggyilkoljuk. Ezt akartam válaszolni Peyer igen t. kép; viselő úrnak és most rátérek tulajdonképpeni témámra, annak hangoztatásával, hogy mondanivalóimat minden pártpolitikai tekintet nélkül kívánom elmondani. (Az elnöki széket Bessenyey Zénó foglalja el.) T. Ház! 1919-ben igen súlyos helyzetben volt a lengyel állam. Minden oldalról ellenséges hadseregek vették körül. Keleten a bolsevikiek frontja húzódott végig, ugyanakkor délről az ukrán csapatok törtek be Lengyelország: területére és magát Lemberget is elfoglalták. A másik oldalon német csapatok és cseh csapatok szorongatták a lengyel határt. Ez a helyzet nagy veszélyt jelentett az újonnan alakult lengyel államra, annyival is inkább, mert nem tudtak rendesen védekezni az ellenséges támadás ellen és pedig azért, mert voltak ugyan fegyvereik, Mannlicher-fegyverek, de nem volt hozzá muníciójuk. Lengyelországnak ez a veszélye veszélyt jelentett egész Európára, veszélyt jelentett elsősorban a magyar nemzetre, mert hiszen Lengyelország összeroppanása szükségképpen ma gával hozta volna, hogy a bolseviki hadseregek benyomulnak Európa szívébe és közelálló volt, hogy elsősorban Magyarországon üt ki a bolsevizmus és azután kiterjed Ausztriára és Németországra is. Ekkor, ebben a helyzetben, mivel akkor én voltam véletlenül a honvédelmi minisztériumban, keletkezett bennem gondolat, hogy itt mindenáron és minden körülmények között elsősorban a magyar haza érdekében kell segíteni a lengyel nemzeten. Minthogy máskép nem tudtunk segíteni, muníciót igyekeztem nekik juttatni. Ez annyival is könnyebben történt, mert akkor már a lengyelek is puhatolózni kezdtek és bizottságokat küldtek ki; esry ilyen bizottság Budapestre is megérkezett. Ez a bizottság Horsovszky udvari tanácsosból és Morey ezredes úrból állott. Ezzel szemben mi is felállítottunk egy bizottságot és ez a mi magyar bizottságunk báró Stipsics akkori őrnagyból, Bau Gottlieb szénkormánybiztosból és báró Collas Tiborból állott. Ezek a bizottságok összeültek és egyezmény jött létre, amely egyezmény értelmében mi 9000 vagon szén ellenében 19 millió aranykoronáért szállítottunk a lengyeleknek muníciót. Ez a muníció tette lehetővé, hogy az újonnan létesült lengyel állam nem roppant össze, meg tudta védelmezni határait az ellenséges támadásokkal szemben és a^ bolsevikiek nem tudtak előrenyomulni Varsó felé. Ez volt 1919-ben. Később azután megismétlődött a helyzet. Akkor, ha nem tévedek, a Teleki-kormány ve zette Magyarország ügyeit. 1920-ban. amikor a bolsevikiek ismét támadást intéztek Lengyelor* szag ellen és a bolseviki csapatok már Varsó határán állottak, az akkori magyar kormány
