Képviselőházi napló, 1931. XXIII. kötet • 1934. május 17. - 1934. június 26.

Ülésnapok - 1931-280

80 Az országgyűlés képviselőházának £ menyében 150.000-re csökkent. Az átszervezés a Nemzeti Színháznál nem oldható meg csak új színészek szerződtetésével, és idegen művészek felléptetésével, akik közül — közbevetőleg megjegyzem — sok nem is kíván a Nemzetiben fellépni, mert hosszú sorozatos előadások sikeréhez van szokva és nem akar repertoir-színházba menni: minden attól függ, hogy rendeződik-e a Nemzeti Színház nyugdíjintézetének kérdése, másrészt pedig, hogy rendelkezésünkre bocsátható-e az a hitel, amely a Nemzeti Színház felélesztéséhez szükséges. Ez a színpad és a nézőtér rendbehozására szükséges hitel 250.000 pengő volna. Ez volna az a forgó tőke, amelynek befektetése feltétlenül szükséges ahhoz, hogy a Nemzeti Színházat a kellő színvonalra emeljük. Nagyon lekötelezne Beck t. képviselőtársam, ha egy olyan társadalmi akcióval, mint az Operabarátok Egyesülete, ezt a 250.000 pengőt ©seitleg előteremtené, az általa és általam anynyira szeretett Nemzeti Színház érdekében, (Derültség és taps a jobboldalon. ) A nevelő munka eredményességének egyik legfontosabb előfeltétele az, hogy a nevelő munkások megfelelő anyagi helyzetben, megelégedetten, nyugodtan tudjanak dolgozni. (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon.) Ali ez a magas kultúra embereire, a művészekre, írókra, színészekre, zenészekre, akiknél ma mindenütt gazdasági problémáik vannak előtérben, de áll ez az oktatási személyzetre is. Az oktatási személyzet kétségtelenül rászolgált arra, hogy becsületes, nemzetnevelő munkáját megfelelően honoráljuk. (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon.) Mindazonáltal méltóztassanak megengedni, hogy egy különös tünetre mutassak rá. A napokban kaptam egy nyílt levelet, amelyet, azt hiszem, t. képviselőtársaim egy része is megkapott, mert hiszen a magyar királyi kormányhoz és az országgyűlés mindkét házához intézték. A különféle magyarországi tanítóegyesületek vezetői írták az egész magyar tanítóság nevében és ebben a levélben, nézetem szerint^ egészen időszerűtlen kívánságokkal és követelésekkel fordulnak a kormányhoz, a Képviselőházhoz és a Felsőházhoz. Ma, amikor a nehéz gazdasági viszonyok között mindenkinek meg kell elégednie avval, ami van és a szűkös viszonyok között is szolgálnia kell a közt és a nemzetet, nem tartom helyesnek, ha a tanítók egyetemi végzettségről ábrándoznak, amiképpen azt Petró igen t. képviselőtársam is szóvátette, nem tartom helyesnek azt, ha a VI. fizetési osztályba való bejutásról beszélnek és hasonló kívánságokat terjesztenek elő. A kormánynak és általában a magyar közvéleménynek a tanítók mindenkor dédelgetett kedvencei voltak és ma is azok. Ennek a következménye az, hogy azok a régi jelszavak, amelyek szerint a tanítóság az országnak legnyomorultabb helyzetben élő rétege, ma már idejét múlt frázisok, mert ezeknek a valóság ellentmond. Az egész magyar tisztviselőtársadalomra a legnagyobb súllyal nehezedik rá a gazdasági válság, amelybe országunk is belesodródott és amelyet az egész világon látni. E gazdasági válság következtében mindenütt fizetésredukciók, leszállítások történtek és a megélhetés nehézségei mindenütt növekedtek. A fizetésleszállítások a tanítóknál is megtörténtek, de míg a miniszteriális igazgatásban megállapítható, hogy a miniszteri tisztviselők békebeli fizetésének valorizált értékét ma nem éri el a tisztviselői kar, — mert hiszen mindössze két0. ülése 193A május 18-án, pénteken, három tisztviselő jut a minisztériumban a IV. fizetési osztályba, ahol csak egy békebeli osztálytanácsos fizetését élvezi — ezzel szemben azok a fizetésrendezések, amelyeket a legutóbbi kormányok Apponyitól Klebelsbergig biztosítottak a tanítóknak, azt eredményezték, hogy a tanítók ma is békebeli. fizetést élveznek, még pedig nagyobb százalékban. Ezt a Néptanítók Lapjának újévi számában •& tanítósághoz fordulva, meg is írtam, táblázatos kimutatásba foglaltam és ebből megállapítható, hogy a tanítók 2'8%-a ma nagyobb fizetést élvez, mint amilyent 1914-ben, a békében egyáltalán elérhetett; 19%-a élvez olyan fizetést, mit akkor 5%-a élvezett, 46%-a élvez olyan fizetést, amely a békebeli X. fizetési osztálynak felel meg és amelyet akkor csak 39% élvezett. A legalsó fizetési fokozatban, a XI. fizetési osztályban a békében a tanítók 55%-a volt, ma az ennek megfelelő fizetést a tanítóknak csak 31%-a kapja. Ha tehát nem is rózsás, nem is kedvező a tanítók helyzete, de talán a tanítói státus az egyetlen státus ma a magyar tisztviselőtársadalomban, amely elmondhatja azt, hogy pénzértékben jóformán ugyanazt kapja, ^mint amit a békében kapott. A tanítóknak tehát ma elsősorban nem arra kellene a súlyt helyezniök, hogy lehetetlen kívánságokat terjesszenek a kormány elé, hanem hogy segítségére siessenek annak az ő beadványukban csak mellékesen említett, tényleg súlyosan sújtott tanítói rétegnek, amely a mai válságot tényleg megsínyli : szólok itt azokról a felekezeti tanítókról, akik illetményeiket nem kapják meg. (Ügy van! Ügy van!) Több felszólalás történt itt e tekintetben. Péchy László, Farkasfalvi Farkas Géza, Farkas Elemér, de jóformán valamennyi képviselő állandóan per traktál ja a felekezeti tanítók kérdését. Ennek a kérdésnek gyökeres megoldása igen nehéz. 5400 tanító van, aki egy-két havi hátralékban van. Nagyobb összegről van szó: a gyökeres rendezés 7*5 millió pengőt kívánna« Iskolai adó kivetésével, az iskolai adó arányosításával kívánják t. képviselőtársaim ezt a kérdést megoldani. Erre az útra a kormány nem térhetett, mert ezt a mai pénzügyi helyzet lehetetlenné teszi. Ellenben annak kapcsán, amit Péchy igent, képviselő úr mondott az egyházi adó beszedésének nehézségeiről, egy terv merült fel. Eszerint az állam hajlandó átvenni az egyházi adó jövedelmeknek az iskolákra fordított részét az együttes kezelésű adók közé és amennyiben az egyházi hatóságok ehhez hozzájárulnak, — amit én nem kétlék, mert azt hiszem, hozzá fognak járulni, hogy ezt az állam az együttesen kezelt adók módjára szedje be — akkor semmi akadálya nincs annak, hogy a kérdés a tanítók javára rendeztessék. (Élénk helyeslés.) Kijelentem, hogy amennyiben az egyházi hatóságok ehhez hozzájárulnak, akkor minden felekezeti tanító folyó évi szeptember hó 1-től kezdve az állami illetményhivataltól fizetését minden hó 1-én teljes egészében meg fogja kapni. (Elénk helyeslés és taps. — Farkasfalvi Farkas Géza: A búzaértékkel mi lesz?) Ez a készpénzilletményre vonatkozik. A terményilletmények kérdése még előkészítést igényel. Az adatok bejöttek, de a pontos adatokat nem tudtuk még megkapni az összes egyházaktól. Nevezetesen itt disztingválni kell. Disztingválni kell azok között a terményilletmények között, amelyeket a tanító, a kongruás lel-