Képviselőházi napló, 1931. XXIII. kötet • 1934. május 17. - 1934. június 26.

Ülésnapok - 1931-280

80 Az országgyűlés képviselőházának £ menyében 150.000-re csökkent. Az átszervezés a Nemzeti Színháznál nem oldható meg csak új színészek szerződtetésével, és idegen művészek felléptetésével, akik közül — közbevetőleg meg­jegyzem — sok nem is kíván a Nemzetiben fel­lépni, mert hosszú sorozatos előadások sike­réhez van szokva és nem akar repertoir-szín­házba menni: minden attól függ, hogy rende­ződik-e a Nemzeti Színház nyugdíjintézetének kérdése, másrészt pedig, hogy rendelkezésünkre bocsátható-e az a hitel, amely a Nemzeti Szín­ház felélesztéséhez szükséges. Ez a színpad és a nézőtér rendbehozására szükséges hitel 250.000 pengő volna. Ez volna az a forgó tőke, amely­nek befektetése feltétlenül szükséges ahhoz, hogy a Nemzeti Színházat a kellő színvonalra emeljük. Nagyon lekötelezne Beck t. képviselő­társam, ha egy olyan társadalmi akcióval, mint az Operabarátok Egyesülete, ezt a 250.000 pengőt ©seitleg előteremtené, az általa és általam any­nyira szeretett Nemzeti Színház érdekében, (Derültség és taps a jobboldalon. ) A nevelő munka eredményességének egyik legfontosabb előfeltétele az, hogy a nevelő munkások megfelelő anyagi helyzetben, meg­elégedetten, nyugodtan tudjanak dolgozni. (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon.) Ali ez a magas kultúra embereire, a művészekre, írókra, színészekre, zenészekre, akiknél ma mindenütt gazdasági problémáik vannak előtérben, de áll ez az oktatási személyzetre is. Az oktatási sze­mélyzet kétségtelenül rászolgált arra, hogy be­csületes, nemzetnevelő munkáját megfelelően honoráljuk. (Ügy van! Ügy van! a jobbolda­lon.) Mindazonáltal méltóztassanak megenged­ni, hogy egy különös tünetre mutassak rá. A napokban kaptam egy nyílt levelet, amelyet, azt hiszem, t. képviselőtársaim egy része is megkapott, mert hiszen a magyar királyi kor­mányhoz és az országgyűlés mindkét házához intézték. A különféle magyarországi tanító­egyesületek vezetői írták az egész magyar ta­nítóság nevében és ebben a levélben, nézetem szerint^ egészen időszerűtlen kívánságokkal és követelésekkel fordulnak a kormányhoz, a Kép­viselőházhoz és a Felsőházhoz. Ma, amikor a nehéz gazdasági viszonyok között mindenkinek meg kell elégednie avval, ami van és a szűkös viszonyok között is szolgálnia kell a közt és a nemzetet, nem tartom helyesnek, ha a tanítók egyetemi végzettségről ábrándoznak, amikép­pen azt Petró igen t. képviselőtársam is szóvá­tette, nem tartom helyesnek azt, ha a VI. fize­tési osztályba való bejutásról beszélnek és ha­sonló kívánságokat terjesztenek elő. A kor­mánynak és általában a magyar közvélemény­nek a tanítók mindenkor dédelgetett kedvencei voltak és ma is azok. Ennek a következménye az, hogy azok a régi jelszavak, amelyek sze­rint a tanítóság az országnak legnyomorultabb helyzetben élő rétege, ma már idejét múlt frá­zisok, mert ezeknek a valóság ellentmond. Az egész magyar tisztviselőtársadalomra a leg­nagyobb súllyal nehezedik rá a gazdasági vál­ság, amelybe országunk is belesodródott és amelyet az egész világon látni. E gazdasági válság következtében mindenütt fizetésreduk­ciók, leszállítások történtek és a megélhetés nehézségei mindenütt növekedtek. A fizetés­leszállítások a tanítóknál is megtörténtek, de míg a miniszteriális igazgatásban megállapít­ható, hogy a miniszteri tisztviselők békebeli fizetésének valorizált értékét ma nem éri el a tisztviselői kar, — mert hiszen mindössze két­0. ülése 193A május 18-án, pénteken, három tisztviselő jut a minisztériumban a IV. fizetési osztályba, ahol csak egy békebeli osz­tálytanácsos fizetését élvezi — ezzel szemben azok a fizetésrendezések, amelyeket a legutóbbi kormányok Apponyitól Klebelsbergig biztosí­tottak a tanítóknak, azt eredményezték, hogy a tanítók ma is békebeli. fizetést élveznek, még pedig nagyobb százalékban. Ezt a Néptanítók Lapjának újévi számá­ban •& tanítósághoz fordulva, meg is írtam, táblázatos kimutatásba foglaltam és ebből meg­állapítható, hogy a tanítók 2'8%-a ma nagyobb fizetést élvez, mint amilyent 1914-ben, a béké­ben egyáltalán elérhetett; 19%-a élvez olyan fizetést, mit akkor 5%-a élvezett, 46%-a élvez olyan fizetést, amely a békebeli X. fizetési osz­tálynak felel meg és amelyet akkor csak 39% élvezett. A legalsó fizetési fokozatban, a XI. fizetési osztályban a békében a tanítók 55%-a volt, ma az ennek megfelelő fizetést a tanítók­nak csak 31%-a kapja. Ha tehát nem is rózsás, nem is kedvező a tanítók helyzete, de talán a tanítói státus az egyetlen státus ma a magyar tisztviselőtársa­dalomban, amely elmondhatja azt, hogy pénz­értékben jóformán ugyanazt kapja, ^mint amit a békében kapott. A tanítóknak tehát ma első­sorban nem arra kellene a súlyt helyezniök, hogy lehetetlen kívánságokat terjesszenek a kormány elé, hanem hogy segítségére siessenek annak az ő beadványukban csak mellékesen említett, tényleg súlyosan sújtott tanítói réteg­nek, amely a mai válságot tényleg megsínyli : szólok itt azokról a felekezeti tanítókról, akik illetményeiket nem kapják meg. (Ügy van! Ügy van!) Több felszólalás történt itt e tekintetben. Péchy László, Farkasfalvi Farkas Géza, Farkas Elemér, de jóformán valamennyi képviselő ál­landóan per traktál ja a felekezeti tanítók kér­dését. Ennek a kérdésnek gyökeres megoldása igen nehéz. 5400 tanító van, aki egy-két havi hátralékban van. Nagyobb összegről van szó: a gyökeres rendezés 7*5 millió pengőt kívánna« Iskolai adó kivetésével, az iskolai adó ará­nyosításával kívánják t. képviselőtársaim ezt a kérdést megoldani. Erre az útra a kormány nem térhetett, mert ezt a mai pénzügyi hely­zet lehetetlenné teszi. Ellenben annak kapcsán, amit Péchy igent, képviselő úr mondott az egy­házi adó beszedésének nehézségeiről, egy terv merült fel. Eszerint az állam hajlandó átvenni az egyházi adó jövedelmeknek az iskolákra for­dított részét az együttes kezelésű adók közé és amennyiben az egyházi hatóságok ehhez hozzá­járulnak, — amit én nem kétlék, mert azt hi­szem, hozzá fognak járulni, hogy ezt az állam az együttesen kezelt adók módjára szedje be — akkor semmi akadálya nincs annak, hogy a kérdés a tanítók javára rendeztessék. (Élénk helyeslés.) Kijelentem, hogy amennyiben az egyházi hatóságok ehhez hozzájárulnak, akkor minden felekezeti tanító folyó évi szeptember hó 1-től kezdve az állami illetményhivataltól fizetését minden hó 1-én teljes egészében meg fogja kapni. (Elénk helyeslés és taps. — Farkasfalvi Farkas Géza: A búzaértékkel mi lesz?) Ez a készpénzilletményre vonatkozik. A ter­ményilletmények kérdése még előkészítést igé­nyel. Az adatok bejöttek, de a pontos adatokat nem tudtuk még megkapni az összes egyházak­tól. Nevezetesen itt disztingválni kell. Disz­tingválni kell azok között a terményilletmé­nyek között, amelyeket a tanító, a kongruás lel-

Next

/
Oldalképek
Tartalom