Képviselőházi napló, 1931. XXIII. kötet • 1934. május 17. - 1934. június 26.

Ülésnapok - 1931-280

Az országgyűlés képviselőházának 280 kész, vagy más tisztviselő a saját egyéni szük­ségletére kap — bizonyos mázsa búzát — és a között, amelyet fizetés helyett nagyobb mennyi­ségben kap. Másrészt disztingválni kell a föld­járandóság és a búzajárandóság között, mert a földjárandóságnál a búza értéke alacsonyan van megállapítva, a másiknál pedig magasan. Itt tehát egyénenkénti elbírálás szükséges és a pénzügyminiszter úrral egyetértésben erre nézve kijelenthetem, hogy az adatgyűjtést most sürgősen megkezdjük és megpróbáljuk fölfek­tetni azt a tervezetet, amelynek alapján ez is dűlőre lesz vihető. (Élénk helyeslés.) Ha ezek a kérdések megoldattak, akkor ke­rülhet sor a gyökeres megoldásra; az iskola­adóra és az arányosításra, mert akkor már a pénzügyigazgatás kezében lesznek az összes adatok. Én azonban osztozom azokban az aggodal­makban, amelyeket itt Csilléry András t. bará­tom felvetett. Azt hiszem, az egyházak szem­pontjából is meggondolandó: helyes-e, hogy ők teljesen az államra hárítsák át a tanítók fize­tését a mai kényszerű helyzetre való hivatko­zással, mert bárhogy fordítjuk a dolgot, ez egy­értelmű a felekezeti népoktatás államosításá­val. Ez ma tényleg nem következik be az én miniszterségem alatt, kétségtelen azonban, hogy a jövőben be fog következni, mihelyt lesz mi­niszter, aki ezt a kérdést más szemszögből nézi, mint ahogy mi nézzük. És amikor itt a felekezeti tanítók és kon­gruás lelkészek kérdéséről szóltam, méltóztas­sék megengedni, hogy még egy kérdést tegyek szóvá befejezésül, mégpedig a felekezeti kérdést. (Halljuk! Halljuk!) Nevezetesen a nemzetneve­lés egyik főeszközét mi a vallásos szellem elmé­lyítésében, a vallásos élet fenntartásában vél­jük felismerni, ezért helyezzük a nemzetneve­lést, is valláserkölcsi alapra. (Helyeslés és taps a jobboldalon és a balközépen.) Szükségszerűen következik ebből, hogy én és a kormány általá­ban helyesnek találunk minden konfesszionális szervezkedést és mozgalmat, amely a hitélet el­mélyítésére, a felekezetekhez tartozók társa­dalmi érintkezésére törekszik és a nemzeti összefogás gondolatát szolgálja, azonban nem tarthatok helyesnek semmi olyan konfesszioná­lis szervezkedést, amely harcra, háborúra s a magyar nemzet tagjainak szétválasztására irá­nyul. (Helyeslés és taps a jobboldalon és a bal­közéven.) Ha én ezt itt most szóváteszem és hangsú­lyozom, hogy nekünk számolnunk kell azzal a történetileg kifejlődött és történetileg adott helyzettel, amelyben vagyunk, t, i., hogy Ma­gyarország lakossága nem egy vallásnak a hí­ve, ha számolunk ezzel a változatlan helyzettel, akkor nekünk feltétlenül meg kell ijednünk és meg kell rendülnünk azoknak az aggasztó tü­neteknek láttára, (Egy hang a jobboldalon: Vannak!) amelyek ma lépten-nyomon kiütköz­nek. Minden oldalon érzékenységet, idegességet és gyanakvást észlelünk s ettől az érzékenység­től, idegességtől és gyanakvástól már csak egy lépés van a vádaskodásig és gyanúsításig. (Úgy van! Ügy van! a jobboldalon és a balkö­zépen.) Méltóztassék megengedni, de vannak kon­kolyhintők ebben az országban, akik^ konkolyt akarnak hinteni a nemzet tagjai közé, akik el­akarják a vallásos életet sekély esi teni. (Sztra­nyavszky Sándor: így van!) Azt hiszem, a ta­valyi költségvetési vita és az idei bizottsági tárgyalás során is Fábián Béla t. képviselő­társam, mutatott rá arra, hogy milyen külső • . ülése 193A május 18-án, pénteken. 81 elemek és milyen célokat szolgáló elemek azok, amelyek a vallástalanság útját akarják egyen­getni a felekezeti viszályok szitásával. Min­denkit kérek, ennek a konkolyhintésnek ne méltóztassék felülni és különösen ne méltóz­tassék felülni annak a szokásnak, ami leg­újabban kapott lábra, hogy mindennap szárnyra bocsátanak egy hírt, hogy itt ebben a város­ban vagy abban a faluban, ebben a hivatalban vagy abban a minisztériumban felekezeti szem­pontok szerint töltik be az állásokat, a fele­kezeti arányszámokat sértik és mindig azt ku­tatják, hogy melyik hivatalban, hol, milyen vallású ember ül. En, t. Ház, feleslegesnek tartom, — ez any­nyira természetes — hogy a magam és a kor­mány többi tagjai és az összkormány nevében tiltakozzam az ilyen beállítás ellen, annyira ne­vetséges ez a vádaskodás velünk szemben, akár velem szemben, hogy a katolikus .' érdekeket egyoldalúan védelmezném, akár az én két pro­testáns minisztertársammal szemben, hogy azok a protestáns érdekeket egyoldalúan vé­delmeznék. Mi egyedül és kizárólag, mint ahogy a nemzeti egység gondolatán alapul egész politikai programmunk, az arravalóság szerint ítéljük meg, hogy ki milyen pozícióba kerül­jön. (Helyeslés.) Lehet, hogy a felekezetek egyik vagy másik városban, egyik vagy másik hiva­talban sérelmet vélnek felfedezni, de az ilyen kérdéseket nem lehet partikulárisán megítélni. Méltóztassék az országos arányszámokat és méltóztassék az egész komplexust áttekinteni. (Közbeszólás.) Igenis van olyan terrénum, ahol ez szükséges éppen az oktatásügy terén, mert valláserkölcsi alapon állván, a tanítók meg­választásánál törvényes intézkedés van arra, hogy figyelembe kell venni az iskolák tanulói­nak vallási arányszámát. (Igaz! Ügy van! He­lyeslés.) Ezt a törvényt be kívánom tartani, de természetes, hogy egyik vagy másik helyen el­tolódások állhatnak elő, azonban ne méltóztas­sék soha ilyen kikapott statisztikai adatokat hiteleseknek elfogadni­Hogy ez mennyire helytelen, azt vagyok bátor néhány statisztikai adattal megvilágí­tani két kérdésre vonatkozólag, amelyek leg­utóbb szóvátétettek. Az egyik kérdés az állás­talan diplomások imént lefolyt elhelyezési ak­ciójára vonatkozik, amelyre nézve megállapít­tatott, hogy az államnál elhelyezett 903 diplo­más közül 618 volt a római és 7 görögkatolikus, vagyis az összes elhelyezettek 69'2%-a, 2%-kal több a katolikusok országos arányszmánál. Az elhelyezettek 27'2%-a volt református és evan­gélikus együttvéve. Miután a reformátusok és evangélikusok együttes arányszáma 27%, az el­helyezettek arányszáma itt kéttized százalékkal múlja felül az országos arányszámot. Egyéb vallású volt az elhelyezettek közül 3*6%, az 5'8%-os országos arányszámmal szemben. (Fel­kiáltások a baloldalon: Mi az az egyéb?) Uni­tárius, izraelita, görögkeleti, stb. (Zaj.) Az ál­lástalan diplomások elhelyezésénél tehát anél­kül, hogy bárki is nézte volna a vallást, anél­kül, hogy a jelentkezőket ebből a szempontból szelektáltuk volna, — mivel nagy számokról van szó — önmagától kialakult egy, az orszá­gus arányszámmal párhuzamos arányszám. (Ügy van! Ügy van a jobboldalon.) Ugyanezt látom 'a tanítóiknál is. Szememre vetették legutóbb, hogy az állami iskolákban túlságos nagy arányszámban vannak a kato­likus tanítók a reformátusok rovására. Össze­állítottam a részletes adatokat a kultuszigaz­12*

Next

/
Oldalképek
Tartalom