Képviselőházi napló, 1931. XXIII. kötet • 1934. május 17. - 1934. június 26.

Ülésnapok - 1931-280

Az országgyűlés képviselőházának 280. népiskolai tanterem létesítése és új tanítók al­kalmazása: ekkor lesz a hatosztályos elemi is­kola kiépítve és majd azután gondolhatunk csak a nyolcosztályos népiskola létesítésére. Ha most tőlem a nyolcosztályos elemi iskolát kívánják, méltóztassanak figyelembe venni, hogy elődöm, Klebelslberg Kuno gróf, sokkal jobb helyzetben, sokkal kedvezőbb pénzügyi vi­szonyok között tervbevette, — már a törvény­javaslatot is elkészíttette, azt hiszem, éppen Kornis Gyula barátommal — de kénytelen volt elállni annak beterjesztésétől, mielőtt a hatosz­tályos iskola teljes (kiépítését befejezte volna. Reméljük, hogy erre is rá fog majd »kerülni a sor. Igen nagy veszedelmeket rejt magában a gyermekeknek ez a gondozatlansága és talán egyik okát ebben kell látnunk annak, hogy az analfabetizmus terén még igen 'Szomorú viszo­nyok vannak. Tavaly rámutattam az adatok­ra. A statisztikai adatok bizonyítják, hogy mi a környező államokkal szemben még mindig igen nagy előnyben vagyunk r az analfabetiz­mus kérdésében, de mégsem nézhetjük tétlenül, hogy 8—10%-a a lakosságnak analfabéta le­gyen. Legutóbb rendelkezésemre jutott adatok szerint megállapítható, hogy az ország külön­böző részeiben 4'1 és 13'9% közt mozog az analfabéták száma a 18—24 évesek között. A Dunántúl nyugati végein 4%, Keleten, Hajdú, Bihar, Szatmár területén 13%, átlag­ban 8*4% az analfabéta* száma ebben az or­szágban. Ennek következtében tervbevettem és meg is fogom a jövő esztendőben valósítani, hogy a népművelési szervezet révén bizonyos analfabéta tanfolyamokat rendezzünk. Itt az ál­lástalan tanítóknak is jut talán némi fog­lalkoztatás, bár ezeket a tanfolyamokat gya­korlottabb tanítóknak kell vezetni. Minden­esetre ezt az analfabéta tanfolyamot rendszere­síteni kívánom. Méltóztassék megengedni, hogy egypár szóval a népművelésügyi kérdésekre is kiterjesz­kedjem. A mi népművelési szervezetünk bizo­nyos reorganizációra szorul. Az elgondolások megvannak, a pénz sem hiányzik teljesen, de még mindig nem voltunk képesek azt az ered­ményesen működő népművelési, felnőtt-neve­lési hálózatot kiépíteni, amelyre az országnak szüksége van. Ebben a tekintetben is a jövő évben kívánom az előmunkálatokat megejteni. Amennyiben szükség lesz törvényhozási intéz­kedésre, a Ház elé hozom, amennyiben nem lesz szükség, talán rendeleti úton is meg tudom oldani. Mindenesetre foglalkozom a kérdéssel. À nemzetnevelés legmagasabbrendű funk­cióira áttérve, bátor vagyok a Háznak bejelen­teni, hogy a jövő esztendőnek egyik legfonto­sabb programmja lesz a főiskolai oktatás re­formja. Nehéz kérdés, bár állítólag minden kultuszminiszter, aki ezt elővette, rögtön utána távozott, (Derültség.) de mivel nehéz probléma, mégis elő kívánom venni. Itt elsősorban gondolok a jogi oktatás re­formjára, amelyre nézve végre konkrét javas­latok vannak előttem az összes egyetemek jogi karaitól és vannak bizonyos miniszteriális elő­munkálatok is, úgy hogy ezt az illetékes szer­vekkel való megbeszélés és főleg az egyetemi professzorokkal való megfelelő letárgyalás után, remélem, sikerül dűlőre vinni. Hason­lókép előkészítésre vár az orvosképzés re­formja, a gyógyszerészképzés, amelyet Tauf fer t. képviselőtársam sürget itt, amely szintén a rövidesen megoldandó kérdésekhez tartozik. KÉPVISELŐHÁZI NAPLÓ XXIII. ülése 193U május 18-án, pénteken. 79 Hasonlókép kaptam indítványokat a közgazda­sági képzés tekintetében, ez azonban a most megalakított új egyetemi szervezet tanmeneté­nek és szabályzatainak kidolgozásával meg­oldáshoz jut. A művészeti kérdésekről — tekintettel arra, hogy az elmúlt hetekben itt tartott beszédeim­ben többször kitértem rájuk — hosszasabban nem kívánok nyilatkozni, csupán egészen rövi­den reflektálok az elhangzottakra. Igen meleg köszönetet mondok Petrovácz képviselőtársam­nak és többi képviselőtársaimnak is,^ akik a képzőművészet kérdését tették itt iszóvá és elis­merőleg nyilatkoztak az általam elért eredmé­nyekről. A nemzeti kiállítás kérdésében meg kell jegyeznem, hogy az idei kiállítás csak kí­sérlet volt. Beismerem, hogy ez művészetileg, művészettörténetileg, műkritikailag talán nem volt tökéletes. Inkább művészetpolitikai céljaim voltak e kiállítás ilyentén megrendezésével, mert meg akartam mutatni azt, amit tavaly ki­jelentettem, hogy a tehetséges művész, az igazi művész mindig érvényesül. Ha tehát a külön­böző irányú tehetséges művészeknek egyfor­mán teret adunk, ezáltal talán kiküszöbölhet­jük azokat az áldatlan torzsalkodásokat, ame­lyeket 'szerintem a nagy művészek hátterében működő tehetségtelenek csinálnak. (Ügy van! Ügy van! Taps a jobb- és a balodalon. — An­daházi-Kasnya Béla: Ez az igazság!) A színházak tekintetében Beck Lajos t. kép­viselőtársam mondott hosszú beszédet, amely­ben nagy örömömre teljes elismeréssel nyilat­kozott az Opera vezetéséről és az Opera ered­ményeiről. Helyeslés jobbfelől.) Mivel ez ezút­tal először történt meg, külön köszönet illeti t. képviselőtársamat, de viszont ez is azt bizo­nyítja, hogy nekem és elődeimnek volt igazunk, amikor éppen ővele szemben védelmünkbe vet­tük az Operát és az Operánál uralkodó re­zsimet. (Ügy van! ügy van! jobbfelől.) A Nemzeti Színház tekintetében legyen sza­bad kijelentenem, hogy az a kép, amelyet Beck Lajos t. képviselőtársam a Ház elé terjesztett, nemcsak sötét volt, — ő maga is sötét képnek nevezte — hanem túlzott is. Kétségtelen, hogy a Nemzeti Színházban válság van. Kétségtelen, hogy vannak rossz színészek, kétségtelen, hogy nem minden jó színész játszik a Nemzeti Szín­házban, de az is kétségtelen, hogy a Nemzeti Színházban vannak nagyon jó, tehetséges, nagy művészek. Vannak darabok is jók, és voltak sikerek már az idén is. En remélem, hogy ezek a sikerek a jövő évben még fokozódni fognak' és hogy Vojnovich Géza kormánybiztos 1 úr a maga kiválóságaival (Ügy van! Ügy van! a jobbfelől.) elérheti ugyanazt az . eredményt, amelyet Radnay Miklós az Operaházban éveken át kifejtett szívós energiával elért. Remélem, hogy a jövő szezon meg fogja cáfolni azokat a kritikákat, amelyekkel a Nemzeti Színházat az idén illették és én nagyon köszönöm Farkas Elemér barátomnak, hogy olyan melegen vé­delmébe vette Vojnovich Géza kormánybiztos urat. Megjegyzem, hogy az ő működése pénz­ügyi tekintetben máris bizonyos eredménnyel járt. Az Opera mérlege a tavalyihoz képest 60.000 pengővel javult, a Nemzeti Színházé pe­dig 100.000 pengővel. Ehhez képest ma már az Operánál 42.000 pengő tiszta nyereség állott elő — az állami szubvenciót természetesen bele értve — a Nemzeti Színháznál pedig a ta­valyi 300.000 pengős deficit 200.000-re, ; de az operai nyereség hozzászámításával végered­12

Next

/
Oldalképek
Tartalom