Képviselőházi napló, 1931. XXIII. kötet • 1934. május 17. - 1934. június 26.

Ülésnapok - 1931-280

78 Az országgyűlés képviselőházának í vény és az annak kapcsán tervezett rendezés, ahogy mondani szokták, a középiskolai reform csak akkor válik teljessé, ha a szakiskolák és a polgári iskolák kérdése is megoldódikA polgári iskolánál nincs szó új törvényes rendelkezésekről. Itt a tantervnek új megállapításáról és végrehajtásáról, annak bizonyos fokig való módosításáról van szó, hogy a polgári iskola tényleg az legyen, aminek alkotói az új polgári iskolát tervezték 1927-ben, mintegy a szakiskolák alsó tagozatául szolgáló középfokú iskola; ne legyen a polgári iskola az az altisztképző, irodatisztképző iskola, ami ma, hanem a polgári iskolai növendékek részben bizonyos gazdasági ismeretekkel a gyakorlati életben helyezkedjenek el, 'részben pedig — a kiváló képességűek — menjenek szakiskolába és ott szerezzék meg azt a magasabb műveltséget, amelyre gyakorlati pályájukon szükségük lesz. Ez a kérdés szorosan összefügg a kereskedelemügyi és a földmívelésügyi tárca problémáival és itt utalok arra, amit Petró igen t. barátom és Csilléry igen t. barátom mondottak a szakoktatás tekintetében. Ismétlem, amit már egyszer kijelentettem a Házban, hogy nem akarok ebből a kérdésből tárcakérdést, hatalmi kérdést csinálni. Elvileg meggyőződésem, hogy azok a nevelő intézmények, melyek az iskolarendszerbe beleilleszkednek, a kultusztárca hatósága alá tartoznak. (Helyeslés és taps a baloldalon.) Megoldhatónak tartom azonban a kérdést a felügyeleti kooperáció formájában is. Mindenesetre az a fontos, hogy az iskolák jól működjenek (Helyeslés' jobbfelől.) s ezt nem hatalmi kérdés szempontjából kell elbírálni, hanem a tökéletesítés és a fejlesztés szempontjából. Azt hiszem, sikerülni fog a földmívelésügyi miniszter úrral c kérdésben megfelelő megállapodásra jutnom. Méltóztassanak megengedni, hogy itt közbevetően egy kijelentést tegyek Petro t. képviselőtársam tegnapi beszédével kapcsolatban, amelyben a földmívelésügyi minisztérium tisztviselőit méltóztatott avval a váddal illetni, hogy ők bizonyos ajándékokat, bizonyos szolgáltatásokat fogadnak el a gazdasági iskoláktól. E tekintetben a földmívelésügyi miniszter megkért annak kijelentésére, (hogy ő a felvetett vádat meg fogja vizsgáltatni, a vizsgálat után annak eredményét közölni^fogja és reméli, hogy ha a vádnak ellenkezője^ fog kiderülni, akkor a képviselő úr elégtételt fog szolgáltatni a földmívelésügyi minisztérium tisztviselőkarának. (Petrovácz Gyula: Es fordítva?) Akkor nem kér elégtételt, de ezt nem szabad feltenni. (Zaj. — Andaházi Kasnya Béla: Egyoldalú lovagiassági szabály! — Zaj és mozgás.) A nemzetnevelés szempontjából igen nagyfontosságú a tankönyv-ügy teljes rendezése. (Úgy van! Úgy van!) Ez igen nehéz kérdés. Talán éppen ezért szeretek róla gondolkozni és vele foglalkozni. Bizonyos üzleti érdekek játszanak közre. Még pedig — most azt hiszem, csodálkozni méltóztatnak — nem kiadói érdekek, — mert azok megoldhatók még egységes tankönyv esetén is, hiszen ma egész Magyarországon talán négy vagy öt kiadó foglalkozik tankönyvek kiadásával — hanem az írók részéről. Ma ugyanis mindenki ír tankönyveket, aki bizonyos iskolai összeköttetéssel rendelkezik. Egy tanár például, aki a középiskolában tanít, elővesz három régi tankönyvet és eoből a három régiből ír egy újat, átírja a mondatokat rossz 0. ülése 1934 május 18-án, pénteken. stílusban, idegen anyagot keverve bele, amely oda sem való. (Ügy van! Úgy van! a jobboldalon.) Nehezen lesz három régi jóból egy negyedik jó könyv. Ezzel tisztában vagyunk, ez a kérdés revízió alá kerül s a revízió már folyamatban is van. Nekem, megvallom, az volna az ideálom, ha nem egyéni müvet adnánk az ifjak kezébe, hanem egy olyan szerkesztőbizottság által átdolgozott legjobb könyvet, amilyenre a külföldön is van néhány helyen példa. A külföldön nagyon jól beválnak ezek a tankönyvek, így például a régóta forgalomban levő 80 meg 100 éves angol és francia tankönyvek egészen mások, mint ahogy a szerző 80 vagy 100 évvel ezelőtt megírta, mert minden kiadásnál, mindig" újabb javításokkal, egészen új, korszerű mű jön létre. Mindenesetre szeretném az egységes tankönyv gondolatát továbbvinni, anélkül, hogy ez nagyobb nehézségeket okozna a mai nehéz helyzetben lévő kiadóknak, akik nagy áldozatokat hoztak a tankönyvek kiadásával. Károsodásukat el akarom kerülni. Hajlandó leszek ezt úgy megoldani, hogy a ma kiadással foglalkozó három-négy nagyobb kiadóvállalat megkapja a maga participációját az egységes mű kiadásánál. Ismétlem, ez hosszabb előkészítést igénylő feladat és — ami a fő — hosszú ideig tart, amíg azt a bizonyos jó tankönyvet meg fogjuk találni, amelyet elfogadhatunk. A minap, azt hiszem, Petrovácz t. képviselőtársam méltóztatott bizonyos aggodalmakat kifejezni atekintetben, hogy én a középiskolai törvényben a középiskolai tanulók létszámát nem állapítom meg úgy, amint a régi törvény tette, osztályonkint 40-ben. Méltóztatott rámutatni arra, hogy a nevelő szempontok érvényesülésének mennyire akadálya az, ha 70—80 gyermek van egy osztályban. En ehelyett felhatalmazást kértem a törvényben az új tanulólétszám megállapítására és tisztelettel vagyok bátor bejelenteni, hogy a fővárosban a jövő évben az I. osztályban 50 tanulónál többnek a felvételét nem engedélyezem. Ez igen nagy haladás, mert ez évben még 70—80-as létszám is volt egyes iskolákban és azért lesz lehetséges, mert a reáliskolákban a létszám nem volt teljesen kitöltve és most az alsó tagozat egységesítése következtében oda is be lehet majd iratkozni. A vidéken a legtöbb helyen szintén megoldható ez az 50-es létszám, talán 19 középiskola lesz, ahol kénytelen leszek átmenetileg 60 gyermeket felvenni. Van néhány város, így Szombathely, Székesfehérvár és Eger, ahol az 50-es létszám megoldása csak új osztályok létesítésével lehetséges. Ezekről később fogok gondoskodni. Sokkal nehezebb a helyzet az elemi iskoláknál. Többen, így legutóbb Kéthly Anna t. képviselőtársam rámutattak itt arra, hogy az elemi iskolákban milyen tarthatatlan helyzet van atekintetben, hogy a tanítók milyen nagytömegű gyermeket kénytelenek oktatni. A rendelkezésemre álló statisztikai adatok szerint 99 iskolában van még mindig 100-nál több tanuló, 199 iskolában 91—100, 459 iskolában pedig 81—90 tanuló. 547 új tanítóra és tanteremre volna szükség, hogy ezen a -bajon segíthessünk, vagyis, hogy a tanulók számánál 80-ra szállhassunk le generaliter és 1208 tanítóra volna szükség, hogy 70-ig szállhassunk le a tanulólétszámmal. Az elemi iskolánál csak a legkirívóbb bajon tudunk segíteni a pénzügyi nehézségek miatt, de el kell ismernünk, hogyha javul a pénzügyi helyzet, ez kell, hogy a tárca egyik legelső feladata legyen. (Taps a jobboldalon és a balközépen.) 1200, vagy inkább 2000