Képviselőházi napló, 1931. XXIII. kötet • 1934. május 17. - 1934. június 26.
Ülésnapok - 1931-280
M Az országgyűlés képviselőházának 280. sebb és legfontosabb. Nem tudom, mibe kerülne ez az államnak, de engedjék megmondanom azt, hogy ez a kormánynak, az államnak becsületbeli kötelessége. (Fatacsi Dénes: Ügy van!) Mégis lehetetlen dolog az, hogy az állam azt mondja a tanítónak: tizetek neked egy métermázsa búzát, ez 10 pengőbe kerül, de adj nekem nyugtát arról, hogy 21 pengőt kaptál. Ez igazán nem méltó az államhoz (Ügy van! Ügy van!) és nincs érdekében az államnak, hogy elkeserítse azt a tanítóságot, amely munkájával az alapkövet hordja össze a nemzet jobb jövőjéhez. (Igaz! Ügy van! a jobb- és a baloldalon. — vitéz Bajcsy-Zsilinszky Endre: Teljesen igaza van a képviselő úrnak!) Engedjék meg, hogy végül egészen röviden, úgyis mint boldogult emlékű Bleyer utóda, ebben a Háziban, úgyis mint tisztán nemzetiségi kerület képviselője, maradéktalan teljes őszinteséggel nyilatkozzam az úgynevezett német kérdésről. (Halljuk! Halljuk!) Kérem más véleményen lévő képviselőtársaimat, hallgassanak meg jóindulattal. Legyenek meggyőződve arról, hogy engem semmi más nem vezet, mint a szeretet népem iránt, amelyből származom és a rendületlen hűség és ragaszkodás magyar hazámhoz. (Elénk éljenzés és taps a jobboldalon.) A kisebbségi probléma ma olyan szélesen van beleállítva a nemzetközi politika síkjába, hogy ez elől kitérni nem lehet. Azt hiszem, ez a probléma nálunk is megérett annyira, hogy elérkezett az ideje annak, hogy kifelé és befelé véglegesen rendezzük és likvidáljuk. Köztudomású, hogy a világháborút a népek felszabadítása és önállósítása jegyében indították meg. (Mozgás.) A luacioniatlizmusínak ilyen nemzetközi hangsúlyozása okozta azt, hogy új erőcsoportosulások támadtak egész Európában. Ehhez járultak a wilsoni elvek, amelyek kimondták azt, hogy a nemzetiségeknek önrendelkezési joguk van, hogy maguk határozhatnak afelett, milyen államhoz tartozzanak. Tudjuk, hogy ez mind csak szemfényvesztés volt, hiszen megkérdezésük nélkül egyszerűen odakapcsolták őket idegen országokhoz. Itt indult el útjára az úgynevezett modern kisebbségi probléma. Az újabbkori állambölcselet szerint ugyan állam és nemzet egy. Mivel pedig az új határok megvonásával nem lehetett tiszta nemzeti államokat létesíteni, ezért az új államok a hozzájuk csatolt idegennyelvű lakosságot iparkodnak felszívni magukba, ha lehet, szépszerével, ha nem lehet, kíméletlen harccal gazdasági és politikai téren, isőt nyelvük, kultúrájuk erőszakos megsemmisítésével is. Természetes, hogy ez a kisebbségeket önvédelemre készteti. Innen származik az állandó harc a kisebbség és az állam között. Mivel a Népszövetség, amelyre..a kisebbségek, védelmét bízták, teljesen képtelen erre a feladatra, innen származik az elkeseredés, úgy hogy a kisebbségek elégedetlensége állandóan veszélyezteti a nemzetközi békét. Nálunk tulajdonképpen nem volt nemzetiségi kérdés. (Ügy van! Ügy van! r a jobboldalon.) Az európai nemzetiségi kérdésnek a hullámgyűrűi azonban eljutottak hozzánk is. Nálunk ez a mozgalom, amely a német kérdéssel kezdődött, inkább preventív jellegű volt és inkább felülről indult meg, mint alulról, a nép rétegeiből. (Patacsi Dénes: Az izgatók részéről indult meg!) A mi kisebbségi kérdésünknek, a német kérdésnek a magja, egyedüli ütközőülése 19$ A május 18-án, pénteken. 73 pontja az iskola nyelve; e körül csoportosulnak a különböző véleményeltérések. Engedjék meg, hogy röviden vázoljam népoktatásunkfejlődését nemzetiségi szempontbólElőször kijelentem, hogy a mi népoktatásunk mindig a leglojálisabb volt a kisebbségekkel szemben. (Halljuk! Halljuk!) 1868. előtt tulajdonképpen szó sem volt a magyar nyelv tanításáról a nemzetiségi iskolákban. Az 1868-iki népoktatási alaptörvényünk úgy intézkedik, hogy minden növendék saját anyanyelvén nyerjen oktatást. Az 1877-ik évi második állami tanterv felszólítja úgy az iskolahatóságokat, mint a tanítókat, hogy a tanítás fősúlyát az anyanyelven való oktatásra fektessék. A magyar nyelvre vonatkozólag ez a tanterv azt mondja: a magyar nyelv tanítása és megtanulása kívánatos. Sajnos, azonban a nemzetiségi iskolákban: a román, szász és szerb iskolákban nemcsak hogy elzárkóztak a magyar nyelv tanítása elől, hanem magyarellenes szellemben történt az ifjúság tanítása. (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon.) Ezért 1879-hen a törvényhozás elrendelte a magyar nyelvnek mint kötelező tantárgynak tanítását; hogy milyen kevés eredménnyel, az látszik abból, hogy 1906-ban 2000 iskola volt, amelyből egyáltalán száműzték a magyar nyelv tanítását. Amikor a koalíció uralomra jutott, az ellenzék törvényhozásilag akarta biztosítani a népoktatás nemzeti irányát Ezt célozta tulajdonképpen az 1907. évi XXVII. törvénycikk, a nem állami tanítók jogviszonyairól és azoknak járandóságairól. E szerint a törvény szerint is az alapoktatás az anyanyelven történik, csak az úgynevezett nemzeti tantárgyakat kell magyarul tanítani, az államtól jóváhagyott tantervek és taneszközök szerint. Az összeomlás után sok huzavona, sok tanácskozás után a kultuszminiszter kiadta 1923-ban azt^a rendeletet, amelyben háromtípusú kisebbségi iskolát állapít meg. Az első az a) típus, a tiszta nemzetiségi nyelvű iskola, ahol a magyar nyelv csak mint kötelező- tantárgy taníttatik. A b) típus az a típus, amelyben a tantárgyaknak körülbelül a fele magyarul, a másik fele pedig németül, illetőleg az anyanyelven taníttatik. A c) típus szerint az egész tanítás magyarul történik, csak az írás-olvasás, a beszéd- és értelemgyakorlat, a számolás és természetesen a hittan tanítása történik németül, illetőleg az anyanyelven. Ezeket a típusokat maga a község választotta. Jelenleg van 105 a) típusú, 153 b) típusú és 352 c) típusú iskola. Boldogult emlékű Bleyer Jakab kívánságára a kormány egy külön állást szervezett ezeknek az iskoláknak ellenőrzésére. T. i. a kultuszminisztériumba berendeltek egy tanfelügyelőt, aki ezeket a nemzetiségi iskolákat ellenőrzi a tekintetben, hogy csakugyan megtartják-e ezeket a típusokat. Már most mindenki azt hitte, hogy ezzel véglegesen elrendeződik az iskolakérdés. Sajnos, azonban nem így történt. Felelőtlen emberek nem a boldogult emlékű Bleyernek. és társainak intenciója szerint jártak el, mert meg vagyok győződve arról, hogy boldogult emlékű Bleyer — és ezzel elégtételt akarok szolgáltatni az ő emlékének — jó hazafi volt és szerette saját népét. Az a meggyőződésein a munkatársairól is, hogy azok szeretik a német népet, amelyből származnak, de jó hazafiak, Vannak azonban a perifériákon felelőtlen elemek, akik — meg vagyok . győződve róla — ezeknek akarata ellenére az egész mozgalmat 11*
