Képviselőházi napló, 1931. XXIII. kötet • 1934. május 17. - 1934. június 26.

Ülésnapok - 1931-280

74 Az országgyűlés képviselőházának í ellenszenvessé teszik, akik azt hirdetik, hogy »maholnap a ti gyermekeitek majd nem tudják elolvasni szülőitek nevét a temetőben a sírkereszten, azok, akik népetekből papok, képviselők lettek, vagy valamire vitték, renegátok stb.« En a magam részéről .nagyon szívesen együttműködöm Bleyernek társaival, az ú. n. német népművelési egyesületben is, azonban elsősorban ki kell közösíteniök maguk közül ezeket a perifériákon működő felelőtlen embereket (Élénk helyeslés és taps), akik paraziták módjára ímeg akarnak élni ebből a mozgalomból. (Elénk helyeslés és taps a Ház minden oldalán.) Arra kérem az igen t. miniszter urat, hogy a kisebbségnek minden jogos kívánságát teljesítse. Erezze jól magát itt minden kisebbség, amennyiben nem ellenkezik a magyar nemzetnek aspirációival. A magyar nemzet mindig nagyon liberális, '• nagyon lojális volt — teljesítse minden kívánságukat. Hiszen tulajdonképpen nem is a nyelv a fő, hanem a szív, a meggyőződés. (Ügy van! Ügy van!) Nem a nyelv, amelyen az oktatás történik, hanem a szellem a fontos. (Ügy van Ügy van!) Igenis el tudom képzelni, hogy valaki jó magyar, ha egy szót sem tud magyarul. A mi németeink akkor is, amikor nem tudtak magyarul, mindig magyaroknak vallották magukat. (Ügy van! Ügy van!) Hiszen mi nem vagyunk jövevények, a mi Őseink a magyarokkal együtt küzdöttek a szabadságharcban, a világháborúban ugyanazokért az ideálokért, ugyanazokért az eszményekért. (Taps a Ház minden oldalán.) Biztosíthatom a t. Képviselőházat, hogy mi a magyar állameszméhez mindig hívek maradunk; mi nem akarunk semmiféle Anschluss-t és semmiféle horogkeresztet^ (Elénk helyeslés és taps a jobboldalon, a középen és a baloldalon ) A mi nennet becsületérzésünk tiltakozik az ellen, hogy mi a magyar népet, amely elhagyott és testvértelen az egész világon, amely a jólét és dicsőség verőfényes napjaiban testvérként ölelt keblére, ma a balsorsban gyáván cserbenhagyjuk, vagy elpártoljunk tőle. (Élénk éljenzés és taps.) Elnök: Lejárt a beszédideje, képviselő úr! (Halljuk! Halljuk! a jobboldalon.) Csendet kérek. (Halljuk! Halljuk!) Heckenberger Konrád: Kérek néhány perc meghosszabbítást. Elnök: A házszabályok rendelkezése szerint nem lehet. Méltóztassék befejezni. (Halljuk! Halljuk! a jobb- és baloldalon. — Zaj. — Petrovácz Gyula: Örffy majd ad meghosszabbítást.) Heckenberger Konrád: Azt akarom még mondani, hogy nem helyeslem, amit ma mindig hangoztatnak, hogy mi százszázalékos németek és százszázalékos magyarok vagyunk. — Lehet valaki magyar, lehet valaki német, lehet valaki török vagy tatár, de csak egy lehet és mi Magyarországon bármilyen vallásiíak, vagy nyelvűek legyünk, igenis, csakis százszázalékos magyarok vagyunk. (Élénk éljenzés és taps.) Bennünket nyelvi és valláskülönbség nélkül egy érzés fűz össze: a haza iránti szeretetnek érzése. Ma én csak egy versengést ismerek el jogosultnak: ki tud többet áldozni és ha kell szenvedni a hazáért. (Élénk helyeslés és taps a jobboldalon.) Mélyen t. Képviselőház! Én nem vagyok optimista. Nekem az az érzésem,... Ö. illése 1U3Í május IS-án, pénteken. Elnök: Kérem képviselő úr, méltóztassék .befejezni. (Nagy mj a jobboldalon és a középen.) Csendet kérek! Heckenberger Konrád: Elfogadom a költségvetést. (Hosszantartó élénk helyeslés, éljenzés és taps. A szónokot tömegesen üdvözlik.) Elnök: A miniszter úr kíván szólni. (Zaj.) Méltóztassanak helyeiket elfoglalni. Hóman Bálint vallás- és közoktatásügyi miniszter: T. Képviselőház! (Halljuk! Halljuk!) Az éppen elhangzott beszéd hatása alatt néhány ehhez a beszédhez fűzött reflexióval kezdem. (Halljuk! Halljuk!) Nagyon nagy örömmel töltött el az a megállapítás, amelyet itt Heckenberger Konrád igen t. barátom a hazai német kisebbség egy nagy és széles rétege nevében tett, hogy tudniillik ő a magyarországi németeket, a mi derék svábjainkat a magyar nemzeti közösség tagjainak tekinti. (Mesikó Zoltán: Ez természetes!) Nem természetes, kérem, mert vannak hangok, amelyek idegenből importált teóriák kapcsán, — minők a divatos faji elmélet, a képviselő úr által jelzett s a világpolitikában előtérbe lépő kisebbségi gondolat — és egyéb doktrínák hatása alatt a magyarországi sváb-német kisebbséget ki akarják szakítani a magyar nemzeti közösségből. Beszélnek arról, hogy ezek tagjai a magyar államnak, fiai a magyar hazának, Magyarországnak a lakói, de a magyar nemzetnek nem tagjai. Ez a felfogás homlokegyenest ellentétes az én történetírói felfogásommal és az én egyéni meggyőződésemmel. (Ügy van! Ügy van!) Azok az úgynevezett nemzeti kisebbségek, amelyek a mai Magyarország területén laknak, sőt amelyek a történeti Magyarország területén laktak, azok is nagyrészben hűséges tagjai voltak mindig a magyar nemzetnek, (Ügy van! Ügy van! —< Taps a jobboldalon.) úgy, ahogyan ezt Hecke mberger Konrád képviselő úr itt kifejtette. Tagjai voltak a magyar nemzetnek, mert a nemzeti közösség befogadta őket 'magába, ők ebben a közösségben jól érezték magukat és élvezték a közösség tagjainak minden jogát, kiváltságát és előnyét, (Ügy van! Ügy van!) teljesítették azonban e közösség tagjainak kötelességeit is, —mint éppen a képviselő úr mondotta — a békés munkában és a harctéren mint katonák is. (Igaz! Ügy van!) Ennek következtében természetesen a magyar nemzeti közösség többi tagjainak is arra az álláspontra kell helyezkedniük, hogy ezeknek % magyar nemzet tagjaiként tekintendő németnyelvű magyar állampolgároknak mindazokat a jogait biztosítsuk, amelyeket a különböző törvényes rendelkezések megállapítanak. (Elénk helyeslés.) Tavalyi költségvetési beszédemben volt szerencsém a t. képviselő úr képviselőházi elődének, Bleyer Jakabnak felszólalására nyilatkozatot tennem, amelyet most esak megismételhetek. Én tartom magamat a nemzeti kisebbségi iskolák tekintetében azokhoz a törvényes rendelkezésekhez, amelyeket — ha jól tudom — 1923-ban állapítottak meg és a törvényhozás rendelkezése alapján rendeleti úton léptettek életbe. Semmi akadálya sincs annak, hogy a német kisebbség iskolaügye — óvodaügye és elemi népiskolai ügye — terén mindazok a jogok érvényesüljenek, amelyeket a német kisebbségnek így a törvény biztosít. (Élénk helyeslés.) Ennek kijelentése után, de ezzel összefüggőség bátor vagyok rámutatni arra, hogy t. képviselőtársam is, de már előtte Östör József t. barátom is kiváló és kimerítő előadói beszé-