Képviselőházi napló, 1931. XXIII. kötet • 1934. május 17. - 1934. június 26.
Ülésnapok - 1931-279
Az országgyűlés képviselöházá'ejbk 279. ülése 19$ U május 17-én, csütörtökön. 45 Ilyen akciót, ilyen művészeti tárgysorsjátékot kell rendezni. ^ ilyen művészettámogató akciót kell szervezni és amennyiben az exporttal kifelé és ilyen akciókkal befelé a művészeknek segítségére leszünk, iákkor ez a magyar nemzeti művészetnek hasznára fog válni. T. Képviselőház! A képzőművészet harmadik agára, az építészetre vonatkozólag is volna néhány szavam a mélyen tisztelt kultuszminiszter úr felé. Kétségtelen és vitathatatlan tény, hogy az építészet terén az új szerkezetek új formákat is kívánnak, hogy az épületben, különösen a vasbetonszerkezetek alkalmazása óta, a belső méretek, a nyílásméretek, a szerkezeti formák annyira megváltoztak, hogy ezeket a formákat nem lehet a régi architektonikus formákba belegyömöszölni. Kétségtelen tény tehát, hogy ezekkel a vízszintes formákat kívánó vasbeton-konstrukciókkal a vízszintes vonal hangsúlyozása az építészetben meglehetősen előtérbe került. Hiba volna ezekkel a régi boltíves formákat utánozni próbálni. Sajnos, azonban nálunk egy olyan erőteljes külföldi másolás folyik, amely nem érti meg ennek a dolognak szerkezeti lényegét, nem érti meg azt, hogy ennek a külső formának belülről kell kifelé jönnie, hogy a belső szerkezet deriválja a külső formát, hanem ráerőszakolják, különösen a német íormákat az olyan épületekre is, amelyek belső szerkezetükben nem hasonlók ezekhez. Ez is feltétlenül művészeti kérdés. De éppoly hiba, ha egy modern belsőre konzervatív külsőt raknak reá, mint amilyen hiba az, ha egy konzervatív belsejű épületet akarnak modernné alakítani. Ismétlem, mindkettő egyforma hiba. Mi. akik az építészetet (belülről, tehát a szerkezetből fejlesztjük ki, tökéletesen megértjük a modern művészet minden törekvését, sajnos, azonban a fiatalok nem birják a kritikát. A fiatalok abban a pillanatban, amikor egy modernnek tartott épületről az ember kritikát mond, azt hiszik, hogy a modernséget kritizálja, pedig a művészietlenséget ítéli el. A fiatalság nem tűri el azt, ha valaki azt meri mondani egy modern dologra, hogy nem szép vagy nem jó. Pedig a dolog természetében rejlik, hogy a konzervatív és régi stílusban is van jó és van rossz, éppúgy, mint a modernben is van jó és van rossz. Van, aki ezt átérti, átérzi és a helyes irányt magából fejleszti ki, de van, aki ezt szolgailag másolja külföldi példákról. T. Képviselőház! A külföldi másolásnak eredménye az is, hogy a magyar lélektől egészen idegen építőművészet fejlődik itt ki, pedig én igen. nagy barátja vagyok a magyar nemzeti művészetnek, nem annak, amely a subáról vett hímzésmintákat rakja az épületre, nem annak, amely külső díszekben, varrottasokban és ilyenekben keresi az építészetben a nemzeti irányt, hanem végtelen nagy barátja vagyok annak a nemzeti építőművészetnek, amelyet egyes tájakon, egyes falvakon, vidékeken mint népművészetet ismerünk és amelynek az elemeit reárakhatjuk az épületekre. T. Képviselőház! Szeretném, ha a miniszter úr az építőművészetet is irányítaná, kiállításokkal, vásárlási megbízásokkal és tervpályázatokkal abba az irányba vezetné, hogy minden szerkezeti modernség mellett a népművészet magyarosságát keressék és hogy ezáltal magyarirányú modern népművészet teremtődjék meg. Szeretném, ha a miniszter úr a nép felé irányítaná az építőművészetet is; mert mi minden jót elfogadunk, ami szerekezetileg helyes, de azért szépnek és magyarnak szeretnők a magyar építőművészetet. Szerettem volna még az Operaházról és a Nemzeti Színházról is beszélni, miután azonban lejárt a beszédidőm, ezt talán majd a címnél, vagy valahol másutt fogom elmondani. Most pedig elnézést kérek a miniszter úrtól azért, hogy pártállásomból kifolyólag nem fogadhatom el a tárca költségvetését. En a miniszter úr személye iránt a legteljesebb bizalommal viseltetem, a közoktatási költségekre nem sajnálom azt az összeget, amely elő van irányozva, sőt szeretném azt meg is növelni, de mindezek ellenére, pártállásomnál fogva, kénytelen vagyok a költségvetést el nem fogadni. Elnök: Szólásra következik 1 ? Patacsi Dénes jegyző: Kornis Gyula! Kornis Gyula: T. Ház! A vallás- és közoktatásügyi minisztérium tárcája lényegében ugyanazt a képet mutatja, mint tavaly. Legfeljebb az a változás történt benne, hogy majdnem másfél millió pengővel megcsonkult. (Erdélyi Aladár: Szóval, a képe egy kicsit megborotváltatott!) , Azonnal szembeötlő, hogy ebben a költségvetésben nincs szó beruházásokról. (Mikecz István: Nagy hiba!) Azonban ezért nem lehet szemrehányást tenni az igen t. miniszter urnák, mert ez az egész költségvetésnek egeszén tipikus, általános vonása. Ha pedig a kotisegvetés belső, szellemi ökonómiáját nézem, vagyis azt, hogy a kultúra különböző ágazataira milyen összegek vannak előirányozva, akkor lényegében ebből a szempontból is a tavalyi J*ep tárul elém- , , , -, . , i KU'X™*! T Ház! Régebbi beszédeimben a költségvetés kapcsán foglalkoztam a népiskolai üggyel, azután a középiskolákkal és muveszetpolitikaval, méltóztassék most megengedni, hogy az egyetemnek és az egyetemmel össszefuggo tudománypolitikának kérdéseit vizsgáljam meg. Kiindulok abból az epetemellenes hangulatból, amelyet az igen t. eloado ur is említett, talán kissé optimista módon, bár én iB megállapítom, hogy csökkenőben van-^f*Kf t egyetemellenes hangulatnak négy lorrasat lát °Az első a takarékosság. Sokan azt gondollak nogy ebben a kis agrárorszagban a négy egykemhozzá még a lois kóláknak egész serege sok volna. Sokszor hangoztatják, hogy mindez a szellem fényűzését szolgába. Ha azonban alaposabban megnézzük a ««f*^. test, akkor feltűnik, iiogy meg sem olyanren getég az az összeg, amely erre a négy egyetem re elő van irányozva. VKwtlwÄ TU^i+fv/tí^pk fievelembevenni a KovetKezo adaS ít? vîn|Fa 101. ^tSÍÍSA Sra, ami most voltakép a belügyminiszter bájába tartoznék és mit költenek az egye; temek egyéb dologi kmdasokral A Vadait egyetem mind a négy fakultásaii 453L000C I pen 20 a dologi kiadás, ellenben 2,611.000 pengő I klinikák költsége. Ha a négy egyetemet oszszeveszem, az összes dologi kiadás .valami 900.000 pengő, viszont a klinikai kmdasoK majdnem 6 milllióra rúgnak. Azok tehát, akik az egyetemi költségvetéseket kritizálják, méltóztassanak azt az adatot mindig figyelembevenni, hogy itt nagy közegészségügyi feladatok szolgálatáról van szó. Felvetődhetik a 'kérdés, hogyha takarékos-