Képviselőházi napló, 1931. XXIII. kötet • 1934. május 17. - 1934. június 26.

Ülésnapok - 1931-279

46 Az országgyűlés képviselőházának 279 kodni akarunk, ne redukáljuk-e az egyetemek számát, vagy ne vonjuk-e össze a fakultáso­kat 1 Erre vonatkozóan tavaly kísérlet tör­tént. Ha azonban bölcsészeti és jogi fakultá­sokat összevonunk, ebből úgyszólván alig van valami megtakarítás, csak ibizonyos személyi csökkentés. Az orvosi fakultásokhoz nemigen lehet nyúlni, mert éppen a helyes demográfiai politika követeli, hogy a közegészségügyre nagyobb súlyt vessünk. Ha pedig az orvosi fakultásokat meghagyjuk, akkor voltaképpen további takarékoskodásnak nincs helye. Amikor a kormány arra az úgynevezett so­ványító kúrára határozta el magát, azaz hogy a tanszékek számát csökkenti, — most 24-el ke­vesebb, vagyis összesen 301 rendes és rend­kívüli tanszék van — akkor kétségkívül helyes úton jár. Természetes azonban, hogy ma, a nyomorúság közepette, megtörténik az, hogy a három fontos, gyakorlati foglalkoztatással is járó orvosi tanszéken egy tanár ül az egyik vidéki egyetemen, az pedig egészen tipikus, hogy két tanszéken egy tanár ül. Azonban in­kább egy kisebb értékű legyen a kifejtett mun­ka, semhogy szakítsunk a kultúrpolitikai de­centralizációnak azzal az irányával, amelyet már megindítottunk. Berzeviczy Albert negy­ven évvel ezelőtt a harmadik egyetemről írt klasszikus munkájában nagyon jól jegyzi meg, amikor követeli a harmadik egyetemet, hogy a decentralizáció kultúrpolitikája voltakép az elszigetelt erők koncentrációja. Második forrása az egyetemellenes hangu­latnak az a felfogás, hogy amíg a népoktatás nincs kiépítve, s amíg nincs nyolc osztályú népiskola, ami valóban szégyene a mi álla­munknak a többi államokhoz képest, addig, amíg a fundamentum nincs meg, minek épí­tünk tetőt, minek az a sok egyetem? Ez az architektikus hasonlat azonban nagyon sántít, az egyetemnek is fundamentális jelentősége van, őre a közművelődésnek, mert felülről jön a világosság, mert az egyetem képezi ki azo­kat, akik a középiskolában s a tanítóképzőiben tanítanak, akik emelik aztán a közép- és nép­iskola színvonalát, hasonlóképpen orvosokat, jogászokat stb. oktatnak, közművelődésünk leg­jelentősebb tényezőit. Másrészt figyelembe kell vennünk, hogy soha sincsen kiépítve egy is­kolarendszer: sohasem lehetünk készen sem a népiskolával, sem az egyetemmel. A harmadik forrása az egyetemellenes han­gulatnak az, hogy az egyetemek igen nagy számmal a szellemi proletariátus tenyésztő­helyei. Kérdem azonban, t. Ház, ha megszün­tetünk ma egy egyetemet, vájjon ennek az egye­temnek hallgatói nem fognak-e a többi egyete­men szétoszlani, esetleg lehetetlenné téve az ottani oktatás eredményességét? (Felkiáltások a jobboldalon: Ez csak természetes!) Nem az egyetemek az okai a szellemi proletariátus ki­fejlődésének, hanem igenis a társadalomnak az a kóros feltörekvése, hogy boldog-boldogtalan, a tehetségtelenek is — annyiszor volt már eb­ben a Házban szó róla — iparkodnak az egye­temre feljutni s a karitatív diplomásoknak szá­mát növelni. A negyedik és talán legfőbb oka az egye­temellenes hangulatnak az ifjúságnak sokszor zendülésig fokozódó rakoncátlansága, az egyes fakultásoknak, sőt egész egyetemeknek állan­dóan ismétlődő, mondjuk krónikus ostromálla­pota, az ifjúságnak féktelensége. A legszigo­rúbban elítéljük ezt a fegyelmezetlenséget és engedetlenséget. Azonban sokkal megértőbb ülése 993 k május 17-én, csütörtökön. lélekkel nyúlunk ehhez a kérdéshez akkor, ha figyelembe vesszük először is az erjedő, for­rongólelkű ifjúság pszichológiáját, másodszor, ha nézzük a történeti és nemzetközi analógiá­kat és harmadszor, ha szemügyre vesszük az ifjúságnak ma példátlanul sanyarú helyzetét és az életre való kilátástalanságát. (Úgy van! Ügy van! jobb felől.) Először is az ifjúság lelkét mindig és min­denütt az érzelem és indulat, a fokozott önérzet és szabadságvágy, friss es hamvas idealizmus feszíti, amelyet még nem tesz óvatossá az élet­nek sok tapasztalata. (Krüger Aladár: Mi is voltunk tüntető jogászok! — Zaj balfelől.) Bi­zonyos naiv racionalizmus az ifjúság fő vonása: azt hiszik, hogy amit ők elképzelnek pusztán ész alapján, az mindjárt meg is valósítható a gyakorlatban. Az ő feltörekvő lelki dinamiká­juk mindjárt erőszakkal akarja azokat a korlá­tokat feldönteni, amelyek eszméiknek útjában állanak. (Büchler József: Minden foglalkozási ág ifjúsága felé tessék ezt a megjegyzést tenni!) Ez az ifjúkori titanizmus megfeledkezik arról, hogy valamikor, amikor már ezek a forrongó, zivataros eszmék eltűntek, ők maguk is igen tiszteletreméltó, konzervatív, kövér tekinté­lyekké fognak lehiggadni. Akik most csitítják az ifjúságot, azok maguk is valamikor lázadó titánok voltak, akik az Olympust akarták meg­ostromolni. A második szempont, amely enyhíti az if­júsággal szemben való állásfoglalásunkat, a történeti szempont, mert hiszen mindig voltak ilyen ifjúsági lázadások a középkori egyete­mektől kezdve. Es ha a mi nagyszombati egye­temünknek krónikáját nézzük, meglepődünk azon, hogy a XVII. és a XVIII. században mennyit panaszkodnak ezek az egyetemi föl­jegyzések az ifjúság féktelenségéről. Elmond­ják, hogy a jogászok, — QUÍ juris patrii et imperialis discendi causa Tyrnaviam concur­rent — akik a hazai és birodalmi jognak tanu­lására Nagyszombatba sereglettek össze, ál­landóan féktelenül viselkednek, békés polgáro­kat megtámadnak, éjtszaka kivont karddal be­járják az utcákat és a polgárokat háborgatják éjjeli nyugalmukban, megtámadják gyakran a katonaságot, föltörik az egyetem karoerét, hogy onnan kiszabadítsák a becsukott társai­kat stb. Tele van az egyetem régi története ilyen adatokkal. Ha pedig nem történeti hossz­metszetben, hanem a jelennek nemzetközi ke­resztmetszetében nézem az egyetemeket, azt lá­tom, hogy Paristól kezdve Insbruckon, Bé­csen, Budapesten, Kolozsváron keresztül Jas­syig mindenütt tipikusak ezek a diáklázadások és pedig különböző okokból. Nem azért hozom fel ezt, mintha védeni akarnám ezeket a zen­düléseket, csak mint enyhítő körülményeket említem, hogy ebből ne kovácsolhasson valaki egyoldalú argumentumot az egyetemek ellen. T. Ház! De a harmadik ok is igen fontos, ami bennünket kissé kegyesebbekké kell hogy tegyen az ifjúság iránt, s ez a jövendő^ elhe­lyezkedés nagy kilátástalansága. Ez talán so­hasem volt akkora, mint ma. Ma sokkal sebe­sebb és érzékenyebb az Ifjúság lélekfelülete. szuggesztiókra sokkal hajlamosabb, izgatások­ra fogékonyabb, amelyek sokszor politikai kö­rökből jönnek és megakadályozzák az ifjúsá­got abban, hogy komolyan végezze tanulmá­nyait. (Ügy van! Ügy van!) Éppen azért az egyetem arra törekszik, hogy csakis olyan diákegyesületek lehessenek, amelyek az egye­tembe importálva vannak, hogy ne külső em-

Next

/
Oldalképek
Tartalom