Képviselőházi napló, 1931. XXIII. kötet • 1934. május 17. - 1934. június 26.

Ülésnapok - 1931-290

Az országgyűlés képviselőházának 290. ül az ásványolaj finomító telepekre, a fémöntődékre, len- és kenderáztatókra, pörkölő kemencékre, vegyészeti gyárakra, rongy-gyüjtőés osztályozó telepekre, faggyúolvasztó és agyagégető telepekre, tűzijátékáru gyárakra, gáz- és villanyvilágítási ipari vállalatokra stb. mondja ki az iparfelügyelet hatályát és az ipar többi része, a kis- és középipar teljesen kiesett az ipar felügyeleti törvény alól, ezeken a munkaterületeken ma is teljesen ellenőrzés nélkül dolgozik a munkás és dolgoztatják a munkásokat. Ezek teljesen elhanyagolt területek, noha a munkások egészsége az ellenőrzés hiánya miatt éppen ezeken a területeken van igen nagy mértékben veszélyeztetve, úgyhogy már ezekre is régen ki kellett volna terjeszteni az iparfelügyelet hatályát. Vannak azonban a törvénynek más hibái is. Egyik nagy hibája az iparfelügyeleti törvénynek az, hogy egyoldalú elméleti alapra épült fel, kizárólag mérnökök közreműködésével. A modern iparfelügyelet pedig megköveteli, hogy az iparifelügyelet terén, ha azt akar^ják, hogy az hatályos legyen, szakmunkásokat, nőket és orvosokat is vonjanak be, (Ügy van! a szélsőbaloldalon.) mert esak így lehet tökéletessé tenni az ipar felügy eletet és a munkások testi épségét megvédelmezni és egészségügyét megfelelően szolgálni. Az alaptörvénynek ezt a hiányát máig sem igyekeztek kiküszöbölni. Magyar törvényhozás hosszú esztendőkön keresztül nem ért rá arra, hogy néhány százezer, Nagy-Magyarországon több, mint egymillió ipari munkás egészségügyével ilyen formában foglalkozzék. Hibája a törvénynek a szűk keret és a túlságosan korlátozott hatáskör, amelyet az 1893. évi XXVIII. te. tartalmaz. Hibája a törvénynek, hogy az ipari felügyeletek és iparfelügyelők felettes hatósága az iparhatóság, amely tudvalevően túlnyomórészt vagy egyáltalán csak jogi képzettségű emberekből áll, akiknek i sokszor sejtelmük sincs az eléjük kerülő technikai és szociálpolitikai kérdésekről és problé- | mákról. A törvényhozás^ a törvénynek ezt a hi- : báját az idők folyamán szintén nem korrigálta. Ezek a jogi képzettségű iparhatósági emberek intézkednek, utasításokat adnak, döntenek ilyen technikai termelési és szociálpoli- j tikai kérdésekben, anélkül, hogy arra megfelelő képzettségük volna. T. Képviselőház! Ilyen szervezet és ilyen hatáskör mellett az iparfelügyelet — megállapítom — az ő legjobb akarata mellett sem fejthet - ki eredményes működést. En az iparfelügy élőket és az ipar felügy eletet nem akarom támadni. Meg vagyok arról győződve, hogy az iparfelügyelők emberfeletti munkával igyekeznek azt a törvényes hatáskört kitölteni, amelyet számukra a törvény előír, nem ők tehetnek róla, hogy az elavult, ósdi törvény kereteiben Procrustes ágyába vannak beleszorulva és nem tudják azt a modern munkásvédelmi működést kifejteni, amelyet tőlük a munkásközönség joggal elvár. Ugyebár, amikor az 1893 : XXVIII. te. létrejött, az akkori viszonyokra volt szabva, az akkori fejletlen ipari viszonyokhoz idomították és abban az időben talán még megfelelően indokolt volt a törvénynek az a sok hiányossága, az akkori fejletlen ipari és termelési viszonyok mellett. Azóta azonban több, mint negyven esztendő múlt el és meg kell állapítani, hogy technikai és termelési szempontból talán a legjelentékenyebb négy évtized az emberiség egész történeimé- i ése 193U. évi június hó 7-én, csütörtökön. 509 ben. (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon. Farkas István: Ekkora haladást a mechanika nem. tett még!) Ez alatt az idő alatt technikai, ipari tekintetben sokkal több történt, mint talán a megelőző évszázadok alatt is, (Ügy van! a szélsőbaloldalon.) és ez a legjelentékenyebb negyven esztendő, a technikai előretörésnek ez a forradalmi korszaka teljesen hidegen hagyta a magyar kormányt. Egyáltalán nem gondoltak arra, hogy a változott technikai és termelési viszonyokhoz kellene alkalmazni a törvényt egy novellával vagy egy új törvénnyel, hogy az a változott viszonyok között is meg tudjon felelni a maga kötelességének. T. Képviselőház! Keresi az ember, hogy ez a közöny mivel indokolható, mivel indokolható az, hogy ez az elavult törvény még ma is fennáll és még^ mindig nem gondolnak arra, hogy ezen az állapoton változtassanak, hogy ezt a törvényt megváltoztassák. Meg kell állapítani azt is, hogy a munkásság a maga erejéből és a maga iniciati vajából is igyekezett közreműködni az ipari egészségügy kifejlesztésén, sőt merem állítani, hogy a munkásság a maga szervezett erejével, ameddig ez a szervezett erő hatékony volt, és ameddig a hatóságok a szervezkedést és ezt az erőt nem akadályozták és nem gátolták, többet tett, mint maga az iparfelügyeíet a munkásegészségügy fejlesztése^ terén. Szervezetének erejével egészségügyi vívmányokat követelt, erőszakolt ki a kapitalizmustól, léptetett életbe, tartott fenn és őrködött a fölött, hogy a megállapodásokat meg ne szegjék. Ma az elavult iparfelügyeleti törvény mellett a munkásság önvédelmi lehetősége is csökkent. A hatóság részéről elhanyagolják a szociális törvényhozást és nem gondoskodnak korszerű reformokról» azonkívül pedig a hatóságnak egy másik formációja lehetetlenné teszi a munkásság számára azt, hogy önerejéből, önvédelmi alapon építsen ki magának egészségügyi intézményeket, A hatalom egyik része elhanyagolja a munkaskérdést, ia munkásegészségügyet és a munkásság szociális^ igényeit, a hatalom imásiik része pedig lefogja az önerejéből cselekedni .akaró munkás kezét, hogy ilyen úton se haladhasson előre és ne érhessen öl megfelelő előnyöket és vívmányokat. Tessék elhinni, hogy a harmadik fél, a kapitalizmus a legalaposabban visszaél ezzel a neki kedvező helyzettel és iparegészségüggyel, balesetvédelemmel, betegségek megelőzésével egyáltalában nem törődik vagy csak aifnyira törődik, amennyire mégis szorítja őt ez a hiányos iparfelügyelet. Ha jó a konjunktúra, akkor a kapitalista vállalatok azért nem léptetnek életbe szociális és egészségügyi rendszabályokat, mert jó a konjunktúra s azt szokták mondani: »Nem érünk rá, most dolgozni kell, tessék megvárni a kedvező időt, majd ha ráérünk ezzel foglalkozni, majd akkor ... « Ha pedig rossz a konjunktúra, azt mondják: »Most jönnek, amikor nincs jövedelem, nines fölösleg, nincs hasznon, nincs osztalék, alig-alig élünk! Most nincs rá pénz!« Tehát a kapitalista felfogás szerint szociális védelemre, szociálhigiénére, gyáregészségügyre soha nincs alkalom és pénz sem amikor jó a konjunktúra, sem akkor, amikor rossz a konjunktúra. Egészen természetes, hogy ipari egészségügyünk ilyen felfogás és ilyen kezelés mellett igen alaposan megromlott, sőt merem állítani, hogy ebek harmincadjára került. T. Képviselőház! Eltekintve egynémely 74*