Képviselőházi napló, 1931. XXIII. kötet • 1934. május 17. - 1934. június 26.

Ülésnapok - 1931-290

510 Az országgyűlés képviselőházának 290 gyárteleptől vagy termelési területtől, ahol megás adnak valamit a munkásság egészségügyére, különösen az újonnan «keletkezett iparagak, nevezetesen a textilipar és a vegyészeti ]

par olyan krudélis állapotok között tartja a munkásságot, ami már nem mondható európainak. Embertelen viszonyok között élnek a munkasok ezeken az ipartelepeken, de ugyanakkor az állam a maga gondosságával jól vigyáz arra, hogy ezek az ipartelepek, ezek a termelési

t területek meghozzák ,a 'befektetett tőke busás kamatait, amikor vámvédelemben, adókedvezmények ben és egyebekben részesíti őket. A másik oldalon azonban nem gondoskodik arról, hogy ezzel szemben legalább egészségügyi szempontból ekviparálja a helyzetet a munkásság javára, nem intézkedik az iránt, hogy ezen nagy állami előnyök ellenében ráparancsoljanak az üzemeikre, hogy tessék az egészségügyet is szolgálni azokkal az előnyökkel szemben, amelyeket a (köz, az állam nyújt ezeknek az ipartelepeknek. T. Ház! A foglalkozási ártalmak között vannak igen fontos ártalmak. Ilyen ártalmak az ipari pornemek, gázok, gőzök és a különböző mérgek. Az ipari mérgek ugyanis a termelés fejlesztésével és fejlődésével, a technika fejlődésével állandóan szaporodnak. A törvényes munkásvédelem nemzetközi egyesületének a maga idejében — ma nem igen sokat hallunk róla, sajnos — főprogrammja az ipari mérgek elleni védekezés volt. Sonneneld 1908-ban állította^ össze az első méreglistát, amelyet később kiegészített. Ezen a listán szerepel: az ólom, foszfor, arzén, anilin, benzin, benzol, klór, cián, szénoxid, szénsav, methylalkohol, nitro benzol, nitroglieerin, phenol, piridin, higany, sósav, kénsav, stb. Ezekről a mérgekről, ezeknek a mérgeknek a gyilkos hatásáról, ezeknek a mérgeknek ^néppusztí tó hatásáról nem igen hallunk szót sem

1 az iparfelügyelet részéről, ^sem a törvényhozás részéről s egészen természetesen a a kapitalizmus részéről sem. Itt csak a munkásság részéről nyilvánulnak meg jámbor óhajtások a tekintetben, hogy az egyre szaporodó, egyre súlyosbodó ipari mérgezések ellen védelmezzék meg a munkásságot, hogy ne legyen nagyobb a kockázata, mint amennyit a termelés feltétlenül megkövetel. Azt a kockázatot, amely a termelésben elkerülhetetlen, a munkásság kénytelen vállalni*és vállalja. Nagyon jól tudjuk a nemzetközi statisztikákból, hogy az ipari termelés áldozatainak a száma, az ipari termelésben egészségileg tönkrement, az ott elesett, meghalt emberek száma sokkal nagyobb, mint az eddig lefolyt összes háborúk áldozatainak a száma együttvéve. Es ezzel az állandó örökös nagy világháborúval, a termelés nagy kockázatával, amelyet úgyszólván egyedül a dolgozó munkás osztály visel, nem törődik senki. A lista, amelyet felolvastam, egyre bővül, a veszély egyre növekszik, a magyar törvényhozás pedig egyre késik az iparfelügyelet korszerű reformjával. Már pedig éppen az iparfelügyelet volna hivatott — már meglévő törvény alapján is, de még inkább egy új elgondolás szerint készült törvény alapján — arra, hogy a munkásságot a termelés mai kockázata mellett megvédelmezze. Ilyen előzmények után és ilyen helyzetben az ipar felügyelőség nem is tehet -kielégítő jelentést. Az előadó úr hiába igyekezett csoportosítani azt a keveset, amit az iparfelügyelok elvégeztek és nyújtani tudtak. Hiába mutatko'. ülése 1934, évi június hó 7-én, csütörtökön. zifc itt a jelentésben tetszetős effektus az iparfelügyelők működéséről, mert magában a lényegben — sajnos — ez nem mutatkozik. Erről lehetne órákhosszat beszélni. Aktaszerűen lehetne igazolni, hogy a magyar ipari termelés egészségügyi szempontból mennyire hátramaradott, és hogy milyen sok volna itt a sürgős tennivaló. Az iparfelügyeleti törvény az országot 13 kerületre osztja be. Es tessék csak idefigyelni: az egész országban az egész magyar ipari termelés területén az egész iparfelügyelet létszáma 49 fő. Ebből a legutóbbi, az 1934/35. évi költségvetési .előirányzat szerint a műszaki személyzet létszáma 32, a kezelési személyzeté 16, és azonkívül van egy altiszt. Az; egész országban 13 kerületben ez a csekély létszám az, amellyel sok százezer munkás egészségügyét, az újonnan keletkezett iparágak egészségügyét is kellene hatékonyan szolgálni és a munkásság egészségügyét megvédelmezni. A kerületek óriásiak, elképzelhetetlenül nagyok ahhoz képest, amennyi a létszám. Például az I-ső kerület, a budapesti, áll Budapest székesfővárosból, Pest-Pilis-Solt-Kiskun vármegyéből, Kecskemét törvényhatósági városból, Bács-Bodrog vármegyéből, Baja városból, Nógrád és Hont vármegyékből. Ez egy iparfelügyelői kerület, amelyet körülbelül tíz embernek, tíz főnyi személyzetnek kell ellátni. Tíz ember van arra a célra, hogy az iparfelügyeleti törvény alapján előírt hatáskört betöltse és azt a sokirányú, sokágú megoldást kifejtse. De itt van a 2. kerület, a debreceni, amely áll Hajdú vármegyéből, Debrecen városból és Bihar vármegyéből. Ennek egyetlenegy szál iparfelügyelője van minden segéderő nélkül, tehát két vármegyében és egy megye-székhelyen egyetlenegy árva műszaki felügyelő van, még egy altiszt sincs melléje beosztva. Itt van a harmadik, a győrmegyei, amely áll Győr-Mosqn-Pozsony egyesített vármegyékből, Győr városból, Komárom és Esztergom vármegyéből és Veszprém vármegyéből, s két szál iparfelügyelő van ebben a kerületben. így folytathatnám végig az egész országban. Mint mondottam, 32 műszaki alkalmazott van az iparfelügyelet keretében, 16 kezelési személyzet és egyetlenegy altiszt. Természetesen óriási ennek a rossz és elavult törvénynek alapján is az a munkakör, amelyet az ipar felügyelőknek be kellene tölteniök. Az iparfelügyelők jelentése az 1928., 1Ö29. és 1930. évekről állapítja meg az össztevékenységet. Ha volna idom, elsorolnám az egészet, mit kell tenniök az iparfelügyelőknek, ha félig-meddig be akarják tölteni hivatásukat. Sajnos, nincs annyi időm, hiszen körülbelül két oldalt tesz ki csak a puszta felsorolása annak, amit az iparfelügyelőknek el kell végezniök. Akit érdekel, olvassa el; talán a magas minisztériumot érdekelni fogja és talán ott el fogják olvasni. Ajánlom a kereskedelemügyi miniszter úrnak és minisztériumának is szíves figyelmébe az iparfelügyelők jelentésének idevonatkozó részét és azokat a kényszerű megállapításokat, amelyeket egyébként lojális hangú jelentésükben ők maguk kénytelenek megtenni és elpanaszolni. Ha ezt elolvassák, és ha a személyzetet, a létszámot, tehát a készültséget, az apparátust szembeállítják a hatáskörrel és az elvégzendő munkával, talán mégis rá tudnak helyezkedni egyszer arra a magasabb álláspontra, hogy itt 41 esztendő után mégis tenni kellene valamit ennek a törvénynek revíziója terén, s ezt a