Képviselőházi napló, 1931. XXIII. kötet • 1934. május 17. - 1934. június 26.

Ülésnapok - 1931-290

508 Az országgyűlés képviselőházának 290. hozatalra: méltóztatnak-e sürgősséghez hozzájárulni? (igen! Nem!) A Ház a jelentés tárgya-, lására a sürgősséget kimondja. Napirendünk szerint következik a 33-as országos bizottság hatáskörének további meg hosszabbításáról szóló törvényjavaslat harmadszori olvasása. Kérem a jegyző urat, tessék a törvényjavaslatot felolvasni! Takách Géza jegyző (olvassa a törvényjavaslat szövegét). Elnök: Vitának helye nincs, következik a határozathozatal. Kérdem a t. Házat, méltóztatnak-e az iménl felolvasott törvényjavaslatot harmadszori olvasásban is elfogadni? (Igen!) A Ház a törvényjavaslatot harmadszori olvasásban is elfogadja s azt tárgyalás és hozzájárulás céljából a Felsőházhoz teszi át. A külügyminiszter úr kíván szólni. Kánya Kálmán külügyminiszter. T. Ház! (Halljuk! Halljuk! a jobboldalon) Van szerencsém a Magyarország és Csehszlovákia között Budapesten 1932. évi december hó 22-én aláírt és az 1933. évi 10. M. E. számú rendelettel életbeléptetett árucsereforgalmi megállapodás hatályának 1934. évi február hó 28-ig, majd 1934. évi május hó 31-ig való meghosszabbítására vonatkozó jelentésemet tisztelettel benyújtani. Kérem a t. Képviselőházat, hogy a jelentés kinyomatását és szétosztását elrendelni és azt előzetes tárgyalás és jelentéstétel végett a külügyi, valamint a közgazdasági és a közlekedésügyi bizottságnak kiadni szíveskedjék. Ugyancsak van szerencsém benyújtani Magyarországnak az Állandó Nemzetközi Bíróság kötelező igénybevételét kimondó okmányhoz való hozzájárulása meghosszabbításáról szóló törvényjavaslatot. Kérem a t. Házat, méltóztassék a törvényjavaslat kinyomatását, szétosztását és előzetes tárgyalás végett a külügyi bizottsághoz való utalását elrendelni. Tisztelettel kérem egyúttal a bizottsági tár gyalásra nézve a sürgősség kimondását. Elnök: A Képviselőház a külügyminiszter úr által benyújtott jelentést kinyomatja, tagjai közt szétosztatja és azt kiadja a miniszter úr által javasolt bizottságoknak. A külügyminiszter úr által beterjesztett törvényjavaslatot a Ház szintén kinyomatja, tagjai között szétosztatja és kiadja a miniszter úr által javasolt bizottságnak. A törvényjavaslatra vonatkozólag a t külügyminiszter úr a sürgősség kimondását is kérte. Méltóztatnak a sürgősség kimondásához hozzájárulni 1 (Igen!) Ha igen, ilyen értelemben mondóm ki a határozatot. Napirendünk szerint következik a kereskedelemügyi miniszter által a m. kir. iparfelügyelők 1927., 1928., 1929., 1930. és 1931. évi tevékenységéről tett jelentések tárgyalása. (írom. 406.) Szólásra következik Propper Sándor képviselő úr, aki beszédének elmondására június 5-i ülésünkön halasztást kapott. Propper képviselő urat megilleti a szó. ' ' Propper Sándor: T. Képviselőház! A házszabályok 154. §-iának (2) bekezdése alapján tisztelettel kérem, méltóztassék beszédidőmet a maximális negyedórával meghosszabítani. Elnök: Kérdem a t. Házat, méltóztatnak-e a képviselő úrnak megadni a beszédidő meghosszabbítását^ (Igen!) A Ház a kért meghosszabbítást megadta. Propper Sándor: T. Ház! Teglassy Béla i előadó úr előadásában és előadmányában igen ülése 193^. évi június hó 7-én, csütörtökön. ügyesen oldotta meg feladatát, nagyon ügyes kirakatrendezőnek bizonyult. Ami kevés a jelentésből kivehető, azt valóban mind kivette és kiállította a kirakatba, úgy, hogy az avatatlanok és a laikusok a jelentés alapján azt hihetnék, hogy nekünk, Magyarországnak csakugyan van birtokunkban megfelelő, hatályos iparfelügyelet. A hiba ott van, hogy csak a kirakatrendezés volt igen jó, maga az üzlet azonban üres, az üzletben nincs semmi. Hatályos, megfelelő iparfelügyeletünk — sajnos — nincs, ami nagy baj, mert ez az állapot igen erősen sújtja az ipari termelés terén foglalkoztatott sokszázezer munkást. Az ipari munka igen nagy kockázattal jár. A munkásnak munkaerején és tudásán kívül testiépsége is tét gyanánt szerepel az ipari termelésben. A munkást fenyegeti a baleset, a hivatásból credo betegségek egész tömege; midőn tehát munkáját végzi az ipari termelés terén, midőn a nemzeti vagyont szaporítja, akkor testiépségét, sőt életét is kockáztatja. A veszély pedig annál nagyobb, minél fejlettebb a technika és minél gyorsabb a termelés üteme. Az ellenérték ezért a nagy kockázatért ezidőszerint méltatlanul alacsony bér, embertelen bánásmód, állandó bizonytalanság a munkaviszony tekintetéiben, a munkanélküliség örök veszélye és a dolgok summája, ha a munkás munkanélkülivé válik, az az alamizsnaleves, amelyet a jótékonykodások során a munkanélkülieknek juttatnak. (Farkas István: De még azt sem kapják meg mindenhol!) A mi felfogásunk szerint az ipari munkásvédelem, az ipar egészségügyének ' fejlesztése és fenntartása elsőrendű állami feladat. A kapitalizmus mohóságával szemben csak a törvény szigorával, csak rendszeres institúciókkal lehelt a munkás érdekeit megvédelmezni a termelésben. Ennek a kötelességnek a magyar törvényhozás teljes egészében -*• -sajnos — sohasem tett eleget. (Farkas István: Erre nem ért rá!) Az első ipari törvény, amely a céhrendszert tulajdonképpen eltörölte, az 1872: VIII. te. volt, amely azonban alig tartalmazott munkásvédelmi intézkedést. Ezt követte az 1884. évi XVII. te., az alap-ipartörvény, amelyet azután az 1922 : XII. te.-kel módosítottak. De sem az alaptörvényben, sem a novellában .nem találunk olyan munkásvédelmi és munkásegészségügyi intézkedéseket, amelyek a mai kornak, a technika mai fejlettségének és a termelés mai menetének megfelelnének. A három említett törvény közül egyik törvény sem számol a munkásság igényeivel, egyik sem nyújt védelmet a kizsákmányolás ellen, egyik sem szolgálja a munkásság egészségügyét. 1893-ban alkották azután meg az ipar felügyeletről szóló XXVIII. törvénycikket. Ez már par excellence munkásvédelmi törvénynek készült, anélkül, hogy rendelkezéseiben valóban elérte volna azt a célt, amelyet ettől a törvénytől vártak. Ez lett volna hivatva arra, hogy az ipari és gyári egészségügyet fejlessze, a munkásság testi épségét óvja, baleset-megelőző, balesetvédelmi és egyéb egészségügyi intézményeket szorgalmazzon és igyekezzék a gyárakat ilyenekkel felszereltetni. Meg kell állapítanom ezzel a törvénnyel szemben, hogy már a kiindulás is hibás volt. Tudniillik az 1893:XXVIII. te. csak a húsznál több munkást foglalkoztató üzemekre terjed ki és csak*kevés kivételt statuál olyan üzemekre, amelyekben elemi erővel hajtott gépeket használnak, így a lőpor és egyéb robbanó szerekre,