Képviselőházi napló, 1931. XXIII. kötet • 1934. május 17. - 1934. június 26.

Ülésnapok - 1931-289

500 Az országgyűlés képviselőházának 28 rendeletet az adóhátralékok kamatmentes részletfizetéséről. E szerint a rendelet szerint mindenkinek jogában áll adóhátralékát öt évre felosztva kamatmentesen kifizetni, a védett birtokosok pedig tíz év alatt fizethetnek kamatmentesen. Ugyanilyen értelmű rendeletet adott ki a kormány az Oti.-hátralékokról is. Hát miért legyen kivétel éppen csak az illetékhátralék? Ha meg lehetett adni ezt a kedvezményt az adóhátralékoknál, ha meg lehetett adni az Oti.-járulékokra, miéjrt ne lehtne megadni a vagyonátruházási illetékeknél is? A vidéki képviselők jól tudják, hogy a legtöbb végrehajtás, a legtöbb zaklatás és vexatura a vidéken ma az illetékhátralékok miatt van. T. Képviselőház! Ez nem pártkérdés, nemcsak az ellenzék piszkálódik itt felesleges kérdésekkel, amikor ezt a kérdést itt szóvátesszük. A pénzügyminiszter úr adjon ki ebben a kérdésben is egy rendeletet, amely szerint éppen ugy, mint ahogyan jogában áll a hátralékosoknak az adóhátralékokat öt év alatt kamatmentesen kifizetni, ugyanígy terjesztessék ki ez a jogosultság az illetékhátralékokra is. A mai lecsökkent pénzmennyiség mellett, amikor 300 millió pengő az egész bankjegyforgalom vagy még 300 milliót sem tesz ki, — tudjuk, hogy ennek is tezaurálva van egy része, más része pedig kint van külföldön — különösen képtelenség az, hogy ezt az egész 120 millió pengőre rúgó illetékhátralékot, 6 vagy 7 hét alatt vagy talán egy hónap alatt akarja a kormány behajtani, amint ezt a törekvést az illetékvégrehajtások idején láthatjuk. Teljesen lehetetlen és; tarthatatlan állapot az, hogy az adófizető polgárság a 120 millió pengőre rúgó illetékhátralékok miatt a jövőben is hasonló vexaturának legyen kitéve. Ez nem pártkérdés, hanem különösen a^ t. kormánypárti képviselőknek is figyelmébe ajánlhatom, méltóztassék eljárni a pénzügyminiszter úrnál, hogy terjesszen elő már egy rendelettervezetet a 33-as bizottságban, vagy adjon ki ő a saját hatáskörében egy ilyen rendeletet, hogy az illetékhátralékosoknak is adassék meg ez az ötéves, kamatmentes részletfizetési /határidő, illetve a védett birtokosoknak a tízéves, kamatmentes részletfizetési kedvezmény, illetve jogosultság. Azonkívül van még egy további anomália is az illetékhátralékosok kérdésében. Látjuk. 'hogy öt-fbat évvel ezelőttről fennmaradt illetékeknél, amelyekre a fél már teljesített fizetést, fizetett körülbelül olyan összegeket, amennyi annak az illetéknek tőkeösszege volt, még mindig az egész tőkét követeli a kincstár, mert az egész edddig befizetett összeget évi tizenkét százalékos kulcs szerint a késedelmi kamatra számolták el. Most már tudunk legalább utólagosan bölcselkedni és tudjuk, hogy ez a gazdasági válság nem egy-két évig tart, nem átmeneti s tudjuk azt is, hogy a mezőgazdaság vagy bármilyen más produktív foglalkozás vagy termelési ág az elmúlt években is képtelen volt 12 százalékos késedelmi kamatot fizetni. Legfőbb ideje lenne annak, hogy ahol az ilyen illetékhátralékokra befizetések történtek, amelyek az évi 12 százalékos késedelmi kamatra számoltattak el, (Dénesfay-Dmich Ödön: Hány van ilyen!) az eddigi befizetések vétessenek revízió alá a késedelmi kamatokra elszámolt öszszegnek egy megfelelő részét a tőketartozás törlesztésére számolják el. Egy további anomália azzal a köztudomású ténnyel kapcsolatos, hogy amikor a me. ülése, 1934. június hó 6-án, szerdán. zőgazdaságnak konjunktúrája volt, mindenki kapaszkodott föld után s olyanok is vásároltak földet, akiknek nem volt annyi készpénzük, hogy a földet kifizessék, hanem abban a reményben vásároltak, hogy a hátramaradt vételár-részletet majd kifizetik a föld jövedelméből. Amikor a gazdasági válság kimélyült és a földárak estek, sok ember teljesen tönkrement és sokan, akiknek volt már azelőtt is földjük és még vettek hozzá, ma teljesen föld nélkül állanak, mert kénytelenek voltak eladni azt a földet is, amelyet vettek s azt is, amely már azelőtt is a sajátjuk volt és esetleg még vagyonuk eladása árán sem tudták kifizetni a vételár-thátralékot. (Ügy van! Ügy van!) Még mindig fennmaradt azonban terhükre az az illeték, amelyet kiszabtak rájuk annakidején, az után a föld vagy egyéb ingatlan után, amelyet megtartani nem tudtak, hanem kénytelenek voltak eladni, vagy visszaadni a régi tulajdonosnak. Nemcsak egy ilyen eset van, àanein majdnem az összes egyének ebben a helyzetben vannak, akik öt-hat éven belül, különösen három vagy négy évvel ezelőtt vettek földet. A vevő tönkrement ezen a vételen s elvesztette azt a földet, amelyet vett, mert a folyton csökkenő földárak mellett a még fennmaradt vételár-hátralék közben már elvitte az egész vagyonát. Azt kérezem tehát, húzhat-e a kincstár hasznot olyan vételből, amelynek maga a vevő nem vette hasznát, mert tönkrement azon a vételen és nem feltétlenül méltányos-e az, hogy ilyen esetekben a kincstár elengedje az illető hátralékosnak azt az illetéket, amelyet a megtartani nem tudott földek után szabtak ki. T. Képviselőház! Több kérdést is lehetne még szóvátenni, amelyek sürgős Intézkedésre várnak, de feleslegesnek ;tartom, mert hiszen ez immár a harmadik interpellációs nap, amelyen ennek az Interpellációmnak a szövegét előterjesztem, de a pénzügyminiszter úr valósággal menekül az interpellációk elől (Ügy van! balfelől.) Ha a miniszter úr fél is a válaszadástól, legalább az intézkedésektől ne féljen és ne (húzódozzon. (Helyeslés a baloldalon.) Elnök: Az interpelláció kiadatik a pénzügyminiszter úrnak. Következik Hegymegi Kiss Pál képviselő úr interpellációja a belügyminiszter úrhoz. Kérem a jegyző urat, szíveskedjék az interpelláció szövegét felolvasni. Patacsi Dénes jegyző (olvassa): »Szíveskedjék a belügyminiszter úr nyilatkozni, hogy erkölcsi szempontból és a szabályok értelmében is elintézettnek látja-e az algyői merénylet ügyét a 121.908/1934. szám alatt kiadott rendeletével?« Elnök: Az interpelláló képviselő urat illeti a szó. Hegymegi Kiss Pál: T. Ház! Ez az algyői ügy az igen t. Házat már többízben foglalkoztatta, úgyhogy az eseményeket most nem akarom ismételni, csak éppen a t. Ház ^ emlékezetébe hozom azt a körülményt, hogy én a belügyminiszter úrnak itt feltártam egy közjegyzői nyilatkozatot, amelyben érintve volt két közigazgatási tisztviselő, Seres iSamu szolgabíró és Solymossy László segéd jegyző. A belügyminiszter úr azután azt a választ adta nekem, hogy engem panaszosnak tekint és kiadja ezt az ügyet szabályszerű eljárás és elintézés végett Csongrád vármegye alispánjának. Csongrád vármegye alispánja hozott egy határozatot ezen panasznak kiadott interpella-