Képviselőházi napló, 1931. XXIII. kötet • 1934. május 17. - 1934. június 26.

Ülésnapok - 1931-289

Az országgyűlés képviselőházának 289. cióm alapján, amely határozat Seres Samut és Solymossy Lászlót kifogástalan tisztviselőknek minősíti, akikkel szemben semmiféle eljárásnak nincs helye. Erre én ezt a határozatot a belügyminiszter úrhoz megfellebbeztem. Megfellebbeztem azon az alapon, hogy ha egyszer egy panaszról van szó és ezt a panaszt kivizsgálják, akkor nemcsak a védelem tanúit szokták meghallgatni, hanem a panaszos tanúit is, illetve azokat, akik vád tárgyává tesznek bizonyos dolgokat. A belügyminiszter úr volt szíves kiadott rendeletével az alispán határozatát feloldani, megsemmisíteni — a szó mindegy — és új eljárásra utasítást adni. Az eljárás lényege az volt, —» amit én kértem — hogy a panaszos tanúit hallgassák meg. Kapok erre Csongrád vármegye alispánjától egy idézést, hogy jelenjek meg Szentesen. Aznap kaptam ezt kézhez, amelyen meg kellett volna jelennem. Ennek magyarázata az, hogy én itt törvényhozói kötelességemet teljesítem és az idézést utánam küldték. így emlékszem vissza a dologra. Természetesen nem jelenhettem meg, de írtam az alispán úrnak és azt jeleztem levelemben, hogy méltóztasséknem engem, aki_ itt a parlamentben interpelláltam, hanem két képviselőtársamat, akik jelen voltak, s akiknek ügyét sérelmezzük. Andaházi-Kasnya Bélát és Dénesfay-Dinich Ödönt kihallgatni, mert hiszen szemtanúk, ők tudják előadni azt, hogy Seres Samu szolgabíró, mint kirendelt hatósági biztos, minő szabálytalanságot követett el és milyen kapcsolatban voltak a tüntetők a segédjegyzővel és a szolgatúróval. Értésemre jutott azután, hogy azt a közjegyzőt, aki azt a bizonyos nyilatkozatot tette, az alispán kihallgatta, az azonban csak az alispán kérdéseire felelhetett, s így — amint értesített — nem volt módjában a teljes tényállásról nyilatkozni, mert a vizsgálóbiztos nem engedte. En tehát abban a tudatban, hogy a belügyminiszter úr megsemmisítette az első alispáni határozatot, megfellebbeztem ezt a második határozatot is ugyanazon indokok alapján. Az alispán úr erre értesített, hogy a belügyminiszter úr helybenhagyta a második határozatot, mert az széles körben tör.tént kivizsgálás alapján megállapítja, hogy a két tisztviselő nem követett el semmi olyat, ami fegyelmi vétség lenne. (Dénesfay-Dinich Ödön: Talán én támadtam revolverrel másra?) Csak egyet kérdezek a belügyminiszter úrtól: miért méltóztatott akkor az első határozatot megsemmisíteni és miért méltóztatott ezt <az egész ügyet az alispánnak kiadni, ha a védelmi tanuk és érdekeltek kihallgatásával ez az ügy rendben^ van — mert ez a belügyminiszter úr intézkedése volt — és miért méltóztatott engem, igen t. belügyminiszter úr, beugratni abba, hogy kétszer fellebbezzek ebben az ügyben, hogy a panaszos részéről is a ténykörülmények tisztáztassanak? Ennek nem volt semmi értelme. A belügyminiszter úr ezt itt egy kézlegyintéssel is elintézhette volna, hogy nincs semmi Ibaj, minden rendben van. De hogy csak a papirost szaporítsuk, az aktákat gyártsuk és én is fellebbezzek minden ok nélkül, ennek nincs semmi értelme. Vagy komolyan akarta a belügyminiszter úr, hogy ezek a panaszok, amelyeket előterjesztettünk, megvizsgáltassanak és akkor méltóztassék másodszorra épolyan komolyan venni a dolgot, mint előszörre vette, vagy pedig... (Mojzes János: Vagy pedig az ilyen balkáni tisztviselőket balkáni módon n fogjuk elintézni!) En ezek ellen a tisztviselők ellen illése, 19SU. június hó 6-án, szerdán. 501 nem emelek más vádat, mint ami panasz tárgyává tétetett. Ha a kontradiktórius eljárás során a panasz részéről felsorolt ténykörülmények is megvizsgáltatnak, ha a híróság megállapítja, hogy ezek a tisztviselők helyesen jártak el, akkor nincs kifogásolnivalóm. Ezt megengedem. (Dénesfay-Dinich Ödön: De tanúkat ki nem hallgatni!) De ki nem hallgatni azokat, akik ott voltak a helyszínen, — a két országgyűlési képviselői, akinek panasza folytán jött az egész ügy a parlament elé — ezt őszinte eljárásnak nem tartom és ezért hoztam ezt a kérdést ide. Hogyan egyeztethető | ez össze a belügyminiszter úrnak azokkal a l nyilatkozataival, amelyekben mi lojálisán meg I kellett, hogy nyugodjunk, hogy ez a kérdés vizsgálat tárgyává tétetik? (Helyeslés a baloldalon.) Elnök: A belügyminiszter úr kíván szólani. vitéz Keresztes-Fischer Ferenc belügyminiszter: T. Képviselőház! (Halljuk! Halljuk!) Ebben a kérdésben isimételten volt már szereni csém nyilatkozni és most csak a képviselő úr által feltett arra a kérdésre kívánok választ adni, hogy miért jártam el akképpen, ahogyan eljártam, hogy tudniillik az alispán első megszüntető határozatát feloldottam, őt további bizonyítás felvételére utasítottam, viszont második megszüntető határozatát jóváhagytam? Az történt, hogy az alispánnak az ügy kivizsgálása végett kiadatott, az alispán lefolytatta az eljárást és megszüntető határozatot hozott. Ez a határozat Hegymegi Kiss Pál képviselő úr fellebbezése folytán felkerült hozzám és én az iratok alapján megvizsgálva az ügyet, úgy találtam, hogy a kérdés még nincs teljesen tisztázva és ezért elrendeltem a bizonyítás felvételét az összes tisztázatlan körülményekre nézve. Az alispán eljárt, meghozta határozatát, a képviselő úr ezt újra megfelebbezte. Újra megvizsgáltam az ügyet és miután azt láttam, hogy most már a kérdés minden vonatkozásban teljesen tisztázva van és hogy az alispán határozata jogilag helytálló, a kérdés a tényállás szempontjából is -tisztázva van, ennéfogva ezt a határozatot törvényes alapon jóváhagytam. Az a Ttörülmény, hogy a képviselő úr által említett képviselő urak, nevej zetesen Andaházi-Kasnya Béla és DénesfayI Dinich Ödön képviselő urak nem hallgattattak i ki, nem lehet újabb feloldás, vagy megsemmisítés tárgya, mert természetes dolog, hogy ha ezek nélkül a tanúkihallgatások nélkül 'beszerzett bizonyítékok alapján a tényállás teljesen tisztázható volt, akkor ezekre ia kihallgatásokra szükség nem lehetett és ebből az okból a határozatot fel nem oldhattam. Miután az volt a meggyőződésem, hogy az első vizsgálatot kiegészítő második alispáni vizsgálat teljesen felderítette a tényállást, azt hiszem, helyesen jártam el akkor, amikor törvényes alap hiányában az alispáni határozatot meg nem változtattam, hanem azt jóváhagytam. Az alispán véghatározatának suecusa az, hogy r a tisztviselők ellen semmiféle olyan bizonyíték, adat nem merült fel, amelyek miatt ellenük további eljárást kellett volna lefolytatni. (Felkiáltások a balodalon: Nem is szokott felmerülni! — Dénesfay-Dinich Ödön: Ha bennünket 'kihallgattak volna, egészen más tényállás derült volna ki!) Bocsánatot kérek» ebből a szempontból abszolút elfogulatlan, kifogás alá nem eső tanuk egész serege ... (Hegymegi Kiss Pál: Belügyminiszter úr, ki adta a pisztolyt