Képviselőházi napló, 1931. XXIII. kötet • 1934. május 17. - 1934. június 26.
Ülésnapok - 1931-289
496 Az országgyűlés képviselőházának 2h Arra szeretném tehát kérni a kormányt, gondoskodjék arról, hogy a meglevő gabonakészletek itt maradjanak az országban és hogy ez a lakosság, amely valószínűleg semmit sem, vagy majdnem semmit sem fog aratni, mérsékelt árú, a mai, illetőleg, mondjuk, az egy hónappal ezelőtti árnak megfelelő árú gabonát kaphasson. Mert előrelátható, hogy most már számíthatunk a búza és általában a gabona árának emelkedésére. Lehetetlenség azonban, hogy ez a kisajtolt és minden életlehetőségétől megfosztott lakosság a bekövetkezendő magasabb gabonaárakat fizesse meg akkor, amikor önmagának és családjának a mindennapi kenyeret akarja megadni. Azonkívül kéri ez a szegény lakosság a miniszter úrtól, illetőleg a kormánytól azt, hogy a bérlők ügyében is intézkedjék. Nem kívánom, hogy a miniszter úr a magánjogba durva kézzel belenyúljon, mert ez tényleg kétélű fegyver volna, hanem valamikép keresse meg a módját a kormány tekintélye mellett viendő barátságos tárgyalások során, hogy ott, ahol száz százalékos vagy azt megközelítő az aszálykár, a bérbeadó ne követeljen 50%-nál többet a bérlőtől. Hiszen ott, ahol a gazda maga gazdálkodik és százszázalékos a kár, semmije sem terem, tehát a bérbeadó még ezzel az 50%-kai is jobban jár, mint maga a gazdálkodó tulajdonos, Azt hiszem, hogy ha a kormány ezt a kérdést ügyesen és tapintatosan, de egyben erélyesen is megfogja, ez a kívánt tárgyalás nem fog egészen eredménytelenül járni. Azonkívül kéri a lakosság, hogy a pereket lehetőleg szüntessék meg. Valószínű, hogy a védettség kérdésében kiadott új pótrendelet, amely a termény betakarításáig felfüggesztette egyénenként a védettség ellen való akciókat, nem lesz megfelelő a viszonyokhoz képest, valószínű, hogy még egy újabb pótrendeletre lesz szükség azért, mert ez a szegény lakosság, amelynek jóformán semmije sem termett vagy majdnem semmije sem fog teremni, nem fogja tudni az aratás után sem — akkorra lejár ennek a pótrendeletnek a hatálya — kötelezettségét teljesíteni. Gondoskodjék tehát a t. kormány a védettség ügyében is arról, hogy pótrendelettel valamiféle kedvezményben részesüljenek ezek az erősen sújtott vidékek. Ezeket kívántam előterjeszteni és igen boldog volnék, ha a miniszter úr országos körútja után és a hamarosan meginduló pénzügyi vizsgálat után döntene ezekben a kérdésekben üs pedig kedvezően. Elnök: Az interpelláció kiadatik a pénzügy- és földmívelésügyi miniszter uraknak. Sorrend szerint következik vitéz BajcsyZslinszky Endre képviselő úr interpellációja a földmívelésügyi miniszter úrhoz. Kérem a jegyző urat, szíveskedjék az interpellációt felolvasni. Patacsi Dénes jegyző (olvassa): »Egyes vidékeken erős vadállománnyal rendelkező nagybirtokok határa mentén fekvő kisbirtokok tulajdonosai rendkívül sok kárt szenvednek a vadállomány pusztításai következtében, a nélkül, hogy kárukat a nagybirtok megtérítené. Hajlandó-e a t. miniszter úr e középkori színezetű s egyben a magyar állam tekintélyét is csorbító állapotok megszüntetéséről, illetőleg a kártérítési kérdés megnyugtató intézményes és egyetemes megoldásáról sürgősen gondoskodni'! « Elnök: Az interpelláló képviselő urat illeti a szó. vitéz Bajcsy-Zsilinszky Endre: T. Ház! '. ülése, 193U. június hó 6-án, szerdán. Rengeteg a panasz a vadkárokra vonatkozólag. A mi vadászati törvényünk, ha jól emlékszem, 1882-ből való, (Felkiáltások jobbfelől: 1883-ból!) egy más korból való és egy más viszonyok között élő társadalomra van szabva. Mondhatom, hogy a vadászati törvény a régi utófeudális maradványok legszégyenletesebbjeinek egyike. A vadászati törvény tudomásom szerint nem gondoskodik az úgynevezett apróbb vad által okozott kár megtérítéséről, csak a nagyobb vadak által okozott kár megtérítéséről intézkedik. Azt szokták állítani, <hogy az őz, a fácán, a fogoly, a nyúl nem okoz kárt. Méltóztassanak megengedni, hogy én felolvassak önök előtt egy levelet, amelyet Sarkadról kaptam és amely levél hangzásában sem olyan, minthogyha bármi tekintetben túlzás volna benne. Az őszinteség és a becsületesség kirí ezekből a sorokból és ez a levél valósággal tihorci képet fest azokról <a viszonyokról, amelyekben ott ez a szegény nép a vadkár következtében ma is jobbágyi elhagyatottságban senyved. Sokkal nagyobbak ezek a károk, mint ahogyan az ember első pillanatra gondolná. Ezt írja Verebi Lajos uram Sarkadról (olvassa): »Én 1929. október óta a sarkadi I. számú vitézi teleknek a bérlője vagyok. A föld 31 katasztrális hold és 400 négyszögöl, fizettem elsőbb katasztrális holdankint 500 kilogramm búzát, mostan fizetek 400 kilogramm búzát.« öriási összeg ez. (Tovább olvassa): »Közvetlen az erdő mellett van, két nagybirtok közt, gróf Almássy és gróf Wenckheim nagybirtokosok között. A grófi földeken az őz 100—200-as falkákban is előfordul, de 10—20—30—40 darabot minden nap lehet látni. Nyúl és fácán ezer és ezer van az erdőben és a szántóföldön is. Fölbecsülhete tien kárt tesznek évente nekünk, akik itten a földet műveljük.« »Az idemellékelt fényképet 1930-ban készítettem, amikor a répát ősszel ástuk. Este szépen össze volt rakva 100 centi magas csomókba és reggel az őzek, mint a fénykép mutatja, 20 centire teljesen széjjel kapartak, minden éjjel 20—30 csomót. A 14 hold répámból megettek vagy 14.000 darabot, amikorra elszállíttattam.« »1930—31—32. és 1933 J ban három hold lucernásból alig tudtam valamit kaszálni, mindig az őz és a nyúl legelte le és más terményben is 10—20, sőt 40%-os 'kárt is tesz a vad. 1932-ben voltam Gyulán a grófi irodában, hogy valami kártérítést kérek, de a grófi titkár gorombán kiutasított. Sőt a, isarkadi erdőmérnök azt mondotta, hogy takarodjak ki, mert úgy beszélek, mint egy kommunista. Es a mai nap Üs, mikor ezen kis csomaggal elmentem a lakására, (mutatja) — ez az a kis csomag, ezt is majd a t. miniszter úrnak oda fogom adni, mert ő nekem azt mondotta, hogy nem igen csinál a nyúl és az őz kárt — (Mojzes János: Talán még nem látott nyulat — Derültség ) még szóba sem állt velem, azt mondta, menjek az irodába, ottan meg sem délelőtt, sem délután nem volt található. A mai napon szedtem össze az idemellékelt tengeriszárat, olyan szép tengerim van, hogy 5000 holdon csak a Magyar Föld Rt.-nek van egy tábla tengerije olyan nagy, mint az enyém. Korán vetettem, négy lóval mélyen szántott földbe egy eke után, mostan a növése 30—70 centiméter magas, 8000 négyszögöl területen. Es egy hét óta minden éjjel az őz 30—50 darab tengerit tőben leharap és ottan hagyja, megy tovább és ezt csinálja minden éjjel. Ugyanígy vannak száz és száz többi földműn-
