Képviselőházi napló, 1931. XXIII. kötet • 1934. május 17. - 1934. június 26.
Ülésnapok - 1931-288
Az. országgyűlés képviselőházának 288. irodák a legszebb eredménnyel irányítják ide a látogatókat, ez a nagy költséggel fenntartott iroda megközelítő eredményeket sem tud felmutatni. Éppen ezért, miként az eddigi propagandaösszegek felhasználásánál nem látom azt a gondosságot és körültekintést,, amelynek a mai körülmények között — és itt igazat adok Kéthly képviselőtársamnak — az adófillérek minden területen, minden téren való felhasználásánál érvényesülni kell, ezt itt is kifogásolnom kell. Nem látom ezzel a törvényjavaslattal kapcsolatban biztosítva azt, — és ez a legfőbb aggályom e törvényjavaslattal szemben — hogy azt az összeget, amelyet a belügyminiszteri jóváhagyás propagandacélokra fog megállapítani, valójában olyan adagolásban és olyan helyen fogják elkölteni, ahol erre a legnagyobb szükség van és ahol ennek legnagyobb eredményekkel való érvényesülését várhatjuk. Minthogy azonban meg vagyok győződve arról, hogy az idegenforgalom gazdasági területének ápolása az, amely számunkra a leggyorsabb eredményeket hozhatja, én ezzel a törvényjavaslattal szemben is azt a szemszögét érvényesítem a bírálatnak, amely ebben is egy eszközt lát arra, hogy a jövőben nagyobb eredménnyel, több sikerrel lehessen Budapest egyik nagy értékét, kincsét, a gyógyforrásokat értékesíteni s ezért a törvényjavaslatot általánosságban, a részletes tárgyalás alapjául elfogadom. (Helyeslés.) Elnök: Szólásra következik? Takách Géza jegyző: Homonnay Tivadar! Homonnay Tivadar: T. Ház! Előttem szólott t. képviselőtársam beszédével kapcsolatban legyen szabad az általa felhozottak közül egy-két kérdéssel foglalkoznom. T. képviselőtársam a törvényjavaslat tárgyalásánál az idegenforgalmi kérdésekre rendkívül nagy súlyt helyezett. Erről mai beszédem folyamán leszek bátor a t. Házban véleményemet kifejezésre juttatni. Helyesen állapította meg t. képviselőtársam többek közt azt, hogy Ausztriával szemben a mi idegenforgalmunk rendkívül kisméretű. Nem akarok e beszédem alkalmával statisztikai adatokat £ elsorakoztatni, de megállapítom, hogy az ausztriai idegenforgalomnak csak 26'6%-a éri el Magyarországot, ami az előző esztendőkkel szemben lényeges javulás. Ami pedig a vízum kérdését illeti, teljesen azonos állásponton vagyok, mint igen t. képviselőtársam. En már a költségvetés tárgyalása alkalmával kértem a t. kormányt, hogy legalább a tranzitó vízumdíjakat méltóztassék eltörölni, hogy a megszállott területen lévő testvéreink, valamint a külföldi államok polgárai hozzánk minél könnyebben el tudjanak jönni, helyesebben mondva, a mi országunkon keresztülmehessenek. Ami a harmadik kérdést Illeti, igen t. képviselőtársam igen helyesen állapította meg — és én is ebben a véleményben vagyok —, hogy a t. belügyminiszter úr mint céladót méltóztassék ezt kezelni és arra a célra méltóztassék fordítani a befolyó összegeket, amely célra a törvényjavaslat szánta. Ezekután méltóztassanak megengedni, hogy mint ellenzéki képviselő röviden # megindokoljam, miért fogadom el ezt a törvényjavaslatot. Elfogadom elsősorban azért, mert ez nem politikum, elfogadom másodsorban azért, mert ha egy olyan javaslattal jön a t. kormány a Ház elé, amellyel mi az ellenzéken egyetértünk, ha azt a javaslatot helyesnek és eredményesnek ülése 193%. évi június hó 5-én, kedden. 445 tartjuk, ha azt látjuk, hogy azt a célt, amelyet a javaslat szándékol, el is fogja érni, akkor helytelen volna szerintem pusztán az ellenzékiség álláspontjából kiindulva azt a javaslatot elvetni. Igen t. Ház! Van azonban még egy szempont, amiért én ezt a javaslatot elfogadom. Itt a Házban, s a Házon kívül beszédekben, valamint cikkekben évek óta állandóan sürgettem és pártom részéről sürgettük azt, hogy a kormány a fürdőtörvény végrehajtási utasítását adja ki Budapest székesfővárosra vonatkozóan is. Ha mi ezt sürgettük és én ezt sürgettem, nem találom indokát annak és nem volna helyes az, hogy amikor a t. belügyminiszter úr felfogásom szerint olyan javaslattal jön a Ház elé, amely megadja a fedezetet arra rézve, hogy Budapestre vonatkozólag a fürdőtörvény végrehajtható legyen, akkor ezt a törvényjavaslatot elutasítsam. Nemzetgazdasági és társadalompolitikai szempontból, valamint közegészségügyi szempontból is rendkívül fontosnak tartom ezt a javaslatot, amelyet csak helyesléssel tudok fogadni. Ha ezt a három szempontot nézem s ha figyelembe veszem nemzetgazdasági szempontból azokat a forrásokat, azokat az energiákat, azokat a földalatti kincseket és lehetőségeket, amelyek itt feküsznek Budapesten és ebben az országban, — akár hőforrásokban, akár pedig más vonatkozásban — kérdezem, vájjon helyes volna-e az, hogy ne adjuk meg a módot és lehetőséget arra, hogy ebben a kérdésben az első lépést meg tudjuk tenni és tovább járjunk-e a külföld százesztendős fürdőpropagandájának útján és anyagi javainkat kivigyük a külföldre akkor, amikor itt bent az országban igen sok olyan gyógykezelési lehetőségre találunk, amelyekkel a gyógyulást sokkal fokozottabb mértékben tudjuk elősegíteni, mint a külföldi gyógykezelési lehetőségekkel. Igen t. Ház! A fürdőtörvényt a kormány végrehajtotta a vidékre nézve. Ha ezt méltóztattak végrehajtani, mondjuk akár Balatonalmádira, akár pedig más kisebb fürdőhelyekre vonatkozóan, mennyivel fontosabb az, ha a kormány arra az álláspontra helyezkedik, — remélem, erre nézve a miniszter úrtól fogunk megnyugtató kijelentést kapni — hogy immár Budapest székesfővárosra nézve vonatkozólag is méltóztatnak végrehajtani a fürdőtörvényt. Ha tehát nekem valami kifogásolni valóm van, az legfeljebb csak az lehet, hogy miért csak ilyen későn teszi ezt a kormány. Miért nem történt már meg ebben a kérdésben az intézkedés, miért nem jelent meg végrehajtási utasítás? Azt hiszem, hogy erre a kérdésre én is meg tudom adni a választ. A sok akadály között két főakadályra mutatok rá a t. Ház előtt. Az egyik legfőbb akadály a hatásköri összeütközés volt. Az idegenforgalom kérdése — igen helyesen — a kereskedelemügyi miniszter, úr hatáskörébe tartozik, de a fürdőüggyel, a közegészségüggyel kapcsolatos kérdések a belügyminiszter úr hatáskörébe tartoznak. Ez volt tehát az egyik akadály, amely a múltban nehézségeket okozott. A másik akadály, amely nehézségeket okozott, a fedezet hiánya volt. Az első akadályra vonatkozólag őszintén megmondom, szeretném, ha a fürdőügyekkel, közegészségügyi intézményekkel és általában a közegészségügyi politikával kapcsolatos öszszes kérdések a belügyi tárca keretébe tartoznának, értem ez alatt az idesorolt intézmények legfelsőbb felügyeleti jogát, valamint az 64*
