Képviselőházi napló, 1931. XXIII. kötet • 1934. május 17. - 1934. június 26.
Ülésnapok - 1931-288
446 Az országgyűlés képviselőházának 288 anyagi fedezet előteremtését, tekintet nélkül arra, hogy már ma megvan-e, vagy csak a jövőre nézve helyezhető kilátásba. Ennek a törvényjavaslatnak tárgyalásánál ugyanis, ne vegyék rossz néven előttem felszólalt t. képviselőtársaim, de kevés kivétellel egészen helytelen úton járnak. Ez a törvényjavaslat nem az idegenforgalom propagálását szolgálja. Ez a törvényjavaslat a fürdőügy propagálását célozza. Már pedig e kettő között rendkívül nagy a különbség. Ha ikertestvéreknek nevezhetem is a fürdőügyet és az idegenforgalmat, a kettő között mégis rendkívül nagy a különbség. Azt lehet mondani, hogy az egészséges, fejlődő és tökéletesített idegenforgalmi propagandának priusza az egészséges és fejlődő fürdőügyi politika. Ha ugyanis azt akarom elérni, hogy Budapest székesfővárost és ezt az országot minél több idegen látogassa, akkor keresnem és kutatnom kell azokat az eszközöket, amelyekkel ide tudjuk vonzani a külföldieket. Magyarország és Budapest a többi külföldi államokkal szemben rendkívül előnyös helyzetben van. Míg más államok operáikat, múzeumaikat és egyéb bárhol felállítható kultúrintézményeiket propagálják, addig mi adottságainknál fogva abban a privilegizált helyzetben vagyunk, hogy a mi budai hőforrásainkhoz, éghajlatunkhoz, fürdőterületeinkhez hasonló hőforrásokat, éghajlatot, fürdőterületeket nemcsak Európának, hanem a világnak egyetlen nagy városában sem lehet találni. Nekünk, ellenzéki képviselőknek is a magunk szerény erejével hozzá kell járulnunk a magyar fürdők propagálásához és segítenünk kell a magyar fürdőügy fejlesztése eszközeinek előteremtésében. _ Egységes fürdőügyi politikát kell inaugurálni és erre ezt a törvényjavaslatot, amelyet a t, kormányzat a Ház elé hozott, első lépésnek tartom, őszintén megmondom, hogy mindazoknak a kérdéseknek megoldására, amelyeket az igen t. előadó úr felsorakoztatott, ez a pár százezer pengő nem elégséges. Az a körülmény azonban, hogy ez a pár százezer pengő az egész kérdéskomplexum megoldására nem elégséges, meg nem jelenti azt, hogy az első lépéstől elzárkózzunk és ismét csak külföldre iránvítsuk betegeinket, ugyanakkor, amikor Budapest székesfőváros területén belül betegeink — különösen a reumatikus betegeink — meg tudják találni a gyógyulást. Az előadó úr igen helyesen hivatkozott a reuma-kórházra. A rendelkezésünkre álló Összegből ezt nem tudjak megteremteni, de igenis, van mód és alkalom arra, hogy ezt az összeget egységes fürdőpolitika fejlesztésére^ fordítsuk és majd később keressünk egy más összeget, amire éppen az 1909. évi II. te., amely a kivándorlásról szól, ad alkalmat. Engedje meg az igen t. belügyminiszter úr, hogy felhívjam szíves figyelmét arra, hogy ennek a törvénycikknek keretén belül is tudunk és tudnánk bizonyos összegeket a fürdoügy fejlesztésére előteremteni, s ha ebből megmarad, az idegenforgalom fejlesztésére és talán majd annak a bizonyos reuma-kórháznak, szanatóriumnak fejlesztésére és felépítésére is fordíthanánk bizonyos összeget. Elismerem, hogy azok a szervek, amelyek jelenleg az idegenforgalom terén ^működnek, valamennyien hivatásuk magaslatán állanak, megtesznek mindent, amit a rendelkezésükre álló anyagi eszközök birtokában megtehetnek, akár államiak, akár községi, társadalmi vagy kereskedelmi szervek ezek. Ha^ azonban ezek a szervek az idegenforgalom terén már íeunálla. ülése 1934. évi június hó 5-én, kedden. riak, akkor kérdezem az igen t. belügyminiszter úrtól: miért ne lehetne ilyen irányú szerveket a fürdőpolitika fejlesztése terén is felállítani? Azt hiszem, ez lehetséges volna, hiszen a gyógyhelyi bizottság felállításával — amiről talán majd később lesz alkalmam beszélni — mind az igen t. Ház, mind a kormány egy olyan szervet állít fel, amely legalább úgy fog működhetni a fürdőpropaganda fejlesztése, az egészséges és egységes fürdőpolitika kialakíthatása terén, mint ahogy az idegenforgalom fejlesztése torén az előbb említett négy szerv működik. Igen t. Ház! Egyik-másik előttem felszólalt képviselőtársam helytelenítette ezeket a céladókat. Kénytelen vagyok velük szemben állást foglalni. Nem mondom, hogy ez a legideálisabb helyzet, de ha azt a nagy célt nézem, amely ennek r a törvényjavaslatnak indoka volt, akkor kérem, méltóztassanak talán más irányú elgondolással jönni, amellyel Budapest székesfőváros fürdőinek fejlesztését és ennek következtében az idegenforgalom emelkedését el lehet érni. (vitéz Keresztes-Fischer Ferenc belügyminiszter; Petrovácz képviselő úr tegnap megmondta!) Igen t. belügyminiszter úr, én telj es an önálló álláspontot foglalok el, ez pártomban nem politikai kérdés; pártomnak igen sok tagja van, aki erre az álláspontra helyezhedik, mert mint voltam bátor említeni, az ellenzékiség nem annyit jelent, hogy ab ovo mindent rossznak tartsunk, ami a másik oldalról jön. Egy fillér ásványvízadó, egy fillér adó a luxusfürdőknél, nem -sok, de meg vagyok róla győződve, hogy az igen t. belügyminiszter úr a dunai fürdő 20 filléres jegyeire nem fog 5 fillér adót kivetni, azaz 25%-ot. Azt azonban, hogy a Gellért-fürdőben és egyéb luxushelyeken 5 fillér adót fognak fizetni, én őszintén megmondom kint és itt is, ezt vállalom annak a nagy célnak érdekében, amelyet ez a javaslat itt kitűz. Nézzünk át Bécsbe, ott szintén a szikvíznél és az ásványvizeknél literenkint 2 Groschen volt az, adó," ma már 6 Groschen. Csak az a kérdés, hogy ezt mire méltóztatik felhasználni! Ha ezt céladónként méltóztatik kezelni, akkor ezt az adót csak üdvözölni és 'helyeselni lehet. T. Ház! Nem akartam foglalkozni az idegenforgalmi szempontokkal, miután nem ez a törvényjavaslat materiája, hanem a fürdőpropaganda, kérdése, aminek konzekvenciája az idegenforgalom emelhetáse. Viszont az idegenforgalom szempontjából is egy egészséges, fejlődő fürdőpolitika inaugurálása a helyes, mert ha méltóztatnak nézni az idegeneknek Budapesten való átlagos napi tartózkodási idejét, ez igaz, hogy emelkedő, de még mindig csak 3'3%. (Magyar Pál: Nem érte el a hármat, csak 2'9!) Nincs nálam az adat, de hogy 3, plusz még valami, az kétségtelen. Ezen azonban ne vitatkozzunk; én úgy tudom, hogy 3-3%-ra emelkedett. De hiszen nem ez a lényeg, hanem az, hogy idegenforgalmi szempontból mi a nagyobb érték, a Budapesten kezelendő betegek, vagy a turisták. Azt hiszem, nem lehet ezen vitatkozni, mert a turisták, akik részben autón, részben egyéb közlekedési eszközökkel jönnek Budapestre, átutazásuk alkalmával csak egy-két napot töltenek itt, amivel szemben a betegeknek idevonzása, különösen az angol nyelvterületről idevonzott reumatikus betegeknek Budapest székesfővárosban való megjelenése és heteken át itt való tartása, -— azt hiszem — ennél úgy nemzetgazdasági, mint pedig idegenforgalmi szempontból sokkal nagyobb értéket képvisel.
