Képviselőházi napló, 1931. XXIII. kötet • 1934. május 17. - 1934. június 26.

Ülésnapok - 1931-288

442 Az országgyűlés képviselőházának 288. hogy a költségvetési kereteket dolgozza ki, hogy a költségvetési keretek jóváhagyására nézve a belügyminisztériumnak előterjesztést tegyen. De hogy ennek a költségvetési keretnek lebonyolítása nem lehet ennek a komiszsziónak feladata, hanem hogy ezt a közvetlen érdekeltség köteles lefolytatni, aziránt, szerény véleményem szerint, nem állhat fenn kétség. De nem állhat fenn különösen akkor, ha nem a pillanatnyi helyzetet tartjuk szem előtt, haDem a fejlődésnek arra a fokára gondolunk, amikor valójában nem lesz szükség még a legminimálisabb arányban sem a népfürdők, vagy a tisztasági fürdők megadóztatására, hanem amikor eljutunk a fejlődésnek arra az elérendő fokára, hogy elsősorban a fürdőket, a gyógyfürdőket igénybe vevő külföldiek és idegenek fogják azokat a hozzájárulásokat szolgáltatni, amely hozzájárulások nem szokatlanok. Utóvégre ha bármilyen külföldi gyógyhelyre megyünk, azt látjuk, hogy gyógydíjat kell fizetni s az 1929. évi XVI. törvénycikk Magyarországon is feljogosítja az egyes fürdőhelyeket és üdülőhelyeket arra, hogy gyógy díjakat szedjenek. Ezt Budapesten eddig csupán a székesfőváros speciális helyzete tette lehetetlenné, de — ismétlem — ha ennek a törvényjavaslatnak a nyomán be fog következni fellendülés, hogy nagyobbarányú látogatásokra számíthatunk, akkor elérkezik az az idő is, hogy az egyes intézmények fejlesztése, az összegek racionális felhasználása és permanens propaganda mellett nagyobb jelentőséggel bír, de ugyanekkor fokozott jelentőségűvé válik az, hogy elsősorban azok javára fordíttass ék ez az összeg, akiknek tevékenysége ezeket a bevételeket lehetővé tette. Budapest székesfőváros fürdőinek túlnyomórésze Budapest közönségének tulajdona. Mellettük csak a Margitszigetnek és talán egy magánfürdőnek, a Lukács-fürdőnek van nagyobb jelentősége. Ezeknek vendégei révén fognak az összegek befolyni, de gondoskodásnak kell történnie arra, hogy elsősorban Budapest érdekében és abban az arányban, ahogy munkásságuk ezeket a bevételeket lehetővé tette, folytattassék a propaganda ebben az irányban. Éppen erre való tekintettel nagyon szeretném, ha a belügyminiszter úr ezzel a törvényjavaslattal kapcsolatban eloszlatná azt a már nagyon is erőssé vált bizalmatlanságot, — mert ez a törvényjavaslat még nem ment át eléggé a köztudatba, a közvélemény nem foglalkozott eléggé ezzel a kérdéssel — amelynek már Petrovácz képviselőtársam is kifejezést adott felszólalásában, mintha lehetséges volna az, hogy az az összeg más célra is fog fordíttatni, mint Budapest székesfőváros gyógyfürdői propagandájának megerősítésére és a gyógyfürdői propaganda teljesítése után fennmaradó összegből maguknak az intézményeknek tökéletesbítésére. Mert tisztában kell lennünk azzal, hogy még a legkedvezőbb lehetőséget tartva is szem előtt, — ha ez a 700.000 pengő körüli összeg befolyik es megfelelő összeget fordítunk a propaganda céljaira — sokkal nagyobb terület vár itt megmunkálásra, semhogy ebből az összegből mindazokat a fürdőügyi beruházásokat lehetne teljesíteni, amelyek Budapest gyógyfürdőinek érdekében szükségesek, és-így nyilvánvaló, hogy Budapest székesfőváros polgárainak áldozatkészségéből vagy egyéb adóbevételeiből úgy is kénytelen lesz beruházásokat teljesíteni ebben az irányban is. De meg kell adnunk azt a garanciát, hogy amennyiben a fürdőgyógydíjbevételek megfelelően alakulnak, ezek elsősorban azokhoz az intézményekhez folyjanak vissza, I ülése 1934: évi június hó 5-én, kedden, amelyek eredményes működésükkel ezt lehetővé tették. Nagyon lényeges ez, t. Képviselőház, azért, mert Budapest székesfőváros gyógyhelyei nincsenek megfelelően igénybevévé, — ami a nagy számok tükrén keresztül abban is jelentkezik, hogy a Budapestre jövő idegenek r az intenzív idegenforgalmi propaganda ellenére átlagban nem is egészen három éjszakát töltenek itt, ami tehát a mellett szól, hogy nem gyógyulás céljából, hanem átmeneti jelleggel jönnek — s ezért arra kell törekedni, hogy ezek az idegenek itt valóban hosszabb ideig tartózkodjanak. Ebből a szempontból nagy jelentősége van annak, hogy az idegenforgalmi propagandánál végre ne dogmatikus elvek szerint, ne tetszetős eszközök igénybevételével, hanem a praktikum legmesszebbmenő érvényesítésével járjunk el. Más az az idegenforgalmi propaganda, amely a Nyugatról bennünket megismerni akaró vagy itt szórakozást kereső idegenek részére szükséges és más az a propaganda, amelyet azokban a körökben kell folytatnunk, amelyek részéről Budapest gyógyfürdőinek igénybevételét várhatjuk. Mondhatnám, hogy míg amaz kvalitáspropaganda Nyugat felé, addig ez kvantitás propaganda Kelet felé, amely kvantitáspropaganda elsősorban arra irányul, hogy megta

: láljuk az összeköttetést az utódállamok orvosi köreivel, hogy amikor nagytömegű betegeiket gyógyulásra utalják, elsősorban a főváros jöjjön itt figyelembe. Igen kézenfekvő ez a gondolat, még pedig azért, mert ezeknek a betegeknek legnagyobb részénél a beteg ember szempontjából oly lényeges nyelvi nehézség nem forog fenn; a mellett ezeket természetszerűen sokkal^ több kapcsolat fűzi az országhoz és a fővároshoz, mint a nyugati embereket. Azért látom én nagy szomorúsággal, hogy a mi idegenforgalmi propagandánk gerincét még mindig nem a keleti és délkeleti szomszéd országok lakosságának idegenforgalmi szempontból való megnyerése jelenti, hanem a propaganda nagyobbik része mind a propagandaanyag szállítása, mind annak nyelvi fogalmazása, mind pedig az úgynevezett levelezési képviseletek felállítása szempontjából elsősorban, mondhatnám túlnyomóan a Nyugatot tartja szem előtt. Nemcsak az idegenforgalom praktikus haszna szempontjából, hanem — amit nem lehet elhanyagolni — Budapest kereskedői és kisiparossága szempontjából is fokozott jelentőséggel bír, hogy ne maradjon továbbra is ilyen elhanyagolt az utódállamok felé irányuló idegenforgalmi propaganda, amelynek intenzívebb kiművelésére elsősorban ez a gyógyforrási terű let volna a legalkalmasabb. Hogy az a megállapításom mennyire helytálló, arra nézve legyen szabad talán arra utalnom, hogy míg a legutóbbi tíz évben, amikor a Nyugat felé menő propagandát annak elismerendő helyes volta folytán annyira tudtuk fejleszteni, hogy az 1922-ben itt megfordult 34.737 vendéggel szemben 1932-bén már 63.416 idegen jött hozzánk, teljesen idegen területnek veendő országból, addig az elszakított területekről 1922-ben még 35.341 látogatója volt Budapestnek, 1932-ben már csak 30.347. Amíg tehát az érzelmileg bennünket egyáltalában figyelembe nem vevő nyugati tömeget sikerült közel 100% erejéig megnövelnünk, addig a keleti és délkeleti szomszéd országokban a ránk nézve nemcsai érzelmileg, •. nemcsak az idegenforgalom gazdasági kihatásai szempontjából^ hanem még messzebbmenő szempontokból is lényeges