Képviselőházi napló, 1931. XXIII. kötet • 1934. május 17. - 1934. június 26.
Ülésnapok - 1931-287
Az országgyűlés képviselőházának 287. hozzáértők, hogy gabonaneműekben olyan nyomorult, szegényes termés lesz, amilyenre már régen nem volt eset. így tehát gondolni kell arra, hogy a kormány nagy agrárvédelmi politikát folytatott és óriási összegeket adott ki évenként arra, hogy a búza értékesítését elősegítse. A kormány dicsekedett és már beharangozta azt, hogy a római tárgyalások kapcsán miképpen fogja érvényesíteni a kivitelt s milyen árakat és kedvezményeket fog adni megint az agrár termelőknek. Meg kell állapítanom, hogy az agrártámogatást, amely ez előtt is csak egy kis rétegre terjedt ki, ma még kisebb rétegre terjed ki. Ma nemcsak a kisgazdáknak, hanem a középgazdáknak, a nagyobb parasztgazdáknak sem lesz annyi termésük, hogy abból értékesítésre jusson; olyan kevés lesz a termésük, hogy maguk céljaira sem lesz elegendő. A helyzet tehát az lesz, hogy a mezőgazdasági népességnek nagy része maga is rászorul arra, hogy gabonaneműeket, kenyérmagvakat szerezzen be, mert magának sincsen elég termése. Fel kell tehát vetni a kérdést, hogy a kormány ^ elsősorban is akadályozza meg a kivitelt, tárolja a meglévő gabonát, hogy így legalább a kenyérmagvakból a télre elégséges mennyiség legyen. Meg kell állapítanom azt is, hogy itt már azt látjuk, hogy a malomkartell, a pékkar teli most dolgozik és már előre á szárazság következtében emelte a kenyérárakat, a lisztárakat. Ma jegyezték először a búzát a tőzsdén — ma nyílt meg ugyanis a gabonaneműek értéktőzsdéje — és ma azt látjuk, ami jellemző dolog, hogy októberre 2 pengő 80 fillérrel emelték a búza árát 17 pengő 10 fillérre, a rozs ára pedig 4 pengő 80 fillérrel emelkedett 11 pengő 40 fillérre. Egy nap alatt történt ilyen óriási áremelkedés akkor, amikor a tőzsde megnyílt. 2 pengő 80 fillérrel emelték a búza és 4 pengő 10 fillérrel a rozs árát. Ebből meg lehet állapítani, hogy a tőzsde a szárazságot, a rossz termést már felhasználta a maga spekulációjára. A malmok pedig, amelyek a nagybankok érdekeltségében vannak, — ez kartellszerű dolog — már előre drágították a lisztet. Kétségtelen dolog tehát az, hogy a pékek is drágítani fogják a kenyeret, és itt a kormánynak be kell avatkoznia. Eddig beavatkozott a mezőgazdasági termelésbe úgy, hogy az értékesítést tartotta fontosnak. Most szüntesse meg ezt a helyzetet, mert hiszen a nagygazdák azzal, hogy a búza és a gabonaneműek ára emelkedik, már eo ipso kárpótolva lesznek. Gondoskodjék tehát e helyett a kormány a nagy tömegekről, a városi és falusi népességről, amelyek nem jutnak élelemhez, amikor minden drágul. Ezt egy olyan fontos kérdésnek kell tartani, hogy a kormánynak feltétlenül kötelessége, hogy ezen a téren intézkedéseket tegyen. Szüntesse meg tehát a kormány először a kivitelt és tárolja a meglevő gabonát. (Gr. Somssich Antal: Csakhogy már lekötötték!) Ha lekötötték, az annál nagyobb baj, mert annál nagyobb lesz az ínség. A gazdák, a szakértők állapították meg, hogy az idei rozs- és búzatermésből vetni nem lehet, olyan nyomorék lesz a gabonanemü, a búza és a rozs szeme annyira tönkrement, mert korán fejlődött, nem kapott esőt. Annyira korcs lesz a gabonaszem, hogy azt vetőmagnak felhasználni nem lehet. Szakértők mondották nekem, hogy ha ebből a gabonából vetnek, két esztendeig nem lesz olyan értékű, mennyiségű és minőségű terméülése 1934. évi június hó U-én, hétfőn. 431 sünk gabonaneműekben, mint az elmúlt esztendőben volt. Mi lesz tehát akkor, ha a kormány most megengedi a kivitelt és az ősszel majd külföldről vesz vetőmagot? A kormány most akarja végrehajtani a római szerződést. Én elhiszem, hogy az olaszok szívesen átveszik a magyar gabonát, átvehetik az osztrákok is a mi gabonanemüinket, mert hiszen ez a spekuláció szempontjából is helyes lesz a számukra, mert ha a világtermés rossz, — ami a jelentések szerint szintén előre megállapítható — akkor azt jól fogják tudni értékesíteni és keresnek rajta. De mi lesz velünk, ha nem lesz vetőmagunk, nem lesz gabonánk, és külföldről kell azt beszereznünk? Mi foglalkozván ezzel a kérdéssel, pártunk arra az álláspontra helyezkedett, hogy itt egy deklarációt teszünk, amelyben megjelöljük nagyjában azokat az intézkedéseket, amelyeket a kormánynak tennie kell, hogy ezt a végtelen nagy ínséget, amely a rossz terméssel jár, olyan intézkedésekkel előzze meg, amelyeknek az állam részéről való megtétele elsőrendű szükségesséig. Ez a deklaráció a következő (Halljiih! Halljuk! a szélsőbaloldalon. — Olvassa): »A szoeááldemoikratapárt aggodalommal látja, hogyan drágítják szabadon a kenyeret és hogyan hárítja el magáról a felelősséget minden közvetítő és feldolgozó érdekeltség, malomipar, sütőipar egyaránt. A szociáldemokratapárt hasznosnak és szükségesnek tartja, hogy az állam a termelést és a kivitelt ne bízza a magánkapitalizmus anarchikus rendetlenségére, hanem igyekezzék annak közérdekű irányt szabni. A párt szükségesnek látja, hogy a kormány neesak a barna kenyér magas árát rögzítse, de írjon elő olyan olcsó és ízletes kenyérfajtákat, amelyeket a munkás a kartellkapitalizmus mai alacsony munkabére mellett is megfizethet. A gabona árának magassága a várható rossz termésre vezethető vissza és mert ez a rossz termés előreláthatólag gabonainséget okoz, a párt követeli,^ hogy a kormány tiltsa meg a gabona kivitelét és közraktárakban tároljon az Ínséges városi és falusi népesség számára élelmezésre és vetőmagra elegendő gabonakészletet. Nincs az a gazdasági haszon, amely felérne a belső inség okozta veszedelemmel. A gabonagazdálkodás terén az a beavatkozás, amely eddig boletta formájában volt meg és most exportkedvezmény alakjában készül. nem közérdek, hanem pusztán a nagybirtok érdekeit szolgálja, mert a kistermelőnek aligha van nagyobb készlete, mint annyi, amennyi a maga és háznépe fogyasztására elegendő.« Ezt tehát meg kell szüntetni. (Tovább olvassa): »De ettől függetlenül is a gabona ára olyan magasságot ért el, amely mellett minden egyéb állami • kedvezményre visszavezethető drágulás csak még jobban csök; kenti az amúgyis. összezsugorodó fogyasztást és így a lakosság táplálkozását, ellenállóképes ségét, életerejét ássa alá. Ebből az okból a párt a legélesebben ellenzi bármiféle bolettapótló segély vagy kedvezmény életbeléptetését. A párt követeli további az ipari cikkek árának leszállítását, a közterhek mérséklését és a minimális munkabérek megállapítását úgy a mezőgazdaságban, ranl az iparban. 61*