Képviselőházi napló, 1931. XXIII. kötet • 1934. május 17. - 1934. június 26.

Ülésnapok - 1931-287

432 Az országgyűlés képviselőházának 287. Igen súlyos tél előtt állunk. Az inség nagyobb lesz, mint tavaly. Ebben az ínségben nem lehet a nagy agráriusoknak kedvezményeket adni, a. drága gabonát még jobban megdrágítani, ezzel az adóterheket fokozni és a fogyasztást csökkenteni, ebben az Ínségben elsősorban a belső fogyasztásról kell gondoskodni és megengedhetetlen, hogy a malomkartell és a pékkartell tervszerű politikával tegye tönkre a fogyasztóközönséget.« Kötelességünknek tartjuk, hogy a kormánynak, a parlamentnek és az egész közvéleménynek a figyelmét felhívjuk arra. hogy borzalmas gazdasági év következik, olyan tél, amely előreláthatólag sokkal nagyobb nyomorúságot zúdít a nincstelen, szegény, dolgozó városi és falusi népességre és amely ellen előre kell védekezni. Mi tehát követeljük a kormánytól és a parlamenttől, hogy ezzel a kérdéssel komolyan foglalkozzék; tűzzék napirendre ezt a, problémát, hogy a kérdést alaposan megtárgyalhassuk és a kormány ne önkényesen, egyoldalúan intézkedjék, — mint eddig tette — hanem intézkedjék úgy, ahogy az a szegény népesség érdekeinek megfelel. Eddig csak a nagyagráriusok kaptak kedvezményt. A nagybirtokosok és tízezer-holdasok kibírhatják ezt a rossz gazdasági esztendőt, mert van miből megélniök, van mire támaszkodniuk, de a nincstelen szegénység nem tudja elviselni. Ha ennek forradalmi tünetek lesznek a következményei, a kormányzat lesz annak az oka. (Ügy van! a szélsőbaloldalon.) Elnök: Szólásra következik? Patacsi Dénes jegyző: Lakatos Gyula! Lakatos Gyula: T. Képviselőház! (Halljuk! Halljuk! jobbfelől.) Nemcsak a Ház túlsó oldalán, hanem ugyanolyan mértékben, sőt talán még fokozottabb mértékben foglalkoztatj '£1 cl politikai közvéleményt a Ház innenső oldalán is az a súlyos gond, amely az időjárás viszontagságaival s a várható rossz terméssel kapcsolatosan, mint a következő évtől való félelem áll előttünk. Ha mégsem tudom elfogadni azt a napirendi indítványt, amelyet előttem szólott Farkas István képviselőtársam előterjesztett, ennek nem az az oka, mintha kevésb'bé akarnánk az egész magyar közönséget annyira foglalkoztató, ezzel a nehéz kérdéssel törődni, hanem az, mert megvan a bizalmunk a kormány iránt, hogy e nélkül a napirendi módosítás nélkül is törődni fog ezzel a kérdéssel. E tekintetben t. képviselőtársam figyelmét felhívom arra a vitára, amely éppen a mai napon a pénzügyi bizottságban a 33-as bizottság hatáskörének meghosszabbításával kapcsolatban ebben a kérdésben lefolyt és amelynek kapcsán a pénzügyminiszter úr ' olyan kijelentéseket tett, különösen a várható s az egész magyar állatállományt fenyegető súlyos takarmányhiánnyal kapcsolatban, amely kijelentések mindnyájunkban azt a benyomást keltették. hogy gondos és a nép érdekét nemcsak ésszel, hanem szívvel is gondolkozó kormány kezében van letéve ennek a súlyos magyar kérdésnek sorsa. (Ügy van! jobbfelől.) Ezért opponálok én az ellen a napirendi indítvány ellen, amelyet t. képviselőtársam tett. Engedtessék meg nekem, t. Ház. hogy ezt az alkalmat felhasználjam egy személyes kérdésnek igazán rövid, csak 5 percig tartó tárgyalására. En a magyar magas klérus egyes tagjainak képviseletében külföldön voltam a magyar-cseh vegyes döntőbíróság előtt tárgyalni a klérus tagjainak a cseh állam elleni perét és csak most az éjjel érkezvén vissza, ol- ' ülése 193A. évi június hó %-én, hétfőn. vastam a Képviselőház május 28-iki naplójában Rassay Károly képviselőtársamnak azt a kijelentését, amelyet kénytelen vagyok személyemre vonatkoztatni s amelynek szövege a következő (olvassa): »Amikor azt olvassa az a választópolgár, hogy képviselők a kormány képviseletében — és itt nem Eckhardt Tibor képviselőtársamra célzok, ne értsenek félre — kimennek ügyvédi ügyeket vállalni és később látja, hogy az illető képviselő urak egy nemzetközi botrányban a költségjegyzékben szerepelnek«, — azt hozzáteszi, hogy — »amely költségjegyzéken feltüntetett összegeket jogosan vették fel, mert klienseiktől vették fel, de mégis elkerülhetetlen, hogy ilyen botrányba ne keveredjenek, akkor hiába akarunk mi a nép szeszélye ellen garanciákat keresni, akkor hiányzik az erkölcsi 'bázisunk, • hogy ezt a közvéleményt irányíthassuk és vezethessük.« T. Ház! Én szívesen nem hallok meg malieiózus megjegyzéseket, de az a benyomásom, hogy ez egy kicsit túlmegy azon határon, amely jogossá teszi az én részemről azt, hogy ezt a kérdést hallgatással intézzem el. Mivel vádol meg itt engem az én t. képviselőtársam? Első kritikának azt kell mondanom vele szemben, hogy mondatának fogalmazása a magyar grammatika szabályai szerint igazán nem nagyon klasszikus, mert háromszor kellett elolvasnom, amíg megértettem, hogy úgylátszik, azzal akar engem megvádolni, hogy én kimegyek a kormány képviseletében egy ügyben és ugyanezzel az üggyel kapcsolatban benne vagyok egy nemzetközi botrányban. Evidens, hogy az úgynevezett optáns-ügyről van szó. Tisztelettel kötelességem itt bizonyos ténybeli felvilágosításokat megadni. Először is téved az én t. képviselőtársam abban, hogy én a kormány képviseletében járok el ebben az ügyben. Az én foglalkozásom az ügyvédség. Én ennek az ügynek képviseletét kizárólag mint ügyvéd vettem át magánügyfelek képviseletében. De hogy megnyugtassam képviselőtársamat, hogy nem a kormány befolyása segített engem éhez a képviselethez, — amit ő talán nem tudott — figyelmébe ajánlom, hogy az öszszes ilyen ügyek képviseletét 1923-ban vettem át, olyan időpontban, amikor legfeljebb csak szép álmom volt az, hogy a jövőben talán ennek a törvényhozó testületnek a tagja lehetek. Később a kormány megkért arra, — de ez nem megbízás volt annál kevésbbé, mert ez semmiféle költséggel az állam részére nem járt — hogy gróf Apponyi Albertet jogi tanácsokkal lássam el a nemzet érdekében folytatott küzdelmében, amit én a legnagyobb készséggel el is végeztem. Nem hiszem, hogy volna a világnak olyan törvényhozása, amely ezt kifogásolhatná. De tovább megyek: más ügyekben előfordult, hogy én a kormány képviseletét vállaltam, igaz ugyan, hogy tiszteletdíjat az államtól azokban az ügyekben sem kaptam. Lebet, hogy t. képviselőtársamnak az a nézete, hogy egy ügyvéd a kormánytól ügyvédi megbízást nem vállalhat, ez azonban csak de lege ferenda lehet a nézete, mert jelen jogunk értelmében ez nem all fenn és igen illusztris társaságban, az ország legnagyobbjainak társaságában találom magamat az elmúlt évek folyamán, akik a kormánytól megbízásokat vállaltak és kaptak. Ebben nem látok semmit. Lelkiismeretem annál ^könnyebb ebben a kérdésben, mert tiszteletdíjat nem kaptam a kormánytól. Igazán kérdeznem kellett magamtól, mi az oka annak, hogy t. képviselőtársam engem eb-