Képviselőházi napló, 1931. XXIII. kötet • 1934. május 17. - 1934. június 26.

Ülésnapok - 1931-279

Az országgyűlés képviselőházának 279. Herczegh Béla jegyző (olvassa az 1. címet: Központi igazgatás.). Elnök: Szólásra jelentkezett? Herczegh Béla jegyző: Gál Jenő! Gál Jenő: T .Képviselőház! (Mozgás a jobboldalon.) Szükségesnek tartom, hogy egy pár megjegyzést fűzzek még azokhoz, amiket az általános vita során elmondottam, különös tekintettel arra, amit a mélyen t. miniszter úr elmondott. A t. Ház becses figyelmébe ajánlom azt a retrográd irányzatot, hogy nálunk, ha valaki bíró elé kerül, a következő kérdéseknek van alávetve. Az első az, hogy megkérdezik tőle, mi a vallása és van-e vagyona. (Lázár Andor igazságügyim niszter: Egyiket sem kell restellni!) Nem arról van szó, hogy kell-e restellni vagy nem, mert senki sem restelli. A bírónak azonban, aki pártatlanul és személyiségre való tekintet nélkül kell, hogy ítéljen, ezt nem kell kutatnia. A mélyen tisztelt miniszter úr szeret nagy hivatali elődeire hivatkozni. Engedje meg, hogy Plósz Sándor igazságügyminiszterre hivatkozzam, akinek emlékét minden jogász a legnagyobb tisztelettel őrzi. Plósz az ó törvényében, amely a polgári ügyekben az ilyen kihallgatásokat szabályozza, kitörölte ezeket a kérdéseket. (Kelemen Kornél: Nem ő hagyta ki, hanem a parlament!) Ö hagyta ki, a törvényhozás csak szankcionálta. (Egy hang a jobboldalon: A parlament!) A Plósz Sándorok, a Csáky Albinok, a Baross Gáborok és a Szilágyi Dezsők minisztersége idejében működő parlament volt olyan, mint a mi parlamentünk. (Zaj.) Nagyon kérem tehát a miniszter urat, hogy ha Deák Ferencet emlegeti, akkor ezeket a személyi vonatkozású kérdéseket az igazságszolgáltatás pártatlansága érdekében rendelettel hagyassa ki. A bíró annak, aki előtte áll, csak a személyazonosságát állapítsa meg és ne kérdezzen tőle semmi mást, mint ami a személyazonosság megállapításához feltétlenül szükséges. De ahhoz, hogy az illetőnek van-e vagyona és mi a vallása, (Krüger Aladár: Ez éppen a személyazonosság megállapítására szükséges!) az igazságszolgáltatásnak semmi köze nincs! (Krüger Aladár: Horváth Boldizsár törvényében benne van, pedig az csak elég jó törvény! — Kelemen Kornél: Ha nem állapítja meg a bíró, hogy mennyi a vagyona, akkor nem tudja, hogy mekkora pénzbüntetést szabjon ki. Vagy talán erre vonatkozólag is nyomoztasson?) Ez ne tartozzék az általánosan kötelező kérdések közé. Ezt a bíró, ha az ítélkezésnél szüksége van rá. puhatolhatja, ha azonban általános normaképpen van előírva, annak tendenciózus jellegét nem lehet eliminálni. (Ellenmondások a jobboldalon.) Nagyon csodálom ezt a türelmetlenséget, mert hiszen másutt és más időben a kritikai megjegyzéseket türelemmel és köszönettel fogadják. (Felkiáltások jobbfelől: Senki sem türelmetlenkedik. Nem az a célom, hogy okvetetlenkedjem. Meggyőződésem, hogy ezek elhibázott intézkedések, és ezeknek kiküszöbölése javítaná az igazságszolgáltatást és különösen javítaná az igazságszolgáltatásba vetett hitet, amelyről annyiszor megemlékezünk. Vagyok bátor felhívni a t. miniszter úr figyelmét egy jelenségre. Ha végignézünk az Öngyilkossági statisztikán, lehetetlen, hogy^ a szemünk meg ne akadjon azon, hogy bár máskor is voltak szerencsétlen emberek, akik az élettől önként váltak meg, azonban a hátrahagyott búcsúsorokban és vallomásokban gyakran találunk mostanában igazságszolgáltatási ülése 193% május 17-én, csütörtökön. 35 eltévelyedésekkel kapcsolatban olyan szörnyűségeket, amelyek nagyon elszomorítólag hatnak. Engedelmet kérek, e felett nem lehet szemet ihúnyni. Sok öngyilkosság történik a vélt igaziság megsértése címén. Justizmordokat emlegetnek. A mélyen t. miniszter úrnak, mint kiváló jogtudónak el kell fogadni azt a tételt, hogy nem mindig igazság az, ami igazságnak látszik. Ha már itt felemlítették azt, hogy a bűnözés apadóban van, akkor fel kell hogy említsem azt, hogy roppant emelkedőben van a perújítások, a perújrafelvételek .száma. Ez ismét olyan jelenség, amelyet a hozzáértő, az igazi jogtudó és elmélyedő észre kell, hogy vegyen. Sokan vannak, akik nem nyugszanak bele az ítélkezésnek abba a módjába, amely sorsok felett dönt. Végítéletnek szokták nevezni és valóban néha a végítélet szörnyűségeivel találkozunk. Ezért szaporodik a kegyelmi ügyek és újrafelvételek sízáma. Nem megnyugtató az igazságszolgáltatás mai képe. Hiába, nem tudok udvarolni egy olyan adminisztrációnak, ahol azt látom, hogy leugranak az emeletről és pisztolygolyót röpítenek az agyukba azok, akik a ibíróság előtt szenvedni kénytelenek. {Kelemen Kornél: Ez nem az adminisztráció hibája!) Az igazságügyi adminisztrációhoz tartozik a megnyugtató tudat ébrentartása. Rá kell mutatnom erre, már csak azért is, ihogy foglalkozni lehessen ezekkel a témákkal. T. Ház! Legyen szabad megemlítenem, hogy a mélyen t. miniszter úr beszéde elején azt mondotta, hogy be fog számolni terveiről és ezt az alkalmat kereste ki erre, mert újságban nem szeret nyilatkozni és egyébként is kerüli a nyilvánosságot. Nagy figyelemmel és reverenciával hallgattam a mélyen t. miniazter urat, azonban — bocsássa meg nekem — nem. tudtam felfedezni a kodfikáció területén azokat a terveket, amelyek az alaki vagy anyagi jog valamelyes szabályozását céloznák. Vannak kerettörvények, nyugdíjtörvények, részletnyugdíjtörvények, novellák, egyszerűsítési eljárások, mindezek azonban semmit sem jelentenek a kodifikáció területén. Higyje el nekem a miniszter úr, az őszintébb nyilatkozat az, amelyet most én mondok, hogy más a jogi vélemény az ítélkezésről az első emeleten, mint a másodikon, más az egyik tanácsban, mint a másikban, és más az egyik bírónál, mint a másiknál. Ennek nem lenne szabad ilyen gyakran előfordulnia. Ha a miniszter úr egyszer inkognitóban megjelennék a törvényszékek folyósóján és kihallgatná az embereket, a panaszkodókat, a bírákat és az ügyvédeket, akkor megtudná, hogyan gondolkoznak, menynyire túlfeszített idegállapotban van ma a jogkereső közönség a mai jogbizonytalanság folytán. Ezt nem lehet elhallgatni, és azt hiszem, jobb, ha a miniszter úr meghallja ezeket az őszinte szavakat azért, hogy tudjon valamikép segíteni. Többször hallottam itt a rehabilitáció gondolatát. Én ebben a kérdésben 1929-ben nemcsak felszólaltam, hanem egy törvényjavaslatot is nyújtottam be, és a Ház meghallgatta annak indokolását. A miniszter úr hivatali elődje azt mondotta, hogy ennek a törvénynek hiánya valóban elmaradottság és 1929-ben megígérte, hogy ezt a törvényjavaslatot be fogja nyújtani. A mélyen t. miniszter úrnak is hivatalbalépésekor voltam bátor ezt a kérdést figyelmébe ajánlani. Nem tudja elképzelni a miniszter úr, hogy mennyi rombolás, mennyi társadalmi hanyatlás következik be azért, 5*