Képviselőházi napló, 1931. XXIII. kötet • 1934. május 17. - 1934. június 26.

Ülésnapok - 1931-287

420 Az országgyűlés képviselőházának 287, Ezekben a törvénycikkekben mi a büntetőjog fejlődésének bizonyos eredményeit félretoltuk ezekben az esetekben. A kísérlet, a részesség kérdése, a fiatalkorú egyéb elbírálás alá vonásának kérdése ezekben a bűncselekményekben mind ki lettek kapcsolva. Méltóztassanak tudomásul venni, hogy például a fiatalkorúakkal szemben is halálbüntetést lehet alkalmazni a fennálló törvények értelmében. Nem akarok most annak vitatásába belemenni, mert hiszen ez a novella nem érinti ezeket a rendelkezéseket, hogy ez mennyire helyes. (ErődiHarrach Tihamér: Az általános rendelkezések az irányadók!) Éppen erre utalok, hogy miért kell nagy óvatossággal eljárnunk, mert ezen általános rendelkezések négy évvel ezelőtt ezeket a büntetőjogi igazságokat magasabb államrezonra hivatkozva, ezen ügyek megítélésénél félretolták. Nem akarok vitába bocsátkozni afelett, vájjon helyes-e ez vagy nem, csak megállapítom, hogy amikor ilyen momentumok szerepelnek, akkor nekem fokozott óvatossággal előrelátással és figyelemmel keli a novella keretén belül intézkedéseimet megtenni. Erődi-Harrach Tihamér t. képviselőtársam azt mondja, hogy majd a szakértők fogják megállapítani azt, hogy mi a hadititok. Hála Istennek, nem egészen így áll a dolog. Valami igazság van az ő megállapításában. Az a törvényjavaslat, amelynek t. képviselőtársam előadója volt, definiálta a hadititok lényegét, taxatíve, vagy példálózólag felsorol egy csomó esetet, amelyet a hadititok fogalma alá von. Egyben igaza van t. képviselőtársamnak. Azt, hogy súlyosan sértette-e az állam érdekét vagy egyáltalán sértette-e az állam érdekét az elkövetett bűncselekmény, ezt valóban a szakértő dönti el. Még azt is mondhatnám, hogy nem is a bíróság dönti el, mert amikor az a bíróság összeül, megjelenik annak a defenzív osztálynak, vagy nem tudom milyen osztálynak a kiküldött szakértője, aki véleményt nyilvánít a bíróság előtt, hogy az elkövetett cselekmény sértette-e, ha sértette, súlyosan sértette-e az állam érdekeit. A bíróság maga mint ilyen, egyenesen ki van szolgáltatva, mert ne méltóztassanak elfelejteni, hogy itt zsűri ítélkezik, nem szakbírák, hogy az előtt a zsűri előtt, esetleg fiatal tisztek előtt nem fogják feltárni az egész felvonulás tervét, az egész beállítását egy esetleges mozgósításnak. Ez természetes is. A szakértő redukálni fogja az ő szakértői véleményét, nem annyira a dolgok megmagyarázására, mint inkább bizonyos deklarációkra, alapulvéve azt, hogy azokat a momentumokat, amelyeknek alapján ő a végső konklúzióhoz jut, hogy sérti vagy súlyosan sérti a cselekmény az állam érdekeit, természetesen el kell fogadni azon magyarázatok alapján, amelyeket ő a bíróság elé terjesztett. Megint egy újabb momentum, amely bennünket óvatosságra kell, hogy figyelmeztessen ezen ügyek elintézésénél és a törvényjavaslat rendelkezéseinek meghozatalánál. A törvényjavaslat azt mondja, hogy feltűnően elszaporodtak a kémkedési esetek és bizonyos statisztikát is ad, amely statisztika azonban — kis számokról lévén szó, 25—35—53 — Őszinte, világos képet nem nyújthat arra vonatkozólag, hogy ezen esetek elszaporodása — mondjuk — az erkölcsi felfogásnak bizonyos leromlottságával állnak összefüggésben, mert az teljesen véletlen dolog, hogy 25 esetben van-e kémkedés vagy 53 esetben, azok után, amiket voltam bátor a kémkedés természetéről előadni. Igen sokszor maga a hatóság kényszerül zsarolás ülése 19 S A. évi június hó 4-én, hétfőn. esetében vagy bizonyos veszélyek esetében a kémet, akit eddig felhasznált, leültetni és ártalmatlanná tenni. Nem szükséges bővebben beszólni ezekről az esetekről. (Ügy van! Ügy van!) Csak egyre hívom fel a t. Ház figyelmét. Mi erről a statisztikáról innen értesültünk a törvényjavaslat indokolásából. Mit jelent ez? Azt, hogy a kémkedési esetek tárgyalása teljesen el van vonva a közvélemény elől. Emberek belekerülnek a süllyesztőbe, eltűnnek, és mi csak az általános statisztikai adatokból értesülünk arról, hogy a kémkedési esetek ilyen elszaporodást mutatnak. Az természetes dolog, hogy nem lehet kívánni, hogy a kémkedési ügyeket a nagy nyilvánosság előtt tárgyalják, ez mindenki előtt világos, nagy különbség van azonban a között, ha magát az ügyet a nagy nyilvánosság előtt letárgyalják és a között, ha magukat az eseteket és^ a meghozott ítéleteket éppen a visszariasztó hatás szempontjából a közvélemény elől nem zárják el, titokképpen nem kezelik. Fontos ez, mert hiába akarunk mi elriasztó hatást, ha in camera earitatis tárgyalják le ezeket az eseteket, és — nem jogi szempontból, mert jogilag ,a nyilvánosság nincs kizárva az ítélethozatalból, az ítélethozatal meghallgatásából — hanem a dolog rendje szerint ezek az ügyek kiesnek^ a közvélemény érdeklődéséből és az illető hatóságok nem is helyeznek súlyt arra, hogy ezek az ügyek maguk a közvélemény olyan nagy nyilvánossága előtt tárgyaltassanak le, mint egyéb bűncselekmények, vagy akár polgári esetek. De ha ez így van, mint ahogy így van, akkor ebben van valami veszély is és bátor vagyok itt részben megismételni azt, amit az alaptörvények tárgyalásánál elmondottam a Házban. Engem nem tölthet el megnyugvással az a körülmény, hogy polgári egyének felett békében katonai bíróság ítélkezik. (Úgy van! Ügy wan! a szélsőbaloldalon.) Száz évvel ezelőtt Deák Ferenc azt a kívánalmat hangoztatta, íhogy egy kémkedési esetben, egy olyan esetben, amikor polgári egyének vannak érdekelve katonai egyénekkel, a tárgyalás legalább a polgári egyénekre, de nemcsak a polgári egyénekre, hanem a katonai egyénekre nézve is átvitessék a polgári bíróság elé. Most száz év után megfordult a helyzet» most polgári egyének kerülnek katonai bíróság elé. Az életbeléptetési törvénynek, azt hiszem, 100 §-a rendelkezik arról, hogy a törvényhozás további rendelkezéséig polgári egyének is katonai titok elárulása esetében a katonai bíróság hatásköre. alá tartoznak. En nem akarom a katonai bíróságok magas nívóját kétségbe vonni,^ én elfogadom a legnagyobb lelkiismeretességet ezen katonai bíróság működésében, azonban az én polgári gondolkodásom, az én jogi beidegzettségem tiltakozik az ellen, hogy polgári egyének katonai bíróság alá helyeztessenek ilyen bűncselekményekben, amelyekben még halálbüntetést is ki lehet mondani. (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon.) A katonai bíróságok igen magas nívón állanak, nélkülöznek azonban két olyan garanciát, amely nélkül szerintem a mai időkben egy bíráskodást megnyugodt lélekkel elfogadni nem tudok. Nélkülözik a szakszerűséget, mert, mint méltóztatnak tudni, az a katonai bíróság tulajdonképpen jury*szerûen jtél. Erre könnyen lehetne azt az ellenvetést mondani: én kifogásolom a juryt, aki az esküdtszéket akarom még polgári ügyekben is.