Képviselőházi napló, 1931. XXIII. kötet • 1934. május 17. - 1934. június 26.

Ülésnapok - 1931-287

Az országgyűlés képviselőházának 287. tud hozzáférni. (Farkas István: Az ágyúgyárosok pénzelik őket!) Ezek a veszedelmes kémek, nem az az apró kis ember. Márpedig ezeket nem lehet megfogni ezzel a törvénytervezettel. Ezeket csak egy módon lehet megfogni: okos prevencióval. Itt meg kell mondanom, hogy a prevenció kérdése Magyarországon nagyon gyatrán van kiépítve. Tisztán a véletlenre bízzák, hogy elfogjanak valakit. Márpedig prevenció, okos prevenció sokkal többet ér ilyen szigorított törvénynél, mert a prevenció elhárítja még a lehetőségét is annak, hogy epicliskedni lehessen. A most alkotandó törvény utólag kapja fülön azt a szerencsétlent, aki -beleesett a hálóba. Ismétlem, tehát teljesen egyetértek azokkal, akik

r azt mondják, hogy a kémkedés utálatos, gyalázatos bűncselekmény, teljesen egyetértek azokkal, akik azt mondják, hogy minden kémkedést kegyetlen szigorral kell büntetni. Ehhez természetesen először az kell, hogy a kémet megfogták. De ha mindezeknél az áílam érdekeit nézzük, akkor elsősorban az elhárításra kell súlyt fektetnünk, nem pedig az utólagos büntetésre, amely a legtöbb esetben szegény embereket sújt. Itt kifogásolnom kell — ámbár nem vagyok jogász, de van valami kis természetes eszem és így a törvénytervezet átolvasgatásánál rájöttem a magam eszével is arra — hogy bizony ez a törvénytervezet nagyon pongyolán van szövegezve és lehetőséget, sőt tág lehetőséget ad arra, hogy az árulkodók teljesen ártatlan embereket állítsanak a bíróság elé. Hiszen ha már a bíróság előtt áll az illető, akkor rendben van a dolog, sőt már akkor is rendben van a dolog, amikor a fogház ajtaját becsukták mögötte. De addig, amíg odakerül, olyan embertelen tortúrának vetik alá. amely felér pár hónapi, sőt pár évi fegyházzal is. A törvénytervezet pongyola szövegezése tehát lehetővé teszi nemcsak a könnyelmű vádemelést, hanem az árulkodást, a spicliskedést is, lehetővé teszi a haragosoknak egymás feljelentését, azt a szerencsétlen embert pedig, pár ostoba szóért, amelyet a kocsmában vagy a mezőn elmondott, odaállítják a bírósás: elé; de amire odaér a bírósághoz, már csak félig ember. Éppen ezért kellett volna ezt a törvénytervezetet isokkal szigorúbban és talán sokkal körülményesebben fogalmazni, hogy az ilyen esetek, amilyenekre különben Gál Jenő t. képviselőtársam is rámutatott, elmaradjanak. Amiért azonban főképen nem fogadom el ezt a törvénytervezetet, az az, hogy halálbüntetést ír elő. En a mainál sokkal veszedelmesebb időkben, 1919-ben, amikor ebben a teremben tartottak egy kongresszust, erre a kongresszusra csak azért jöttem fel, hogy az akkor tervezett halálbüntetés ellen a legerélyesebben tiltakozzam. (Az elnöki széket Czettler Jenő foglalja el.) Akkor kommunista világ volt. En akkor sem voltam kommunista, ma sem vagyok kommunista, de volt annyi erkölcsi bátorságom, hogy akkor annak a meglehetősen elfogult gyülekezetnek arcába vágjam azt, 'hogy menynyire utálatos, mennyire aljas dolog elvenni az államnak olyant, amit nem tud adni. Mert életet az állam nem tud adni, ennélfogva jog» sincs életet elvenni! Joga van az államnak megbüntetni azt, aki az állam ellen vétett, aki ülése 193A. évi június hó h-én, hétfőn. 415 a törvények ellen vétetett, hatalma is van hozzá, de emberi életet ne vegyen el. Ha valakit főbenjáró bűncselekményben találtak, ha valaki kémkedett, ott van a fegyház. Tessék elhinni, ha valakit életfogytig tartó fegyházra ítélnek, az van olyan szigorú büntetés, mint a halálbüntetés. De amit az állam nem tud adni, azt nincs erkölcsi joga elvenni % Emberi életet pedig — mondtam már — az állam nem tud adni, nincs is tehát joga elvenni, a leghatározottabban tiltakozom tehát az ellen, hogy egy újabb törvényben halálbüntetést hozzanak be. A miniszter úr indokolásával néhány szóval nekem is kell foglalkoznom, t. Képviselőház. Azt mondja a miniszter úr, hogy a XIX. században uralkodott individualisztikus eszmeáramlat hatása alatt keletkezett büntetőtörvények a közösségi érdeket kellő oltalomban nem részesítették. Teljesen igaza van a miniszter úrnak. A maiak sem részesítik. Mert tessék csak nézni: a közösség érdeke megkívánná azt, hogy az emberi élet ellen elkövetett bűncselekményekben gyorsan és drákói módon hozzon a törvényszék ítéletet. Ha egy korcsmai verekedés, vagy egy útonállás, vagy egy rablás történik, nagyon sok esetben 24 óra alatt már ítélkeznek, ilyen esetben tehát rendkívül gyors az ítélkezés. De, t. miniszter úr, a közösség érdeke az is, hogy az olyan bűncselekmények, amelyeket nyereségvágyból követtek el . nagy tömeg munkás ellen, szintén olyan kíméletlen megtorlásban részesüljenek, mint amilyen megtorlásban most méltóztatnak részesíteni akarni azokat, akik kémkednek. Nézzük csak meg a dolgot. Nagyon sok építkezési szerencsétlenség történt, amely emberhalállal járt, s az eredmény az volt, hogy 3—4 esztendővel kullogott a bíróság az eset után és nevetségesen csekély büntetést szabott ki arra, akire pedig rábizonyult, hogy bűnös könnyelműséggel, nyereségvágyból rossz állványt készített, a cementet rosszul keverte, silány építőanyagot adott, emiatt összeomlott az épület s néhány munkás halálát lelte. Három esztendő telt el, míg a bíróság elé állították az illetőt s amikor végre a bíróság elé került, nevetségesen csekély büntetést kapott. (Kéthly Anna: A Fecske-utcai robbanásnál is!) Éppen ezt akartam mondani! Itt van a Fecske-utcai borzalmas szerencsétlenség, itt van az Angyalföldön történt építkezési szerencsétlenség, azután itt van két hatalmas bányaszerencsétlenség, — az egyiknél, az ajkacsingervölgyinél, ha nem tévedek, több, mint egy tucat ember pusztult el, a másiknál, a vörösvári bányaszerencsétlenségnél pedig szerencsének kell mondani, hogy csak egy szegény ember pusztult el —- s a mai napig még vádiratot sem adtak ki. Ha három munkás egy negyedik társát rá akarja beszélni, hogy ne menjen dolgozni azért a nyomorult bérért, rögtön ott van a rendőr, beviszi^ őket az őrszobára. harmadnap már híróság elé állítják őket és olyan büntetést kannak, hogy arról koldlalnak. A közösség érdeke nemcsak azt kívánja, hogy a kémeket csípjék fülön, a közösség érdeke nemcsak azt kívánja, hogy a kémeket állítsák bíróság elé, hanem a közösség érdeke azt is kívánja, hogy mindenki megnyugvással tekintsen a híróságra, amely mindenkivel szemben egyforma gyorsan és egyforma kíméletlen szigorral jár el. Addig azonban, amíg azt látjuk, hogy az építési szerencsétlenségek, a bányaszerencsétlenségek, a gyári szerencsétlenségek s világosan nyereségvágyból elkövetett