Képviselőházi napló, 1931. XXIII. kötet • 1934. május 17. - 1934. június 26.

Ülésnapok - 1931-287

414 Az országgyűlés képviselőházának 287 sem. ezen a területen maradni, mert ez ízlésemmel sem egyezik meg. Amikor ilyen főbenjáró, államérdeket érintő kérdésekben törvényhozási akció van, akkor az ember nem lehet eléggé óvatos, épp úgy, amint nem lehet eléggé óvatos ez a Ház, amikor a személyes szabadságok kérdéséről van szó. Nem lehet elég óvatos ez a Ház a szuverenitás kérdésében és nem lehet elég óvatos az állami megtámadhatatlan szuverenitásból folyó kérdésekben. Itt nem fontos ,az egyes emberek érdeke, itt az összességnek, a nemzetnek az érdeke a fontos. En éppen azért, mert ezt fölfedezem, ebben a sok hiányban szenvedő és a részletekben különösen az életbeléptetési területen még sok kiegészítésre szoruló javaslatban és mert a javaslatot a nemzet érdekében állónak tartom, .azt általánosságban a részletes tárgyalás alapjául elfogadom. Elnök: Szólásra következik? Patacsi Dénes jegyző: Malasits Géza! Malasits Géza: T. Képviselőház! Előttem beszélt Gál Jenő igen t. képviselőtársam, mint jogász, úgy gondolkodik, hogy a kémkedés gyalázatos és utálatos bűncselekményét a törvények és paragrafusok szigorításával lehet megszűntetni, vagy legalább is némileg körülhatárolni.^ A t. képviselő úr ebben a tekintetben tévedésben van. Nekem az életben már éppen elégszer volt alkalmam kémelhárító szerepet vinni, én tehát nagyon jól tudom a gyakorlatból, hogy nincs az a rettenetes szigorúságú törvény, amely a kémkedést meg tudná akadályozni. A fcámkedést semmiféle törvénnyel megakadályozni nem lehet, legyen az a törvény bármilyen szigorú. Utalok csak a legutóbb lezajlott rettenetes európai háborúra, amelynek folyamán bizony ha a legcsekélyebb gyanú is illetett valakit abban a tekintetben, hogy kémkedett, azt azonnal minden további nélkül felakasztották. Nem sokat tárgyaltak, nem sokat nézték a paragrafusokat, hanem egyszerűen felkötötték az illetőt, mégis a kémkedés minden ellenséges oldalról folyt ellenünk, mi pedig szintén próbáltunk ellenséges oldalon kémkedni és próbáltunk titkokat megtudni. A törvényparagrafusok szigorításával tehát a kémkedés gyalázatos bűncselekményét a világból kiirtani nem lehet. Meg kell vizsgálni, mi okozza azt, hogy a kémkedés az utóbbi időben ennyire elharapódzott és elszaporodott. Megakadályozni kapitalista államban a kémkedést nem lehet azért, mert a legfőbb hajtóereje minden emberi cselekedetnek a gazdasági helyzet; már pedig egy szegény, nyomorult embert pénznek, vagy más anyagi eszközöknek kilátásbahelyezésével nagyon könnyű arra rávenni, hogy bizonyos általa tudott dolgokat mondjon el. Ameddig tehát ezek a gyalázatos rossz viszonyok fennmaradnak, amelyek között ma élünk, ameddig a tömegnyomor olyan borzalmas lesz, mint amilyen ma, addig mindig igen könnyű lesz embereket rávenni arra, hogy bizonyos titkokat áruljanak el, különösen a határmenti községekben. Tessék csak megnézni ennek a szegény, csonka Magyarországnak térképét. Ennek a szegény, csonka Magyarországnak határa teljesen védtelen, itt semmiféle természetes határ nincs. Amellett szerencsétlenségünk még az is, hogy mindig a határ környékén lakik a legszegényebb és a legnyomorúságosabb nép. Tessék a csehek felé, a jugoszlávok ^felé a határt megnézni. Mindenütt azt fogjuk látni, hogy szegény nyomorult emberek laknak ott, '. ülése 193 U. évi június hó h-én, hétfőn. akik máról-holnapra tengenek-lengenek, akik kész prédái azoknak a gazfickóknak, akik ezeket az embereket arra csábítják, hogy áruljanak el valamit. A legtöbb esetben az, amit ezek a szerencsétlen, . félművelt emberek el tudnak mondani, olyan (nevetséges, mondhatnám, közismert dolog, hogy annak tudásából senkinek a világon f haszna nincs, csak éppen annak, akit csábítanak és annak, aki csábítja őt. Ameddig a gazdasági viszonyok meg nem javulnak, addig törvényparagrafusok szigorításával, vagy új, kíméletlen, brutális törvények hozatalával a kémikedést elhárítani nem lehet. Másik oka a kémkedés elterjedésének az, amire már Györki igen t. képviselőtársam is rámutatott: a háborús pszihozis terjedése. Tessék csak elolvasni a lapokat. En természetesen nem a lapokat vádolom, hiszen az újság csak egy tükör, amely visszatükrözi azt, ami a. társadalomban lezajlik. Tessék elolvasni a külügyminiszterek, hadügyminiszterek beszédeit. Weygand tábornok beszédét Strassburgban, Barthou-nak beszédét, Sir John Simon-nak, azonkívül az angol hadügyminiszternek beszédét. Milliárdokat kérnek hadiszerek gyártáSíi Til, ti tiadsereg felszerelésére olyan országok. amelyek lakosaikat az adózással koldussá teszik. Nézzék meg Olaszországot. Olyan ott az adózás, hogy maholnap ott egy jómódú embert nem fogunk találni, nem beszélve a munkásságról, amely ott teljesen helotává süllyedt le. Mégis ez az Olaszország, amely levegőhöz nem tud jutni, amelynek milliárdos deficitjei vannak, újabb meg újabb milliárdokat öl bele a háborús fegyverkezésbe, öl bele a légijárművek szaporításába. Ebben a mocsaras, miazmás levegőben. ugyebár, csak természetes, hogy találkoznak emberek, akik ráveszik a másikat arra, hogy kémkedjenek. Azonkívül valami Ms romantika is van ebben. Van mindenütt mindenféle érzelmű ember, (Erődi-Harrach Tihamér: Es pénz is van) van olyan ember, aki nekünk kémkedik ugyanakkor, amikor a Magyarországon megtudott dolgokat másoknak árulja el. Üzletszerűvé válik a kémkedés. De hiszen ezek nem adnak a kérdésnek jelentőséget. Ámde amire fel akarom hívni a miniszter úr figyelmét és fel akarom hívni a t. Ház és Gál Jenő képviselő úr figyelmét, az az, hogy ezzel az előttünk fekvő törvénytervezettel, ha ebből törvény lesz, a kémkedés legsúlyosabb és legveszedelmesebb fajtáját nem tudjuk kiirtani. Mindannyian emlékszünk arra a híres tréfás nürnbergi törvényre, amely ott aranybetűkkel ki van vésve a városháza falán, hogy »ebben a városban csak azt akasztották fel, akit megfogtak.« A kémet is csak akkor lehet felakasztani, ha megfogják. Meg lehet fogni azt a szegény falusi embert, aki ostobaságában pár pengőért olyan butaságot mondott, amit úgyis tud imindenki, de amit felfújnak kémkedésnek. Ezt igen könnyű megfogni. Könnyű megfogni azt a szerencsétlen katonát is. aki napi zsoldjából teng-leng, nyomorog, amikor kilátásba helyeznek neki nagyobb pénzösszeget, Iha elmond valamit, hogy például hová tolják a csapatokat. (Erődi-Harrach Tihamér: Aki pénzért elárul valamit, az nem szerencsétlen, hanem gazember!) En nem akarom védeni őket, én nem azért beszélek, de vannak itt olyan nemzetközi kémszervezetek, amelyek milliós budgettel, súlyos milliókkal dolgoznak és a technika olyan eszközeivel, amelyhez senki nem