Képviselőházi napló, 1931. XXIII. kötet • 1934. május 17. - 1934. június 26.
Ülésnapok - 1931-287
Az országgyűlés képviselőházának 287. múlt század törvényalkotásai, koncepciói nem védték a közösséget. Méltóztassék megnézni a Csemegi-kódexnek a lázadásra, a felségsértésre vonatkozó szakaszait. Az állami összességnek és az állami sztrukturának ennél különb védelme sehol a világon nincsen. Ezért fordították le különösen ezeket a szakaszokat a világ minden nyelvére, ezért tartottak a Csemegikódexről előadásokat a Mittermeiertől kezdve végig, von Listig, aki egyetemi előadásaiban mintaképül állította oda az állam védelmének e szakaszait, ezeket a konstrukciókat. Nem lehet tehát azt mondani, hogy nem történt kellő gondoskodás és nem volt hajlamosság arra, hogy az állam védelme felé irányíttassék a közfigyelem. Azt el kell ismernem, hogy azóta a világ nagyot változott; azóta olyan eszközök állnak az állam erejének lerontására, — nem is gondolok a fegyveres erőre, azonban a nyugtalanságnak olyan szítása lehetséges — amelyekkel szemben az államhatalom azonnali közbelépése indokolt. Azelőtt nem lehetett azokra a földalatti munkákra gondolni, amelyek kémhálózatokat hoznak létre olyannyira, hogy amikor a hatóság tudomására juta dolog, akkor már meg van fertőzve egy egész vidék, egy egész terület, egy egész társadalomrész. El kell ismerni, — és ezért vagyok általánosságban híve annak, hogy elrettentő példákból ezt mindenki érezze és tudja — hogy a nemzet egysége és ereje ellen intézett ilyen támadásnak nincsen helye és annak, aki ez teszi, a legsúlyosabb büntetéssel kell lakolnia. Ezért vállalom, mint ellenzéki képviselő itt, a baloldalon azt, hogy ezt a törvényjavaslatot általánosságban elfogadjam, mert ennek elfogadásával és szavazatommal támogatni akarom azt a hatalmat, amelyet leteszek az állam kezébe azért, hogy önmagára, életére és a mi életünkre, jövendőnkre, biztonságunkra és mindenre, ami magyar, kellő hatályossággal vigyázni tudjon. A javaslatot nem lehet könnyűszerrel a mai eljárási garanciák • mellett ' elfogadni és nem lehet emellett az ártatlanságot megóvni. A miniszter úrnak ^azt a részletezést ajánlanám szíves figyelmébe, amely az 1930. évi III. tcikk szerkesztésének összefüggéséből látható. Itt a nomenklatúrák jól állapítják meg azt, hogy mi az árulás és mi a kémkedés és határozottan gyengítő az, hogy például a 4. §-ban ez mint külön kifejezésre jutó meghatározás szerepel. Az ilyen törvény akkor megy át a köztudatba, — hogy úgy mondjam, a nemzet vérébe — ha minél egyszerűbb, minél világosabb, minél tisztább, minél hatékonyabb és minél szűkszavúbb atekintetben, hogy megmondja: vigyázz, a nemzethűség olyan kötelesség, amelytől az eltávolodásnak kísérlete is életébe kerülhet annak, aki erre a tévútra kerül, vagy vetemedik. De amikor kísérletről van szó és pönalizálunk, mélyen t. miniszter úr, amikor tehát nem a cselekedet elkövetése, befejezettsége az, amely a bíró figyelmét felhívja, minden kísérletnél és minden kulpozus cselekedetnél a legfontosabb az, hogy kellőképpen meg legyen világítva az az irány és az az út, amely elé a bíró kerül és hogy lássuk, hol kezdődik és hol végződik a büntethetőségi stádium. Mert egy sóhajjal e mellett a nomenklatúra mellett szintén el lehetne menni. A belső lelkivilágnak ilyen tisztán a t belső elhatározás kritikájára tartozó kérdéseinél nincsenek objektív körülmények. Hogy mi a kísérlet és mi például a kísérlettől való elállás, ami a büntetőtörvény általános tanai szerint KÉPVISELŐHÁZI NAPLÓ XXIII. ülése 19SU. évi június hé h-én, hétfőn. 413 ezekre a cselekedetekre is állna, ilyen közveszélyű cselekménynél nagyon fontos és ennek meghatározására speciális szabályokra gondolok. Az anyagi rendelkezéseket így boncolva, eljutok ahhoz a következtetéshez, amely az alapgondolatom, hogy itt végig kell vezetni a szigort, de végig kell vezetni az alaposságot is. Ennek egyik folyománya az az állásfoglalásom, hogy azt szeretném, ha olyan eljárást követnénk, amilyen például Olaszországban van, ahol a nemzethűséget megszegők büntetésére külön állambíróságot szerveztek, amely a legszélesebb rétegeződést mutatja fel. En nagy tisztelettel vagyok a bíróság mai szerkezete iránt és a független bíróság összetételében mindig megbízom. Higyje meg azonban nekem a mélyen t. miniszter úr, hogy ott, ahol például a hatásköri összeütközések árnyéka merül fel, ahol például a nagyobb felelősség kérdésében egy különálló bíróságnak kell döntenie a tettesség kérdésében, — például a miniszteri felelősség kérdésében, ahol csak állambíróság dönthet — nagyon furcsa az, hogy a részletkérdésben, a bűnrészesség esetleges kérdésében a törvényszék kénytelen intézkedni, jóllehet a tettesség kérdésében nincs jurisdictlója. (Petrovácz Gyula: Ez már a Dréhr-ügy!) Sohasem hallott engem a t. képviselő úr speciális ügyekről beszélni. Engedelmet kérek, ez ebbe az atmoszférába tartozó kérdés. Méltóztassék meghallgatni, hogyan gondolom ezt. Itt fel fog merülni akárhányszor a katonai bíróságnak a polgári bírósággal való hatásköri összeütközése. Petrovácz mélyen t. képviselő urat kérem, figyeljen most erre a pár szóra, mert ez meg fogja cáfolni az ő feltevését és azt az elkalandozást, amelyet ő gondolt. Hogy hadászati szempontból mi a katonai titok, az egy hadtestparancsnokság körletében mindig azokban a burokban határozódik meg és döntődik el, amelyekhez polgári ember nem fér hozzá. Mi történik tehát, ha például egy polgárember összejátszik egy magasrangú katonával 1 ? A magasrangú katona odakerül a honvédfőtörvényszékhez, amely egyedül hívatott dönteni. Most mi történhetik, mélyen t. képviselőtársam? Ha a honvédfőtörvényszék azt mondja, hogy tettesség nincs, elképzelhető-e akkor, hogy a polgári bíró azt mondja, hogy részesség pedig vanl íme, itt van egy összeütközés, amelyre nincs felelet. Tudok olyan bírói ítéletet, amely szerint a katonai bíróság felmentett egy ezredest, a szállítót pedig a polgári bíróság elítélte részesség címén. (Petrovácz Gyula: Kémkedés miatt 1 ?) Abban az időben ez oda tartozott, nem esett külön elbírálás alá, amint hogy most is épp olyan elbírálás alá esik a szállítással elkövetett hűtlenség, mint a kémkedéssel elkövetett. Itt csak reá akarok mutatni azokra a veszélyekre, amelyek a hatáskörök összetévesztéséből származnak. Ha nem volnék jogosan elfogult és érdekelt egy ügyben, amelyet Petrovácz t. képviselő úr felemlített, akkor nagy kedvem volna most beszélni — ha már aposztrofáltak — arról: milyen szörnyűség az, hogy megtörténhetik, hogy bár a miniszteri felelősség kérdését illetékes bíró nem döntötte el, azt, aki nem tartozik miniszteri felelősséggel, felelősségre vonhassa a polgári bíró, mint részest. Furcsaságok ezek, amelyek nem igen tükröznek vissza tisztult jogi felfogást. Nem akarok azonban tovább egy pillanatra 59
