Képviselőházi napló, 1931. XXIII. kötet • 1934. május 17. - 1934. június 26.
Ülésnapok - 1931-287
412 Az országgyűlés képviselőházának 287. ülése 193I>, évi június hő h-én, hétfőn. bajba akarja dönteni haragosukat. Fontos ez a szempont minden közveszélyű cselekménynél és mindenütt, ahol a felelőtlenség kérdése, sőt a népszerűség kérdése is belejátszik az árulkodásba. Mert kétségkívül tetszetős dolog odaállani a hatóság elé és azt mondani: kérem, ez az ember kém akar lenni, ez ezzel kapcsolatos feljegyzéseket és ilyenfajta nyilatkozatokat tesz, Hányszor akad 2—3 legény, — faluról beszélek — aki alaptalanul megvádolja azt, aki annak a lánynak udvarol, aki az ő szemükben is a legkülönb. Erre azt mondhatja a mélyen t. miniszter úr: nem dül be a bíróság az ilyesminek, az ezt rögtön észreveszi. Engedelmet kérek, bármilyen bölcs legyen a bíróság, ha például veszélyes idők vannak, amikor tízszeresen kell vigyázni arra, hogy az állam területi épsége, vagy pedig a hadsereg készsége érintetlen legyen, akkor teremnek ilyenfajta árulkodások és vádak. En csak egy garanciát ismerek. A független bíróság ne csak ítélkezésre, hanem ennek megvizsgálására is hívatott legyen és kötelező legyen az, r hogy ne a nyomozó hatóság, különösen vidéken ne a közigazgatási hatóság, mint nyomozó hatóság járjon el ezekben az ügyekben, hanem mindig a bíró. A bíró előtti vallomástétel legyen döntő. Sőt tovább mennék, én ilyen ügyekben fontosnak tartanám mindig az előzetes eskü kivételét is, mert kétségtelen, hogy a szabadsággal játszik az, aki ilyen vád alá kerül. Ezért tehát nagyon kérném a mélyen t. miniszter urat, hogy az életbeléptetési rendeletnél kegyeskedjék arra gondolni, hogy a gyűlölködés alapján származható ezek a vészé lyek elháríttassanak és az illetők bíró elé állíttassanak. Hiszen mit látunk egyéb közveszélyű cselekményeknél? Itt van pl. jogéletünkben a pénzhamisítás. r Ennél, mint közveszélyű cselekménynél, vigyáztak arra, hogy az csak itt Budapesten legyen tárgyalható. Vannak azután egyéb olyan cselekmények, amelyek az állam pénzügyi és gazdasági helyzetét veszélyeztethetik. Ezeknél gondoskodott a törvényhozó arról, hogy ezekben ne annyiféleképpen ítélkezzenek, ahány törvényszék van, hanem ezek is csak itt Budapesten legyenek tárgyalhatók. Ezért tehát nagyon figyelmébe ajánlom a mélyen t. miniszter úrnak ezeket az előrelátási intézkedéseket. Az anyagi rendelkezések tekintetében magam is azon a nézeten vagyok, hogy precízebb meghatározásokra volna iszükség. Mert ez a törvényjavaslat azt mondja pl., hogy »hadititok«, másutt pedig azt mondja pl., hogy »olyan gazdasági kérdések, amelyek veszélyesek lehetnek«. Ezt nem tartom elegendőnek. Először is azt, hogy mi a hadititok, hogyan állapítják meg, különösen amikor polgári bíróság dönt ezekben a kérdésekben 1 ? Itt nem hagyhatom megemlítés nélkül azt, hogy nekem igen kellemes és kitűnő tapasztalásaim voltak ezen a téren a katonai bíróságoknál. Ha azonban polgári bíróság előtt történik ilyen ügynek tárgyalása, akkor ott szakértőket fognak meghallgatni a tekintetben, hogy ad hoc mit nevezünk hadititoknak. Ha ilyen szakértői vélemény alapján (Mozgás. — Halljuk! Halljuk!) történnék meg az, hogy valakit ilyen főbenjáró ügyekben bűnösnek mondanának ki, amikor pl. azt kell eldönteni, hogy egy rajz, vagy egy technikai szerkezet, vagy különösen egy gazdasági intézkedés tekintetében mi hat oly közvetlen erővel, hogy az egyenértékű az állam érdekeinek ilyen elárulásával, ebben én nagy megfontoltságot, nagy körültekintést ajánlanék. Mivel ebben a tekintetben a törvény semmit sem tartalmaz, hasonlókép a végrehajtási utasítás sem, amelyet az 1930 : III. tc.-kel kapcsolatban a törvényhozás itt előírt, tapasztaltam például, hogy ilyen ügyben fegyverkovácsok mondottak olyan véleményt, amely a technikai felkészültség legbonyolultabb szerkezeteire kell, hogy utaljon. Pedig nem mindegy, hogy ezt a kérdést hogyan kezelik, hiszen lehetnek olyan jelentéktelen esetek, amikor egy odadobott szó provokálja az eljárást, amely szó fel sem ér azzal a gondolattal, amelynek szolgálatában ez a törvény kell, hogy álljon. Legyen szabad a nomenklatura szempontjából a nem is teljesen ideülő, de a mi büntetőtörvényvünk bölcs rendelkezései közt álló azokra a taxációkra utalnom, amelyek például fennforognak a tekintetben,, hogy mit kell és mit lehet fondorlatosnak tekinteni. Hiszen ez sincs kodifikálva a törvényben, mégis olyan kazuisztika áll rendelkezésre, amelyből deriválni lehet azt, hogy mi az, ami az egyszerű hazugságot megkülönbözteti a fondorlatos megtévesztéstől. Itt is kellene gondolni arra, (hogy ez a graduáció valamiképpen kifejezésre jusson, nelhogy az a szegény falusi ember, aki mérgében káromkodva, például kiejt a száján olyat, amit hárman ellenségei hallanak és szaladnak, hogy kérem, ezt meg ezt kockáztatta meg, bűnvádi eljárás alá legyen vonható. Engedelmet kérek, a kérdés 'komolysága érdekében a jogi áttekintés megfontoltságát bele kell vinni a törvény szerkezetébe és ha maga a törvény, mint keret, erre nem alkalmas és nem elegendő, akkor a miniszteriális életbeléptetésnek kell figyelmeztető szót találni arra, íhogy ne legyen itt könnyelmű vádemelés. Ez tehát a második dolog, amelyre a mélyen t. miniszter űr figyelmét felhívom. Különösen foglalkozni kívánok azzal a rendelkezéssel, ahol a gazdasági kérdések idevonatkozó részének elárulása lehet a vád tárgya. Méltóztassék megengedni, hogy ad abszurdum vigyük a kérdést. Ha például valaki ellesi azt, ihogy a rántott levest milyen 'módszer szerint főzik a mi katonáink, ez már ide, a törvénynek eme rendelkezése alá tartozhatik. Mondjuk, úgy találjuk, hogy ez a rántott leves nagyon jó és ha most az egyik szakács megy és elmondja a másiknak, vagy valamelyik kuktának, hogy ez így és így van, e mellett a nomenklatura mellett evvel t komolyan mint gazdasági és élelmezési kérdéssel kell foglalkozni. Itt is azoknak a szállítási kérdéseknek kell felvonulniuk, amelyek az élelmiszer tekintetében és az élelmezés minősége, jósága, rendszere, beosztása tekintetében kell, hogy bizonyos titkok legyenek. Mindez hiányzik. En azt látóim, hogy ennek a törvényjavaslatnak indokolása nem igen illik ahhoz a szöveghez, amely a törvényjavaslatot elénk tárja. A szöveg azt mutatja, hogy én, mint ^törvényhozó ki akarom irtani a világból még a hírmondóját is annak, aki nemzetemnek fennmaradását békében vagy 'háborúban veszélyezteti. Ezt aláírjuk. Ez olyan, amivel szemben semmiféle érv és semmiféle koncepció (helyet nem foglalhat De az előbb mondottam, garanciák mellett legyen szabad arra is utalnom, hogy nem egészen helytálló az a kijelentés, hogy a
