Képviselőházi napló, 1931. XXIII. kötet • 1934. május 17. - 1934. június 26.

Ülésnapok - 1931-287

410 Az országgyűlés képviselőházának 28 is kell, mert természetes, hogy ugrásszerűen emelkedik ezeknek az eseteknek a száma. Ab­ban az esetben, ha a leszerelési konferencia nem végződik eredménnyel, ha az egyes nem­zetek nemhogy leszerelnék hadseregüket, ha­nem ellenkezőleg, felszerelik, ha a háborús versengés és a külpolitikai helyzet kiélesedése csak tovább halad, akkor tisztában lehetünk azzal, hogy e törvényjavaslat elfogadása ese­tén is nemhogy^ lohadna és csökkenne a kém­kedési esetek száma, hanem — az igazságügy­miniszterem* talán csodálkozni fog — mégin­kább ugrásszerűen fog emelkedni. Ha tehát ezt meg akarják szüntetni, nem az okozatot, hanem az okot kell kiküszöbölni, ki kell kü­szöbölni a háborús őrületet s a háborús őrület és a fegyverkezés kiküszöbölése folytán ter­mészetesen apadni fog a kémkedési esetek száma. (Gyömörey Sándor: Franciaországban kellene ezt hangoztatni! — Lázár Andor igaz­ságiigyminiszter: Es meg is teszik!) Ha a fran­cia parlamentnek lennék a tagja, ott monda­nám ezt el, minthogy azonban a magyar kép­viselőháznak vagyok a tagja, itt vagyok kény­telen elmondani. Ezt kellene elsősorban figye­lembevenni s mert ezt nem veszi az igazság­ügyminiszter úr figyelembe, ennélfogva ter­mészetes, hogy ez a törvényjavaslat, amelyet az ugrásszerűleg szaporodó kémkedések miatt és a közösségi érdekek hathatós védelme miatt tart szükségesnek, — amint mondottam —• egy­általában nem fogja a célt elérni és a problé­mát nem fogja megoldani. De nem fogadom el a javaslatot azért sem, mert — mint mondottam — ez a javaslat me­gint a tipikus alkalmi törvényalkotásnak a je­lensége. Itt megint azzal az esettel állunk szemben, amely a legutóbbi 10, vagy 15 év tör­vényhozását annyira jellemzi, hogy nem akkor hozzák ide a törvényjavaslatot, amikor annak valóban komoly indoka és szükségessége me­rül fel, hanem akkor, mikor előfordulj egy konkrét eset, amint előfordult ennek az évnek elején, — amint köztudomású — a Kékestetőn történt kémkedési eset és akkor ezt az egy ese­tet már megragadják s szükségesnek tartják, hogy kodifikáljanak s kiegészítsék és megtal­palják ezt a törvényt, amelyet — mint mondot­tam — négy évvel ezelőtt hoztak. Minthogy erre semmi szükség nincs és minthogy minden józan jogász elítéli az alkalmi törvényalkotá­sokat, természetszerűleg ebben az esetben is, amikor alkalmi törvényalkotással állunk szem­ben, ezt el kell ítélnem. De nem fogadom el a törvényjavaslatot azért sem, mert — amint ezt a . bizottságban már kifejtettük — magának a törvényjavas­latnak szövegezése annyira pongyola, hogy e törvényjavaslat rendelkezése alapján emberek ellen igen súlyos, majdnem az illetőnek éle­tébe kerülhető bűnvádi eljárást lehet indítani, olyan szövegezés alapján, amely teljesen al­kalmas exiszteneiák és emberek teljes tönkre­tételére. Nem akarok erre részletesen kitérni és felhozni eseteket, hogy az utóbbi időben mi­lyen kémkedési esetek fordultak elő és milyen címen ítéltek cl embereket súlyos fegyházbün­tetésre, csak arra kell utalnom, amit a tegnapi lapok is hoztak. Nem tudom, miért változtat­ták meg az eddigi gyakorlatot. Amíg a kor­mány eddig a kémkedési eseteket és az elítélés megtörténtét szigorúan titokban tartotta, addig tegnap az összes lapokban kommüniké jelent meg »Magyar királyi elítélt kémek« címen ar­7. ülése 19SU. évi június hó U-én, hétfőn. ról, hogy a magyar királyi honvédtörvényszék idegen állam javára elkövetett hűtlenség és kémkedés miatt Szántó Ignác gazdálkodót öt évi fegyházra és Ladies János határőrszakasz­vezetőt négy évi fegyházra ítélte. (Mojzes Já­nos: Mik ezek? Magyar királyi kémek?) Való­színűleg magyar királyi kémek. Amikor eddig ilyen büntetési tételeket alkalmaztak, — és ezek a büntetési tételek aránylag az enyhébb esetek közé tartoznak, mert ennél sokkal sú­lyosabb büntetési esetekkel is találkozunk — akkor teljesen, nyújtható, teljesen ingatag tényálladéki elemet tartalmaz ez a törvényja­vaslat s ezt már csak ezért sem tudom még a részletes tárgyalás alapjául sem elfogadni. Be­szél a törvényjavaslat katonai titokról, gazda­sági titokról. Hogy mi tekintendő titoknak, azt nehéz megállapítani, t. igazságügyminisz­ter úr és ha a bíróságnak rendelkezésére álla­nak is szakértők a titok fogalmának megálla­pításánál, ezt a szakaszt olyan módon elfo­gadni, amely nem nyújt teljes megnyugvást az embereknek, a közvéleménynek, a magam ré­széről nem tudom. 1 Tudok egy esetet, amely a legutóbbi idő­ben történt: a katonaság részére kiadtak egy közönséges napiparancsot, amelyet litográfiái úton állítottak elő, nem tudom, hány példány­ban. A fölösleges példányok szanaszét hever­tek a katonai irodákban és a mellékhelyiségek­ben. Ezekből valaki egy példányt elvitt és ezt átadta egy harmadik személynek. A harmadik személynél, amikor az valahogyan elővette a zsebéből, mégtalálták. Eögtön lefülelték és többévi szabadságvesztés-büntetést kapott azért, mert ezt a litografált napiparancsot ide­gen helyen mutatta. Amikor a titokra úgy vi­gyáznak, hogy amikor a napiparancsot kiad­ják, — amely egyébként sem tartalmazhat sem­miféle olyan titkot, amely miatt valaki ellen eljárást kellene indítani — nem gondoskodnak arról, hogy ha már sokszorosították, csak any­nyi példányban sokszorosítsák, ^ amennyire szükség van, hanem ezek a példányok szana­szét hevernek ott a katonai irodákban anélkül, hogy bárki is szükségesnek találná azokat zár alatt tartani, ilyen cselekmény miatt valakit szabadságvesztés-büntetésre elítélni nem lehet. Íme, itt a titok, t. Képviselőház és^t. igazság­ügyminiszter úr, amelyet ez a törvényjavaslat megállapít mint tényálladéki elemet à amely­nek alapján a jövőben is el fognak ítélni em­bereket súlyos szabadságvesztés-büntetésre. De nem fogadom el,t. Képviselőház, a tör­vényjavaslatot végül azért sem, mert büntetés­tételként, büntetési nemként a halálbüntetést alkalmazza, és maga a törvényjavaslat három helyen állítja fel a halálbüntetést, mint bün­tetési tételt. Eltekintve attól, hogy minden­féle vonatkozásban elvi szempontból is elíté­lem és ellenzem a halálbüntetést és semmi te­kintetben nem tudok hozzájárulni olyan tör­vényjavaslathoz, amely valamely r bűncselek­inényre vonatkozólag a halálbüntetés kimondá­sát tartja szükségesnek és célravezetendőnek. csak azt ajánlom az igen t. igazságügyminisz­ter úr figyelmébe, — ha érdekli az igen t. mi­niszter urat — hogy olyan súlyos kémkedési esetekben, amelyekben eddig nem halálbünte­tést mondott ki & katonai bíróság, hanem csak életfogytig tartó fegyházbüntetést, ez nem volt-e^ egyértelmű a halálbüntetéssel ama fog­ház- és fegyházrendszer mellett, amely ma dí­í vik nálunk. Ha a t. igazságügyminiszter úr be-

Next

/
Oldalképek
Tartalom