Képviselőházi napló, 1931. XXIII. kötet • 1934. május 17. - 1934. június 26.

Ülésnapok - 1931-287

Az országgyűlés képviselőházának 287. cikket kiegészíteni. Megint egy olyan rendelkezés, amely megfelel annak a szellemnek, amelyet ez a törvén 3

r ja vaslat hiányol, hogy az állam létérdeke ellen intézett támadással szemben a közösség érdeke kellő védelemben részesíttessék. Itt van az 1922 :X

VI. te, a fizetési eszközökkel elkövetett visszaélésekről szóló törvény, amely megint csak ennek a szellemnek felel meg, hogy amennyiben az állam érdekei veszélyeztetve vannak, oltalmat nyújtson. De itt van ennek a törvényjavaslatnak az előzménye is, amelyre az előadó úr is utalt, az 1930:11. te, a katonai büntetőtörvénykönyv, valamint az ugyancsak 1930. évben alkotott, az 1930 : III. iß-., amelyben a ^katonai büntetőtörvénykönyv életbeléptetéséről és egyéb büntető rendelkezések kiegészítéséről és módosításáról van szó: minden törvényjavaslat elég mereven és szigorúan alkalmazta azokat a büntetési tételeket, amelyek alkalmasak és hivatottak arra, hogy az állam létérdeke ellen intézett legsúlyosabb támadást visszaverjék, illetve az embereket ezeknek a cselekményeknek elkövetésétől elrettentsék. Csodálatos, hogy amikor 1930-ban megalkották a II. és III. törvénycikket, amikor újólag szabályozták a büntetőtörvénykönyvvel, a Csemegi-kódex-szel szemben a hűtlenségre vonatkozó rendelkezéseket az új Katonai Törvénykönyvben, akkor nem egész négy év elteltével megint szükségesnek tartja a t. kormány, hogy a hűtlenség szigorú büntetéséről szóió novellát idehozza és olyan büntetési tételeket kíván alkalmazni, amelyeknek — mint mondottam — sem szükségességét, sem indokoltságát megtalálni nem lehet. Csodálatos, hogy éppen olyan időben hozzák ezt a törvényjavaslatot a Ház elé, amikor ennek időszerűségét sem lehet megállapítani. Távol áll tőlem, hogy a legcsekélyebb mértékben is védelemben kívánnám részesíteni akár a kémkedést, mint intézményt, akár magukat a kémeket. A legteljesebb mértékig elítéltem és elítélem őket, gyűlölettel és megvetéssel vagyok eltelve velük szemben. (Farkas István: Minden spicliskedéssel szemben! — Zaj.) Elnök: A képviselő urat figyelmeztetem, hogy személyeskedő kifejezésektől tartózkodjék. Györki Imre: De amennyire megvetéssel és utálattal^ vagyok eltelve a kémek iránt, ha azok akár hadi titkot, akár államtitkot árulnak el, ugyanolyan megvetéssel tudom azonban illetni azokat a kémeket, illetve spicliket és besúgókat is, (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon.) akiket az állam mai rendszere, a közigazgatás, a rendőrség és a csendőrség a maga szolgálatába állít. (Ügy van! Ügy van! a szélsőbáloldalon. — Farkas István: Ezeket is meg kellene büntetni!) Ezekre szerettem volna és szeretném, ha a t. előadó úr hangsúlyozná, hogy szükségesnek tartja a törvény kiegészítését. Azt is szerettem volna, ha nemcsak a külállamok részére való kémkedést kívánná megbüntetni az állam, hanem azt a spicli-, besúgótenyésztést is, amelyet az utolsó évtizedben intézményesen honosítottak meg (Ügy van! Ügy van! a szélsőhaloldalon.) és amely intézményesen kitenyésztett spiclirendszer dívik ma az egész országban. (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon.) Elnök: A képviselő urat ezért a kifejezésért rendreutasítom. Györki Imre: Ha megnézzük ennek a szeülése 1934. évi június hó 4-én, hétfőn. 409 rencsétlen országnak közállapotait, akkor azt látjuk, hogy majdnem ugyanolyan időket élünk, mint amilyeneket csak olvasmányból ismerünk, amilyeneket ez a nemzet a szabadságharcnak 1849-ben történt leveretése után élt. Az akkori időről feljegyezték a krónikások, a történetírók, hogy apa fiút, fiú apát feladott, testvér testvér ellen áskálódott, (Farkas István: 1920-ban, 1921-ben is ugyanúgy volt!) csak azért, hogy pozíciót szerezzen és pozíciót megtartson. Ha ma a magyar közállapotokat egy kicsit megfigyeljük, ugyanezt a rendszert, ugyanezeket az állapotokat találjuk meg. Tessék megnézni, mit művel a csendőrség faluhelyen, tessék megnézni, mit művel a rendőrség a városokban és akkor megállapíthatják, hogy intézményesen tenyésztik ki ebben az országban a spiclirendszert. Nekem egy magasállású rendőrtisztviselő néhány hónappal ezelőtt, amikor szemrehányást tettem neM a spiclirendszer kitenyésztése miatt és azt^ kérdeztem, hogy nem sajnálja-e az ország pénzét, ,az adófizetők garasait erre a célra fordítani, lelkiismeretét felgerjesztve azt mondta, hogy én nem is tudom, aránylag milyen kevésbe kerül a spiclirendszer fenntartása. Egy pillanatig sem tagadta ennek a rendszernek a fenntartását, csak mintegy maga is megállapítván a mai állapotok teljes lezüllöttségét, utalt arra, hogy milyen kevésből lehet a spiclirendszert fenntartani. Elmondotta, hogy a vidéken, a faluhelyen a csendőrök 50 filléreket és egy pengőket adnak azoknak a besúgóknak, akik híreket visznek különféle népmozgalmakról, 50 fillérért és egy pengőért árulják el az emberek faluhelyen egymást, részben azért, hogy munkaalkalmakhoz jussanak, részben pedig azért, mert 50 fillér vagy egy pengő is olyan kincs nekik, amelyet a mai munkanélküliség mellett előteremteni nem lehet. Városokban, — mondotta ez a magasállású rendőrségi tisztviselő —• két-három pengőért kapnak teljesen jól előkészített információt; két-három pengőért vállalkoznak az emberek arra, hogy besúgók legyenek és a legkülönfélébb híreket vigyék a rendőrségre és ezt az intézményt nemhogy megszüntetni igyekeznének, hanem — mint mondottam — az utóbbi időben mesterségesen valósággal ^kitenyésztik. Ennek a rendszernek megszüntetéséről kellene intézkedni, t. előadó úr, mert ezzel a törvényjavaslattal — legyenek ennek bármilyen szigorú rendelkezései is az egyes elkövetendő bűncselekményekkel szemben — a kémkedést megszüntetni — egyáltalában nem fogják. (Farkas István: Minden állam csinálja, azért van!) Nem egészen indokolatlan az a jelenség, amelyről a törvényjavaslat indokolása beszámol, amikor azt mondja, hogy az utolsó évben, 1933-ban valósággal ugrásszerűen emelkedett a kémkedés, illetve hűtlenség miatt folyamatba tett bűntető eseteknek a száma. Ez természetes is, mert mennél közelebb vagyunk a háborús őrülethez, mennél közelebb vagyunk egy olyan feldúlt állapothoz a világpolitikában, mint amennyire közel vagyunk ma, mennél hatalmasabb egyes államok között a versengés a fegyverkezés őrülete miatt, annál nagyobb és nagyobb mértékben fog emelkedni a kémkedési esetek száma. Es minthogy ez természetes, logikus és minthogy ezt józan ésszel mindenki megállapíthatja, ezzel indokolni ezt a törvényjavaslatot egyáltalában nem lehet, nem