Képviselőházi napló, 1931. XXIII. kötet • 1934. május 17. - 1934. június 26.
Ülésnapok - 1931-286
398 Az országgyűlés képviselőházának È8Ù. ülése 19BU május 80-án, szerdán. rövid időn belül súlyos kirobbanásokra fognak vezetni. (Helyeslés balfelöl) Elnök: Az interpelláció kiadatik a földmívelesugyi (miniszter úrnak. Sorrend szerint következik Hegymegi Kiss Pal képviselő úr interpellációja a ivallás- és közoktatásügyi miniszter úrhoz a debreceni egyetemi építkezések tárgyában. Kérem a jegyző urat, szíveskedjék az interpelláció szövegét felolvasni! (Hegymegi Kiss Pál szólásra jelentkezik.) Hegymegi Kiss Pál képviselő úr bejelentési kíván tenni. Hegymegi Kiss Pál: T. Ház! Mivel a kultuszminiszter urat nincs szerencsém itt tisztelni, méltóztassanak megengedni, hogy legalább próbáljak még egyet. A jövő szerdára várom a f kultuszminiszter urat, mert egy olyan dologról akarok vele itt szót váltani, amelynek csúnya panamaíze van s amely az én városom egyetemi építkezésével kapcsolatos. Ügy tudom, hogy a kultuszminiszter úr az ilyenekre igen kényes, tehát lesz hozzá szerencsém és előadhatom neki a dolgot. Tisztelettel halasztást kérek. Elnök: Kérdem a t. Házat, méltóztatik-e a kért halasztást megadni? (Igen!) A Ház a halasztást engedélyezi. Következik Apponyi (iyörgy gróf képviselő úr interpellációja a vallás- és közoktatásügyi miniszter úrhoz. Kérem a jegyző urat, legyen szíves az interpelláció szövegét felolvasni. Brandt Vilmos jegyző (olvassa): »1. Tudja-e a miniszter úr, hogy a vasvári magyar királyi Vass József állami polgári fiúiskolában működik a nemzeti egység pártjánál helyi pártirodája, amely tény az iskola épületén a bejárat mellett feltűnő helyen elhelyezett táblával van jelezve? 2. Megengedhetőnek tartja-e a miniszter úr az állam pénzén fenntartott iskolának pártpolitikai célokra való ilyetén felhasználását? 3. Hajlandó-e a miniszter úr haladéktalanul intézkedni, hogy ezt az állapotot a pártirodának máshová való elhelyezésével és a táblának levételével azonnal megszüntessék? 4. Hajlandó-e a miniszter úr a legszigorúbb vizsgálatot elrendelni annak kiderítésére, hogy kit terhel a felelősség az iskola épületének ilyen megengedhetetlen célokra való kisajátításáért? 5. Milyen megtorló intézkedéseket szándékozik a miniszter úr tenni a tettesek és azok segítői ellen? 6. Milyen módon szándékozik a miniszter úr megakadályozni az ilyen eset megismétlődését?« Elnök; Az interpelláló képviselő urat illeti a szó. Gr, Apponyi György: T. Képviselőház! Nem vagyok abban a szerencsés helyzetben, mint Hegymegi Kiss Pál igen t.^ barátom, hogy interpellációmat elhalaszthatnám. Interpellációmnak ugyan nincs panamaíze, viszont én is szerettem volna a miniszter urat itt szemtől-szembe tisztelhetni. (Rassay Károly: Az esti üléses mellett nem lehet!) Másrészt olyan természetű a kérdés, hogy ha a^ miniszter úr nem ad rá kielégítő választ, és pedig olyan kielégítő választ, amely a nyilvánosság előtt is nyilvánvaló lesz, akkor szintén azt fogom cselekedni, amit Hegymegi Kiss Pál igen t. barátom a földművelésügyi minisz; ter úrral kíván cselekedni: újra a Ház elé hozom ezt a kérdést. Nagyon jól tudjuk, t. Képviselőház, hogy a nemzeti egység pártja Gömbös miniszterelnök úr kormányzása kezdetétől fogva országszerte fokozott erővel folytatja a pártszervezést. (Dénesfay-Dinich Ödön: Kevés sikerrel!) Több-kevesebb sikerrel. (Dénesfay-Dinich Ödön: Inkább kevesebb sikerrel!) Azon a vidé ken, amelyről szólni akarok, tényleg inkább kevesebb sikerrel folyik ez a pártszervezés. (Dénesfay-Dinich Ödön: Így van az egész vo nalon. — Hegymegi Kiss Pál: Debrecenben van a legnagyobb sikere! Óriási! — Derültség a bal- és a szélsőbaloldalon.) A pártszervezés végeredményben minden politikai pártuak joga, és amikor mi az ellenzéki oldalon nehezményezzük azt, ha a mi gyűléseinkei nem eugedélyezik, ha a mi szervező munkánk eie akadályokat gördítenek, — mint például autiak a pártnak, amelyhez tartozni szerencsém van, most legutóbb Zala megyében sorozatosan tiltották be gyűléseit — amikor ez ellen tiltakozunk, természetesen koncedaljuk, elismerjük és megköveteljük a kormánypárt részére is ugyanazt a mozgási és szervezkedési szabadságot. Ez az egy követelésünk, azt hiszem, száz százalékig teljesedésbe is megy, mert a kormánypárt szervezkedése elé senki sem gördít akadályokat, akinek hatalma van hozzá. Vigyáznunk kell azonban a magunk érdekében arra, mint ahogy Meskó Zoltán képviselőtársam említette az előbb, — s amit ő saját magára nézve kötelező irányelvnek fogad el, azt valamennyi ellenzéki politikus és pártember magáévá teheti — hogy pártszervező munkánkban ne kerüljünk összeütközésbe a törvénnyel. Mert ha a legkisebb kihágás, vagy a legkisebb törvényellenesség vagy annak csak látszata — hangsúlyozom, gyakran csak látszata — forog fenn a ini részünkről, akkor úgyis bizonyosak lehetünk benne, hogy az illetékes hatóságok nemcsak szervező muu kánkat akasztják meg hosszú időre azon a he lyen, (Úgy van! balfelöl.) hanem a legszigorúbb, esetleg a tényleg történt kihágással arányban nem álló megtorlás is bekövetkezik. Ha azonban a hatóságok, a kormány utasítására — elvben igen helyesen — arra törekszenek, hogy a politikai szervezés körül minden törvény ellenességnek elejét vegyék, akkor ugyanazt a szigort kell követelnünk a hatalmon lévő párttal, a nemzeti egység pártjával szemben is. (Helyeslés a baloldalon.) Nem akarom most szóvá tenni azokat a különböző pártszervezési' túlkapásokat, amikor a hivatalos hatalommal való visszaélés esetei is fennforognak, (Dénesfay-Dinich Ödön; Az élharcosok részéről minden esetben! Csendőrkísérettel mennek az élharcos urak!) — aminthogy ezekről a közel jövőber ímerpeUá ció formájában és egyéb formába í pártunk részéről szó lesz, nevezetesen Homonnay képviselőtársunk szándékozik ezekről beszélni. Egy dolog ellen azonban til+okoznunk kell, és ezzel a tiltakozással elkésni 'volt szabad, s ezért helyeztem súlyt arra, l jgy a kultuszminiszter úrnak általam igen fájlalt távolléte ellenére is ina tegyem szóvá e?i a kérdést. Magyarországon volt már az elmúlt kormányok alatt is elkeseredett pártküzdelem, Magyarországon történtek már, — sajnos — kormánypárti részről hivatalos túlkapások, de hogy a pártpolitikát az iskolába is bevigyék, erre tudtommal még^ nem volt példa az alkotmányos Magyarországon. Az eset, amelyről szólni akarok, röviden a
