Képviselőházi napló, 1931. XXIII. kötet • 1934. május 17. - 1934. június 26.

Ülésnapok - 1931-286

Az országgyűlés képviselőházának I következő. A vasvári m. kir. állami dr. Vass József polgári fiúiskola mellett a múltkor el­haladva, az iskola bejárata mellett meglepe­tésemre ott találtam »A nemzeti egység iro­dája és köre« felírást. (Rassay Károly: Az iskolában?) Az állami polgári fiúiskolában. Ezt az épületes képet rögtön levétettem és a fényképet elhoztam, itt áll t. képviselőtársaim rendelkezésére, leteszem a Ház asztalára; a negatívja is birtokomban van, úgyhogy a mi­niszter úrnak szállíthatok a képből egy másik példányt. (Fábián Béla: A pozitívumnak a negatívuma!) Három okból tartom felháborítónak a párt cégtáblájának az iskolára való kiakasztását. Eltekintve attól, hogy megengedhetetlennek tartom törvényes és alkotmányos szempontból, bogy pártpolitikai szervező munka folyjék az iskolák épületében és ezt még külön táblával is jelezzék, a törvényes és alkotmányjogi ag­godalmakon kívül három szempont van: az egyik erklöcsi, a másik pedagógiai és a har­madik az igazi nemzeti egységet veszélyeztető szempont. Erkölcsileg megengedhetetlennek és súlyo­san destruáló hatásúnak tartom a magyar vi­déki publikum előtt, hogy amikor nekem. mint a kerület ellenzéki képviselőjének van al­kalmam a magam bőrén tapasztalni, hogy igenis a hatóság — bár, mondom, törvénysér­tést ebben az egy kerületben még nem tapasz­taltam — a törvényes kereteken belül, azokat annyira tágítva, amennyire lehet, meg tesz mindent az ellenzéki szervezkedés megakadá­lyozására, a nemzeti egység pártjának cég­táblája az iskola épületére kiakasztassék. Arról most nem akarok beszélni, hogy a közigazgatási hatóságnak van-e és mi köze van a politikai szervezkedéshez és a politikai szervezkedés megakadályozásához, amíg az a törvényes kereteken belül mozog. A másik, és pedig sokkal fontosabb ok a pedagógiai ok. Itt adva van egy olyan község, amelynek lakossága túlnyomóan ellenzéki ér­zelmű. (Zaj a szélsőbaloldalon.) Ehhez az is­kolának — igen helyesen tetszik köbeszólni — semmi köze nincsen. Ügy van. Kérdem azon­ban, hogy micsoda pedagógiai mesterfogás és micsoda gyönyörű dolog az, hogy amikor az a gyermek, az a polgári iskolás, aki otthon hallja, hogy az apja és annak barátai hogyan politizálnak, — azt hiszem, nem sok helyen hallja dicsérni a kormányt — elmegy az is­kolába, látja ott az iskola falán ezt a táblát. Akkor elkezd gondolkozni azon, hogyha az is­kolában ezt látja, akkor vagy az apjának nincs igaza, vagy az iskolában tanítanak hazugsá­got. Es az a gyermek, aki a szülői ház han­gulatára ad valamit, önkéntelenül át fogja ezt vinni az iskolában tanultakra, arra, amit a tanárai és tanítói előadnak és azt gondolja, hogy: ezekben nem bízhatom, dumálhatnak, amit akarnak, m^t'a nemzeti egység pártjá­nak, amelyet az T ó apám és anyám ver­senyt szidnak, itt >*«fci az irodája. (Mozgás a jobboldalon.) Nem olyan nevetségest ez, mint amilyennek ez első látásra tetszik. À pártpolitikához a gyermeknek nincsen semmi köze; a gyermek ne legyen sem kormánypárti, sem ellenzéki, hanem tanuljon. Ennek azonban első követel­ménye az, hogy az iskola ne politizáljon, mert ha az iskola elkezd politizálni, akkor az a 13— 14 esztendős gyerek is politizálni fog. Éppúgy kifogást emelnék az ellen, ha akármilyen más politikai pártnak irodája volna az iskola épü­KÉPVISELÖHÁZI NAPLÓ XXIII. 6. ülése 193 U május 30-án, szerdán. 399 létében, de nem valószínű, hogy más párt ál­lami iskola épületében pártirodát létesíthessen. A harmadik ok, amiért súlyosan elítélen­dőnek tartom ezt az eljárást, azzal kapcsolatos, hogy amikor nemzeti egységről beszél a kor­mánypárt és az ellenzék, mindegyik a maga koncepciója szerint, abban mindenesetre egyek vagyunk, hogy a nemzetet érdeklő nagy prob­lémákat illetőleg egységet akarunk teremteni, azt akarjuk, hogy legalább a külső veszedel­mekkel szemben egységesen álljon ez a nemzet. Én, mint egy igen nagy kerületnek, az említett vasvári kerületnek képviselője, mondhatom, hogy bár elég éles választási küzdelemben vá­lasztottak meg, abban a kerületben a nemzeti egység megvolt, nem maradt ott a választás után semmi személyes gyűlölködés, valószínű­leg azért, mert a választás folyamán sem tör­tént semmiféle attrocitás. Ott megvolt az egy­ség egészen addig, amíg a kormánypárt meg nem kezdte a szervezkedést. Nem az a baj, hogy szervezkedik, — hiszen minden párt ipar­kodik szervezkedni — hanem az, »ahogyan« szervezkedik. Nagyon sok panasz merült már fel ott a közigazgatás kíméletlen, erőszakos és az utóbbi időben már egyenesen törvénysértő pártszer­vező munkája miatt, amelyet még szóvá fogok tenni a t. Házban. Maga az a tény, hogy a polgári iskolán ott lóg ez a pártjelző tábla, Vasváron szinte polgárháborúfélét idézett elő, mert ott az emberek most már nem állnak szóba egymással, nem köszönnek egymásnak azért, mert a politikai szervezkedésnek ilyen módja tekintetében nem értenek egyet, és előre megmondom, hogy a kormánypárt ott nem fog szervezkedésével sikert elérni, és híveinek száma — különösen ha titkos választás követ­kezik — nem fog megszaporodni, de azt már el­érte, hogy ember ember ellen, egyik választó­polgár a másik ellen hadakozik, hogy az ott meglévő szép társadalmi békét ilyen eszközök­kel teljesen felbontották. A kultuszminiszter úrhoz, aki a magyar nevelésügynek, a közoktatásügynek, a jövendő generáció nevelésének legfőbb és felelős őre, azt a kérést — nem is kérést, hanem követelést — intézem, gondoskodjék arról, hogy az ő leg­főbb fennhatósága alá tartozó intézetben, ahol törvénytiszteletre tanítják a gyermekeket, való­ban tiszteljék a törvényt (Fábián Béla: Hagy­ják békében a tanárokat és tanítókat!) és ne engedjék, hogy a nemzeti egységet megbontó egyoldalii pártszervezkedés befészkelje magát a magyar állam pénzén fenntartott iskolába. Azt is követelem a miniszter úrtól, hogy haladéktalanul intézkedjék aziránt, hogy ez az állapot megszűnjék és hogy necsak azta táblát szedjék le az iskola faláról, hanem a pártirodát is helyezzék el onnan máshová. (Helyeslés a baloldalon.) Módomban lesz erről meggyőző­dést szerezni. Azt is követelem a miniszter úrtól, hogy aki ebben a dologban aktíve felelős, az ezért a cselekményért megbűnhődjék, aki pedig pasz­száve felelős, tehát az iskola vezetősége, leg­alábbis szigorú dorsrálásban részesüljön. (He­lyeslés bal felől. — Zaj.) Végül azt követelem, hogy pozitív garan­ciákat adjon a miniszter úr arra, hogy a párt­politika nem fogja magát befészkelni az isko­lákba és minthogy, úgylátszik, erre szükség van, — míg a múltban senki sem tételezhette fel, hogy ilyesmire szükség lehet, de most hal­lom, hogy más helyen is van hasonló helyzet — szigorú rendeletben a legszigorúbb szankciók 56

Next

/
Oldalképek
Tartalom