Képviselőházi napló, 1931. XXIII. kötet • 1934. május 17. - 1934. június 26.

Ülésnapok - 1931-286

392 Az országgyűlés képviselőházának 286. ülése 193A május 30-án, szerdán. hogy az igen t. úri osztállyal szemben meg­állapítsa az izgatást. (Zaj.) Mélyen t. előadci úr! Legyen szabad nekem teljes tisztelettel kérdeznem, vájjon komolyan méltóztatik hinni, hogy a Népszavának ez a cikke, amelyből ön kiragadta ezt a kis részt, alkalmas arra, hogy az úri osztály ellen iz­gasson? Az. amit itt elmondott, abszolúte nem szolgáltatott okot arra, hogy a cikk íróját bíróság elé állítsák. Kérdezem önt teljes tisz­telettel, miért nem méltóztatott az egész cik­ket idehozni? (Ügy van! Ügy van! a szélső­baloldalnn.) En ugyanis meg vagyok győződve arról, hogyha f az egész cikket felolvasta volna az igen t. előadó úr. abban az esetben egy­hangúan visszautasították volna az előadó úr javaslatát, (Ügy van! Ügy van! a széhőbál­nldalnn.) De miután az igen t. előadó úr ezt óvatosan elmulasztotta megtenni, méltóztassa­nak nekem megengedni, hogy dióhéjban is­mertessem, tulajdonképpen miről van itt szó és miről volt szó abban az esetben. (Halljuk! Halljuk!) Mélyen t. Képviselőház! Kőrösladányi föld­munkások 1933-ban, karácsony előtt két nap­pal, befejeztek egy földmunkát. Dolgozott azon a földmunkán 340 ember. Ez a 340 em­ber ez alatt a két hónap alatt, illetve október 20-ától december 23-áig, tehát körülbelül két hónap alatt, keresett összesen 7367 pengőt. (Kabók Lajos: Ezt nem olvasta fel az elő­adó úr!) Tehát ennél a munkánál ezek a sze­rencsétlen munkásemberek, falusi emberek, fejenként naponta 34 fillért kerestek. (Kabók Lajos: Ezt kellett volna felolvasni!) Mi tör­tént? Megkapták áz élelmiszer jegyeket kará­csony előtt két nappal. A helyzet az volt, hogy egyiknek-másiknak meg kellett a csiz­máját, vagy cipőjét foltoztatm". Elment a csizmadiához és azt mondta: Kérem foltozza meg a csizmámat, megfizetem. Mit fizetek érte? Azt mondta a csizmadia: Nem kell ne­kem a maga pénze, hanem abból az élelmi­szerjegyből, amit maga kap, vegyen nekem cukrot, vagy vegyen mákot nekem. Itt van a karácsonyi ünnep, a karácsonyi kalácsba majd ez lesz. Ugyancsak ezt csinálták ezek a szükségmunkát végző emberek is ; akik egész esztendőben éheztek, akik tehát ki voltak éhezve és koplaltak gyermekeikkel együtt. Most megmozdult az apai szív karácsony ün­nepe előtt: lia már egész esztendőben úgyszól­ván még kenyérre se került a gyermekeknek, hát karácsony előtt süt az asszony egy kis mákoskalácsot, amit természetesen — ezt az előadó úr is tudja — mák és cukor nélkül nem lehet megcsinálni. {Derültség.) Tehát még kimondani is szörnyűség: élelmi szer jegy­gyei vásároltak cukrot, mákot, sőt még ma­zsolaszőlőt is, és a gyermekeknek a szent ka­rácsonyi ünnepre sütöttek egy kis kalácsot. ^ T. Ház! Ez az előjátéka annak a szörnyű bűnnek, amelyet a Népszava itt megemlít. De mi történik nemsokára, Karácsony után, ja­nuárban* Az történik, hogy Kőrösladány két lakosa, két napszámos ember, egy írást ad be a szeghalmi főbíróhoz, amelyben kéri, —szépen kérik a főbíró urat — hogy miután a nyomo­rúság nagy a községben, rendeljen el még to­vábbi munkát, hogy a télokozja szörnyű nyo­morúságot valahogyan enyhítsék, hogy meg­szűnjék a szörnyű éhség a községben és egy­ben rámutattak arra is, hogy milyen munkát lehet elvégezni. A szeghalmi főbíró ahelyett, bogy munkát rendelt volna el és enyhítette volna munkaadással a kőrösladányi falusi em­berek nyomorúságát, egy kemény dorgatóriu­mot, szörnyen mérges válasziratot adott ennek a két embernek, névszerint Murvai Lászlónak és Pap Károlynak a beadványára, amelyben többek között azt mondja, hogy az a tény, hogy karácsony előtt törött cukrot és mákot vásá­roltak, azt bizonyítja, hogy Kőrösladány köz­ségben az ínség nem is olyan nagy, mert ha ínség lett volna Kőrösladányban, akkor kenye­ret vásároltak volna és nem cukrot. T. Képviselőház! Én azt hiszem, még sem lehet bíróság elé állítani és büntetni egy em­bert és egy cikkírót, de senkit sem azért, ami­ért erre az eléggé meg nem bélyegezhető főbírói inzultusra enyhe formák között, enyhe szavak­ban megmondja valaki a véleményét. De meg kell állapítanom, hogy a főbíró sem volt őszinte, mert ha a főbíró úr őszinte akart volna lenni és nem vezette volna őt a kőrösladányi munkát kérő munkásokkal szemben elfogult­ság, akkor meg kellett volna neki mondania őszin­tén, mint ahogyan megmondotta ebben az írás­ban, hogy nemcsak mákot és cukrot vásároltak ezek a munkások, — ami igaz — hanem 340 munkás szalonnát is vásárolt az élelmiszer­jegyekből, tehát egyre a cukorból alig-alig ju­tott valami, s nem hiszem, hogy az egész kitett volna 3 pengőt, amit cukorra és mákra költöt­tek, hogy karácsonyra a gyermekeknek egy darabka édességet adjanak. De azt nem mondja meg^ a főbíró úr, hogy szalonnát is vásároltak, az ő szíve csak azt érzi, hogy büntetni kell azokat, hogy többé nem szabad munkát adni azoknak, akik karácsonykor cukrot és mákot vásároltak. Én nem tudom, hogy a főszolgabíró úrnak vannak-e^ gyermekei, de tudom azt, igen t. túloldal, t. Képviselőház, hogy önöknek van­nak gyermekeik és át tudják érezni azt. hogy ha az a szegény ember, aki egész évben koplal, nyomorog, akinek kenyérből sem jut elég, ka­rácsonykor egynéhány fillérhez jut, és gyer­mekei részére kalácsot süt: ez nem lehet olyan bűn, hogy a főszolgabíró őt jogosan büntesse, nem lehet bűn az sem, ha eery újságíró, egy cikkíró ezt a nyilvánosság előtt szóváteszi. Éppen azért appellálok az önök apai szívé­hez, appellálok az önök belátására. Mindezek alapján, amiket elmondottam, tisztelettel arra kérem önödet, hogy a felelős szerkesztőt ne adják ki. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) FJnök: Szólásra köve+ke^ik? Brandt Vilmos iegy/ő: KP bók Lajos! Kabók Lajos: T. Ház! Tekintettel arra, hosry elnöki megállapítás szerint az utolsó fél­órában az interpellációkra kell áttérni, s mint­hogy ez az idő elérkezett, tisztelettel kérem be­szédemnek a legközelebbi ülésnapra való ha­lasztását. Elnök: Méltóztatnak ehhez hozzájárulni? (Igen!) A Ház a halasztáshoz hozzájárul. (Az elnöki széket Bessenyey Zénó foglalja el.) Elnök: Minthogy a napirend tárgyalására szánt idő letelt, a vitát megszakítom s előter­jesztést teszek a t. Háznak a legközelebbi ülé­sünk idejére és napirendjére nézve. Javaslom, hogy a Ház legközelebbi ülését folyó évi június hó 4-én, hétfőn délután 5 óra­kor tartsa s annak napirendjére tűzessék ki: 1. a ma letárgyalt törvényjavaslat har­madszori olvasása, 2. a hűtlenség szigorúbb büntetéséről. 3. a gyógyfürdőkről szóló törvényjavasla­tok, továbbá 4. a mai napirendünkön szereplő, de ínég

Next

/
Oldalképek
Tartalom