Képviselőházi napló, 1931. XXIII. kötet • 1934. május 17. - 1934. június 26.

Ülésnapok - 1931-286

Az országgyűlés képviselőházának 286. ülése 193% május 30-án, szerdán. 393 le nem tárgyalt mentelmi bizottsági jelentések tárgyalása. Szólásra következik? Brandt Vilmos jegyző: Meskó Zoltán! Meskó Zoltán: T. Képviselőház! A költségvetési vita folyamán már szóvátettem ezt a kérdést. Most röviden arra szorítkozom, hogy megállapítsam, hogy nem tudom, kinek a rendeletére, miért és milyen alapon tiltják be sorozatosan gyűléseinket. Szóvá kell tennem, hogy ha az ország bármely részében is akarunk gyűlést tartani s a gyűlés zavartalan lefolyását garantáljuk, ennek ellenére a hatóságok lehetetlen érveléssel, teljesen érthetetlen módon betiltják gyűléseinket. Legutóbb a mai napon kaptunk egy végzést, amely szerint a váci gyűlést azért nem engedélyezik, mert gyűléseink után zavarok szoktak jelentkezni. Kénytelen vagyok itt leszögezni, megállapítani, hogy minden gyűlésünk a legteljesebb rendben, nyugalomban és csendben végződik, a leghazafiasabban folyik le és a Himnusz eléneklésével ér véget. Felkértem már a költségvetési vita során a belügyi tárca tárgyalásánál az igen t. belügyminiszter urat, hogy nyilatkozzék, mi az oka annak, hogy a gyűléseket nem engedélyezik. Felkértem, hogy nyilatkozzék és mondja meg, mi kifogásolnivalója ebben a mozgalomban. Nem akarok rátérni a mozgalom célkitűzéseire, azt hiszem, volt már szerencsém a Házban a mozo-alom célját és programmját kifejteni. En újból felkérem az igen t. magyar királyi kormány tagjait, elsősorban a miniszterelnök urat és a belügyminiszter urat, hos:y e^nek a hazafias megmozdulásnak útját ne állják, annál kevésbbé, ímert úgy én magam, mint az ia-en t. belügyminiszter úr is, nagyon jól tudjuk, hogy az utóbbi időben élénk tevékenységet fejtenek ki bizonyos kommunista körök, bizonyos kommunista sejtek az országban. Ügy vagyok értesülve, hogy ezeknek leküzdésére Ausztriával közös akciót akar az igen t. belügyminiszter úr véghezvinni, Minden földalatti szervezkedésnek, minden alattomos meg; mozdulásnak egyetlen ellenszere a gyülekezési jog, a népgyűlés, amelyen ú^y mi más irányzatokkal szemben, mint más irányzatok velünk szemben kifejtbetik véleményüket és becsületest tiszta eszközökkel megvívhatjuk (Rassay Károly: Mondja meg Hitlernek is Németországra vonatkozóan!) T. képviselő úr. nekem Hitler megmozdulásához semmi közöm; hogy ő mit csinál ott, az ő dolga. Mi független magyar nemzeti mozgalom vagyunk, tehát az ottani dolgokhoz semmi közünk. T. Ház! Lehetetlen állapotnak tartom azt, hogy egyik-másik helyen, amikor megalakul a nemzeti szocialista párt és bejelenti a hatóságnak helyiségét, — így Nógrádverőcén és Kismaroson — ezt a bejelentést egyszerűen nem veszik tudomásul. Lehetetlen dolognak tartom azt is, hogy a hébe-hóba egy-egy gyűlést megengednek, mint az érdi gyűlést, — hogy ezt is szóvá tegyem, Farkas képviselőtársam juttatja eszembe — ott a hatóság hivatalosan, élgárdistákkal megszervezve, a községi bíró és községi elöljáróság részvételével, beborozott és leitatott emberek útján a legnagyobb botrányokat csinálja és az ülés megtartását meg akarja akadályozni. (Farkas Elemér közbeszól.) Én ezt állítom, ez megtörtént. A csendőri jelentésben benne foglaltatik és messzemenően meg kell dicsérni a magyar királyi csendőrséget, mert kötelességót teljesítette ezekkel a rendbontókkal szemben. Nincs szomorúbb látvány, mint mikor hatóság! emberek ragadtatják magukat oda, hogy erőszakhoz folyamodjanak. T. Képviselőház! Érthetetlen dolog az is, hogy partunk zászlaját országos központi parthelyisegünkről párnapi * kinnlengés után a rendőrség bevonatta. Nem tudom, hogy mi1/en törvény alapján tette azt. Piros alapon, teher körben, zöld nyilaskeresztes zászló ez. amely így a nemzeti színeket jelképezi, s ezt a zászlót a rendőrség, nem tudom, kinek utasítására, bevonatta. Szeretném, ha a belügyminiszter úr megjelölné azt a törvényt, amely eltiltja, hogy egy mozgalom házára a mozgalom zászlaját kitűzni lehessen. (Mozgás. — Magyar Pál: Milyen kereszt volt bennel) Nyilaskereszt volt benne, zöld nyilaskereszt, fehér korben, piros alapon, hogy a piros, fehér, zöld színekkel külsőleg is dokumentálja a mozgalom jeliegét. Hogy ilyen kicsinyes eszközökkel akarják egy mozgalom térhódítását megnehezíteni, ezt nem azért teszem szóvá, mintha tartanék tőle. Mi megfelelő propagandaeszközökkel gondoskodunk arról, hogy az egész ország megismerje a mi célkitűzéseinket. Nekünk nincs másra szükségünk, mint arra, hogy az ország dolgozói megismerjék azt a programmot, amely megvalósításával hivatva van ennek az országnak a néptömegeit, a magyar milliókat, a magyar szegénységet jobb sorsra juttatni. Az igen t. belügyminiszter úr nagyon rossz szolgálatot tesz a nemzeti ügynek, amikor nem intézkedik, hogy üléseinket szabadon megtarthassuk az egész országban, mert egyszer kifejtettem már, s most csak megismétlem, hogy az annyira kívánatos rendet, csendet és békét csendőrszuronyokkal ideig-óráig fenn lehet tartani, de a felizgatott lelkeket csak megfelelő propagandával lehet lecsendesíteni, csak akkor lehet megnyugvásra bírni, ha az emberek meggyőződnek arról, hogy az a párt, amelyhez tartozni akarnak és tartoznak is, valóban az ő érdekeiket szolgálja, különösen akkor, ha ez a mozgalom szembehelyezkedik minden felforgató, alkotmányellenes, törvényellenes tendenciával és igyekezettel. Soha sincs szerencsém abban, hogy a belügyminiszter urat itt szemben lássam magammal

% Az utóbbi időben a miniszteri székek is állandóan üresek. TTgylátszik, nem nagy súlyt fektetnek a parlamentarizmusra. Sajátsa gos, hogy ezt a mozgalmat vádolják mindenfelől azzal, hogy mi a parlament ellen vagyunk, mi nem parlamenttel fogunk majd kormányozni annak idején és azt mondják, hogy mi igyekszünk^ a parlamentarizmust lejáratni. Az ilyen részvétlenség a képviselők részéről, másrészt pedig sa az érdektelenség, amellyel az igen t. kormány tagjai a Házzal szemben viseltetnek, járatja le magának a parlamentarizmusnak a gondolatát. En kérve kérem mindazokat, akiknek szívén fekszik az ősi alkotmány ügye, akik valóban a magyar parlamentarizmus lejáratását meg akarják gátolni, hogy máskép cselekedjenek, mert ki felé, a dolgozó nép, a dolgozó polgárság, a munkásság azt látja, hogy nemtörődömséggel kezelik az ország dolgait. A legtöbben nem tudják azt, hogy a komoly munka a bizottságokban folyik, hogy itt már úgyszólván befejezett tények előtt állunk, hiszen nagyon ritka esetben fordul elő, — 18 éve vagyok ennek a Háznak a tagja, tehát nyugodtan mondhatom — hogy itt valakit meggyőztek volna. 55*