Képviselőházi napló, 1931. XXIII. kötet • 1934. május 17. - 1934. június 26.

Ülésnapok - 1931-286

Az országgyűlés képviselőházának I gazdasági politikáját bírálta. A fehérgyarmati programme an, ha jól emlékszem: a helyzet és a kisgazdapárt programmjának ismertetése volt benne. Minthogy a kormány gazdasági politikáját bírálta, a szolgabíró elővette a programmot és azt mondotta: ez nem vonatkozik a helyzetre, ez nem vonatkozik a kisgazdapárt célkitűzéseire, Dinien Ödön tehát hagyja abba a kormány politikájának bírálatát. Erre magyarázta azután Dinich Ödön: Kérem, én körülbelül ugyanezeket, ha nem is így, már három községben elmondottam (Bródy Ernő: Baj nélkül!) és ott semmi felszólítás, figyelmeztetés nem történt emiatt, nem értem tehát a szolgabíró urat. A szolgabíró erre ismételten! figyelmeztette Dinich Ödönt, hogy beszédét hagyja abba, mert ez nem a kitűzött Programm és nem a politikai helyzet ismertetése. A dolognak az lett a vége, hogy Dinioh Ödön azt kérdezte: szolgabíró úr, van magának fogalma arról, hogy miről lehetne beszélnünk? Körülbelül ez volt a kijelentés. A szolgabíró erre azt mondotta Dinich Ödönnek: megivonom öntől a szót. Dinich Ödön elképedt, bámult, meg sem tudta érteni, miért vonta meg tőle a szolgabíró a szót. Én már felálltam;, ez a derék szolgabíró úr azonban odakiáltott a zsandároknak és a zsandárok szuronytszegezve jöttek Dinich Ödönnek, 'holott a világon semmit sem csinált, (Ellenmondások és zaj jobbfelől.) én pedig megkezdtem beszédemet. (Nagy zaj. — Bródy Ernő [a jobboldal felé]: Miért mulatnak ezen?!) Elnök: Csendet kérek! Hegymegi Kiss Pál: Erre mondottam én a szolgabíró úrnak, hogy először is látta, hogJy abbahagyja... (A jobboldalról valaki közbeszól.) En ott voltam, ön nem volt ott, mit vitatkozik ön velem? Én ezt esküvel vallom a bíróság előtt. (Meskó Zoltán: Hogyan lehet megcáfolni, ha egy úriember kijelent valamit? -Zaj.) Elnök: Csendet kérek! Hegymegi Kiss Pál: Ugyanakkor ott voltak a vármegye birtokosai, a mi barátaink, akik ugyanezeket igazolni fogják. En már beszéltem s erre azt mondottam a szóigabírónak: mondja meg, hogy én miről beszélhetek, és tiltakoztam az ellen, hogy egy képviselőtársamnak nekivezényelje a csendőröket. Erre mondotta Dinich Ödön már az én beszédem alatt, hogy szégyelje magát. (Sándor István: Igaza is volt!) A szolgabíró úr azután mást is állított Dinich Ödönről, mert ez a magatartása nagy konsternációt keltett. Dinich Ödön lovagias elégtételt kért tőle'és a szolgabíró úr bocsánatot kért. A bíróság előtt ugyanezeket eskü alatt vallom. Megjegyzem, amikor a szolgabíró úr Dinich képviselő úrtól indokolatlanul megvonta a szót, én nyomban felálltam, nehogy további vita legyen, mert láttam, hogy ez az úr a gyűlés feloszlatására utazik, ennélfogva ennek a lehetőségét is el akartam hárítani, de arról nem tudok, hogy Dinich Ödön képviselőtársam a hatóságot ott megsértette volna. Jelzem, nekünk akkor az volt az elhatározásunk, hogy a szolgabíró urat fel fogjuk jelenteni a belügyminiszter úrnál a csendőröknek Dinich képviselő úrra ok nélkül történt rávezényléséért, de bizonyos tényezők oda hatottak nálunk, hogy ne tegyünk további lépéseket, mivel lovagiasan is el van intézve az ügy. Most meglepetéssel látjuk, hogy Dinich Ödön képviselőtársamat végül is kikérik a Háztól kihágás miatt. Ennélfogva azt gondolnám, melyen t. mentelmi bizottság, méltóztassék kikap'6. ülése 1934 május 30-án, szerdán. 389 csolni ezt az ügyet, ne méltóztassék kiadni a képviselő urat, (Helyeslés balfelől.) mert teljesen igaztalanul adnák ki. Meg vagyok róla győződve, — mert más gyűlést is láttam azután a vármegyében — hogy ez a szolgabíró úr, akit nem is küldtek hatósági biztosnak többé, nem volt tisztában a helyzettel. Ennélfogva nem látom megsértve az ő tekintélyét és súlyosabban látnám a tekintélyt megsértve, ha ezeket én is és a többi ott levő barátaim is, akik Szatmár vármegyének tekintélyes birtokosai, eskü alatt lennénk kénytelenek vallani, mert ahogy én előadtam, teljesen úgy történt. Elnök: Kíván még valaki szólni? (Nem!) Ha szólni senki nem kíván, a vitát bezárom, a tanácskozást befejezettnek nyilvánítom. Következik a határozathozatal. Kérdem a t. Házat, méltóztatnak-e a mentelmi bizottság" javaslatát elfogadni, igen vagy nem? (Igen! Nem!) Akik elfogadják, méltóztassanak felállni. (Megtörténik. — Felkiáltások a baloldalon: Kisebbség!) Kérem a jegyző urat, szíveskedjék a szavazó képviselő urakat megszámlálni. (Hegymegi Kiss Pál: Létay Ernő! Szörnyű dolog! — Egy hang jobbfelől: Ugyan! Ugyan!) Brandt Vilmos jegyző (megszámlálja a szavazó képviselőket): Húsz! Elnök: Kérem most azokat a képviselő urakat, akik a mentelmi bizottság javaslatát nem fogadják el. méltóztassanak felállani. (Megtörténik. —- Hegymegi Kiss Pál: Éljen Scitovszky! — Éljenzés a bal- és a szélsőbaloldalon.) Kérem a jegyző urat, szíveskedjék a szavazó képviselő urakat megszámlálni. Brandt Vilmos jegyző (megszámlálja a szavazó képviselőket): Húsz! Elnök: T. Ház! Az elnöknek hivatalból kell megállapítani, hogy határozatképes-e a Ház vagy sem. Miután csak 40 képviselő van jelen, az ülést öt percre felfüggesztem. (Szünet után.) Elnök: T. Ház! Az ülést újból megnyitom. Miután az előbb határozatképtelen volt a Ház. a szavazást megfogjuk ismételni. Kérem azokat, akik a mentelmi bizottság javaslatát elfogadják, méltóztassanak felállani. (Meatörténik.) Kérem a jegyző urat, szíveskedjék a képviselő urakat megszámlálni. Brandt Vilmos jegyző (megszámlálja a képviselőket): Harminchat! Elnök: Most kérem azokat, akik nem fogadják el a mentelmi bizottság javaslatát, szíveskedjenek felállni. (Megtörténik. — Meskó Zoltán: A mögöttük álló választótömegeket figyelembe véve: óriási többség!) Kérem a képviselő urak megszámlálását! Brandt Vilmos jegyző (megszámlálja a képviselőket): Huszonhat! Elnök: Kimondom tehát a határozatot, hogy a Ház a mentelmi bizottság javaslatát elfogadva, ez ügyben Dénesfay-Dinich Ödön képviselő úr mentelmi jogát 'felfüggesztette. (Zaj a baloldalon.) Létay Ernő képviselő úr bejelentette nálam, hogy személyes kérdésben óhajt felszólalni. Megadtam neki a szót. Létay Ernő: T. Képviselőház! (Halljuk! Halljuk!) Majdnem 20 évi képviselőségem ellenére nem igen dicsekedhetem azzal, hogy a képviselőház szíves türelmét személyes kérdésben valami sokszor igénybe vettem volna. Az előbbi szavazás alkalmával azonban... (Zaj és félkiáltások a szélsőbaloldalon: Nem halljuk!