Képviselőházi napló, 1931. XXIII. kötet • 1934. május 17. - 1934. június 26.

Ülésnapok - 1931-286

. Az országgyűlés képviselőházának % nek előkészítése a Legfőbb Állami Számvevőszék elnökének kezébe van letéve. Az állami számvitelről szóló 1897. évi XX. t.-cikk alapjául szolgált törvényjavaslat még ma sem készült volna el, ha a törvényjavaslatot az érdemekben gazdag elnök, Rakovszky István, — akinek felmérhetetlen érdemeit még egyszer kiemelem — és a Legfőbb Állami Számvevőszékel nem készítette volna. Zawadowszky legfőbb állami számvevőszéki elnök úrnak nyugodt élete és hivatása mellett kiváló készültsége is megadja a lehetőséget arra, hogy az államháztartási törvényjavaslatot sürgősen elkészítse, a t. kormány tagjainak bevonásával. A törvényjavaslat elkészítése azért is sürgős, mert ezt a politikai helyzet változása kívánja. Tudjuk, hogy aránylag rövid időn belül választások lesznek, a titkosság jegyében. Egészen bizonyos, hogy meg fog újulni összetételében a Ház képe. A kisgazdatársadalomra gondolok, amelynek törekvése sok kerületben az, hogy a maga társadalma köréből válassza meg képviselőjét. De az iparosok is erre törekednek, mélyen t. Ház, mégpedig nemcsak a nagy-, hanem a kisiparosok is. Mit csinálnak ezek az új képviselők ... (vitéz Bobory György: Semmit! — F. Szabó Géza: Majd megtudjuk!) Elnök: Ne méltóztassanak a szónok beszédét zavarni, képviselő urak! Strausz István:...ha közben nem egyszerűsítik az államháztartás vitelét, főleg a könynyebb ellenőrzés végett. De" az is elsőrendű állami érdek, hogy minden posványító lehetőség kiküszöböltessék úgy az államháztartásból, mint a közületek háztartásából. Elnök: A képviselő úr beszédideje lejárt. Strausz István: 15 percnyi meghosszabbítást kérek. Elnök: Méltóztatnak a meghosszabbítást megadni? (Élénk felkiáltások: Megadjuk!) A Ház a meghosszabbítást megadja. Strausz István: Szeretnék hosszadalmasan válaszolni, igen t. Ház, Esterházy gróf mélyen t. képviselőtársam fejtegetéseire és különösen arra a megállapítására, hogy helyénvaló a miniszteri beadványok megküldésének kormányrendelettel történt felfüggesztése, próbaidőre. Felment azonban a válaszadás kötelezettsége alól a rendelkezésemre álló rövid idő és az, hogy e magasrendű alkotmányjogi kérdéssel egészen különállóan itt a Ház színe előtt május 25-én már foglalkoztam, amire legyen szabad utalnom. Most tehát csak az úgynevezett próbarendelettel foglalkozom. Kár, nagy kár volt, hogy a Legfőbb Állami Számvevőszék elnökének kezdeményezésére a Legfőbb Állami Számvevőszékhez a miniszterek által havonként küldendő beadványokat alkotmányellenesen — ezt aláhúzom — rendeletileg elejtették. Kernelem, sőt meggyőződéssel vallom, hogy egy év alatt megtudja a t. Ház, hogy a miniszteri beadványok alapján nagyobb értékeredményt — nem formai eredményt — tudott a Legfőbb Állami Számvevőszék elérni, mint a rendeletileg életbeléptetett rendszeres kiszállások által, amelyekkel szinte finánctestületi tagokká vált a Legfőbb Állami Számvevőszék tisztviselő kara. Ezért a Legfőbb Állami Számvevőszék elnöke felelős, amit sine ira et studio állapítok meg. Egyébként ismétlem, hogy a számadási felmentést a kormány részére megszavazom. (Éljenzés jobbfelől.) Elnök: Szólásra következik? Dénesfay-Dinich Ödön jegyző: Kertész Miklós! 6. ülése 1934- május 30-án, szerdán. 379 Kertész Miklós: T. Képviselőház! Szívesen kapcsolódnám bele előttem szólott t. képviselőtársam felszólalásába, de őszintén szólva, hatása alatt vagyok azoknak a fulmináns és megdöbbentő adatoknak, amelyeket Bródy Ernő t. képviselőtársunk az imént itt a Ház elé tárt. Meg kell mondanom egész őszintén, hogy a zárszámadási bizottság előtt ez az odiózus-ügy a maga súlyosságában, ebben a súlyos mivoltában nem szerepelt. Abban a meggyőződésben mentünk el — legalább is én a, magam részéről — a bizottság ülésére, hogy nem egészen kidobott pénz és nem merőben hasznavehetetlen és valaha is felhasználhatatlan tervekre elköltött összeg az a megdöbbentő 300.000 pengős tétel, amely előttünk szerepel, de hogy itt ennék az összegnek a háromszorosáról van szó (Ügy van! Ügy van! a baloldalon.) ie>zi <a referensek felvilágosításaiból, de a miniszter úr felszólalásából sem derült ki, úgy, hogy itt most előttünk egy olyan pont van, amelyről a t. kormánynak éreznie kell, hogy a Gömbösrégime egyik legsúlyosabb problémája van az ország nyilvánossága előtt és erre azt hiszem, velem együtt, a t. Ház minden tagja még a mai nap folyamán megnyugtató és minden részletre kiterjedő választ kér. (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon. — Strausz István: Nem a Gömbös-kormány ügye! — Zaj ) T. képviselőtársam általában a legfőbb állami szemvevőszék szempontjából nézte a dolgot, (Zaj a balés a iszélsőbaloldalon.) mi azonban, mint politikusok, mint politikai párto'k képviselői, természetesen nem alkotmányjogi szempontból, hanem elsősorban a poltikai felelősség szempontjából ítéljük meg ezeket a kérdéseket és feleletet kérünk a kövekezőkre. (Zaj a szélsőbaloldalon.) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak. Kertész Miklós: Vissza lehet-e sürgősen csinálni ezt az egész 300.000 vagy 900.000 pengős üzletet, igen vagy nem? Van-e remény és lehetőség arra, hogy az itt elkészült tervek, amennyiben értékesek és hasznosak, az említett célra, az Alföld öntözésének megoldására vagy legalább is megjavítására valóban és ténylegesen felhasználhatók?

1 Kik voltak azok a személyek, — állítólag képviselők is yangiak közöttük — akik itt a választott bírósági tanácskozások és megbeszélések során közreműködtek és vájjon mikor és hogyan óhajtják ebbeli szerepüket a nyilvánosság előtt tisztázni? Azt hiszem, hogy ma a legkevesebb az, ha ezekre a sürgős kérdésekre kérünk és várunk feleletet, mert ismétlem, a Gömbös-kormány uralmonléte óta ez a legsúlyosabb probléma, amely ilyen vonatkozásban a közvélemény elé kerül. A zárszámadások kérdéséről szólva, általában meg kell állapítani, hogy az^ ország pénzügyi helyzetének igen szomorú képe bontakozik ki előttünk a zárszámadásokon keresztül. Három jellegzetes vonás ütközik ki a zárszámadásokból. Az egyik az, hogy a nemzet jövedelme évről-évre állandóan csökken, a másik az, hogy a közterhek apadása megközelítőleg sem olyan mértékű és ütemű, mint a nemzeti jövedelem fogyatkozása, (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon.) a harmadik pedig az, hogy a nemzeti jövedelemnek egyre nagyobb és szélesebb hányada jut a közületnek és egyre kisebbedő része marad meg az egyes állampolgárok kezében. A. nemzeti jövedelem 1928-ban még 4*6 milliárd pengőt tett