Képviselőházi napló, 1931. XXIII. kötet • 1934. május 17. - 1934. június 26.

Ülésnapok - 1931-286

378 Az országgyűlés képviselőházának gyan és milyen módon történtek ezek a kifizetések. Ez az én tiszteletteljes kérdésem. Nagyon természetes, amíg erre a kérdésre nem kaphatom meg a választ és különben is pártállásomnál fogva a zárszámadást nem fogadom el. (Helyeslés a bal- és a szélsőbaloldalon.) Elnök: Szólásra következik? Dénesfay-Dinich Ödön jegyző: Strausz István! Strausz István: Igen t. Ház! (Halljuk! Halljuk!) Az 1932/33. költségvetési év alatt mind az állami, mind a magángazdaságokban a feszültség világszerte még nagy volt. Külön hangsúlyozom, hogy a feszültség a mi embertelenül megcsonkított országunkban a legnagyobb volt. Ha ebből a szemszögből bírálom a kormány 1932/33. évi gazdálkodásáról a Legfőbb Állami Számvevőszék által készített zárszámadást, megállapítom, hogy az eredmény megnyugtató az országra. (Esztergályos János: Ahogy az megnyugtató!) Igen t. képvi.selő úr, tessék majd megcáfolni az én kritikámat. A költségvetési kerettől normális években is voltak és mindig lesznek eltérések, mert az állami élet változásai során támadó szükségle tekét előre, egy év tartamára, amíg ember a pénzügyminiszter, pontosan látni és számbavenni nem lehet. Igen t. Ház! A tárgyalás alatt álló zárszámadás alapján gazdálkodásunk megítélésénél az a lényeg, hogy a kormány nem lépte túl a költségvetés keretét, csak addig a határig, ameddig az állami élet parancsoló érdeke követelte. Emellett a kormány és elsősorban Imrédy t. pénzügyminiszter úr az államéletnek azokon a területein, amelyeken a megszavazott költségvetési hitelekkel szemben az állami érdek kockáztatása nélkül megtakarításokra törekedett és nagy megtakarításokat is ért el. A zárszámadásokból megállapítom, hogy a kormány a költségvetés keretén kívül 52 millió pengőt utalványozott. Ennek utalványozását zárszámadásilag igazolta. Az igazolásokat elfogadhatónak vélem. Viszont a költségvetési hitelekkel szemben 110 millió pengő megtakarítást ért el a kormány. Itt meg kell jegyeznem, hogy a Legfőbb Állami Számvevőszék elnöke a költségvetés keretén kívül 63-1 millió pengő kiadásutalványozást állapít meg, amely azonban téves megállapítás, mert a rendes kiadásoknál felmerült 28-2 millió túlkiadásból le kell vonni 11 millió pengő megtakarítást az átruházási jog által kapcsolt ágazatoknál. Eszerint a költségvetési kereten kívül a kiadás csak 52 millió volt. Utalnom kell arra is, hogy a 110 millió pengő összmegtakarítás még nagyobb lett volna, ha a költségvetési év folyamán 1029 oly kinevezés nem történik, amely nem alapszik az állami alkalmazottak költségvetésileg megállapított állományi és fizetési rendszerén, az üzemek eredményeinek ismertetésére is, ból annyira nagyfontosságú zárszámadás megértés végett egyszerüsíttessék, mert a mai sok sallang zavarja a tisztánlátást. A kormány gazdálkodásának megvilágítására még kiemelem a következőket. A költségvetés keretében utalványozott összkiadások aránya — amint erre gróf Esterházy Móric igen t. képviselőtársam is utalt — a túlkiadásokhoz és előirányzat nélküli kiadásokhoz 5-3% volt a tárgyalás alatt álló zárszámadás adatai szerint, mig ugyanez az arány az 1930/31. évben 17-8%, az 1931/32. évben pedig 14-2% volt. Ez nagyban-egészben kidomborítja a kormány gazdálkodásának takarékosságát, azért mondom és azért hangsúlyozom, hogy nagyban286. ülése 1934- május 30-án, szerdán. egészben, mert nem lehet feltétlenül a százalék arányára bazirozni a túlkiadás és az előirányzat nélküli kiadás jogosultságát, elismerését, mert kisebb százalékú túlkiadás és előirányzat nélküli kiadás utalványozásában is lehetnek olyan tételek, amelyek mereven jogtalanok és a közéletnek egyenesen megmételyezői. Ezért a túlkiadásokat és az előirányzat nélküli kiadásokat tételek szerint elemezni kell a zárszámadási felmentés megadásának mérlegelhetése céljából. Ezt én meg is tettem és az elemzésem alapján a kormány részére a zárszámadási felmentés megadását megszavazom. T. Ház! Ezt az állásfoglalásomat azonban legyen szabad kiegészítenem több kívánsággal, amelyek főleg a Legfőbb Állami Számvevőszék feladataira vonatkoznak, a jövő szempontjából. Nem lehet többé olyan állami zárszámadást benyújtani, amelynek alapján jogosan vitatható, hogy a Legfőbb Állami Számvevőszék elnökének a zárszámadást kisérő jelentésében felállított mérlegnek a valóságos zárszámadási tényálladék szerint nem 45*8 millió pengő felesleggel, hanem 52 "1 millió pengő hiánnyal kellene zárulnia. Ezért nem lehet azt tovább tűrni, hogy az előírási, helyesebben a jövedelmi mérleg készítésében a szabad felfogás érvényesülhessen. A szabad felfogást a mérleg készítésében egyedül az zárja ki, hogyha a Legfőbb Állami Számvevőszék elnöke felveszi a komoly tárgyalást a kormánnyal az 1880. évi LXVI. tc.-ben előírt jövedelem-, vagyon- és pénztári mérlegek elkészítésének lehetőségére. Ebben a tárgyalásban nem szabad az elnöknek alkudnia a kormánnyal. Hozzáteszem^ hogy a mérlegek elkészítésére irányuló kívánságom az alapok és alapítványok mérlegeire is vonatkozik, mert a mai mérlegek inkább takargatnak, mint tájékoztatnak. De vonatkozik kívánságom az állami főbb jövedelmi ágak és az üzemek eredményeinek ismertetésére is, mert a jelenlegi ismertetések adataiban olyan ugrások vannak, amelyeket áthidalni az érdemleges bírálónak lehetetlen. Legyen a Legfőbb Állami Számvevőszék elnökének legközelebbi jelentése olyan, hogy bevezetője leszűrje . az . idők által megkövetelt egyszerű szerkezetben azt az eredményt, amelyet a kormány az államháztartás vitelénél a költségvetési keret szoros betartása mellett ért el. Erre a gazdálkodásra vonatkozólag mondja meg az elnök úr, hogy mit tapasztalt általában és. t)ap<asz-, talataihoz fűzze nagy vonásokban a maga kritikáját. Külön-külön tárgyalja jelentése^ bevezető részeiben a túlkiadásokat és az előirányzat nélküli kiadásokat, amelyekre nézve különkülön szintén általános birálatot kell mondania. Ha mindezt követőleg bevezetésében kitér az elnök úr az átfutó kezelés, az államvagyon és az államadósság, valamint a tárcakölcsönök nagyvonalú ismertetésére és azt kiegészíti a maga általános kritikájával, akkor olyan képet nyújt, amely a maga érdekességével közelebb hoz mindenkit — elsősorban az országgyűlés tagjait — a közéleti szempontokból annyira nagyfontosságú zárszámadás anyagához. Elsőrendű érdek e mellett természetesen az is, hogy a zárszámadás és az azt kísérő jelentés egész szerkezete a könnyebb megértés végett egyszerüsíttessék, mert a mai sok sallang zavarja a tisztánlátást. (Az elnöki széket Czettler Jenő foglalja el.) Nagyon jól tudom, hogy gyökeres változást csak az államháztartási törvény hozhat, amely-