Képviselőházi napló, 1931. XXIII. kötet • 1934. május 17. - 1934. június 26.
Ülésnapok - 1931-285
364 Az országgyűlés képviselőházának talánosságban a részletes tárgyalás alapjául, igen vagy nem? (Igen!) A Ház a törvényjavaslatot általánosságban a részletes tárgyalás alapjául elfogadja. Most pedig kérdem a t. Házat, méltóztatnak-e a törvényjavaslat indokolásához mellékelt kimutatásban felsorolt állami ingatlanelidegenítéseket tudomásul venni, igen vagy nem? (Igen.) A Ház az állami ingatlan-elidegenítésekről szóló kimutatást tudomásul veszi. Következik a részletes tárgyalás. Kérem a jegyző urat, szíveskedjék a törvényjavaslat címét felolvasni. Héjj Imre jegyző (olvassa a törvényjavaslat címét és 1—7. §-ait, melyeket a Ház hozzászólás nélkül elfogad.) Elnök: Ezzel a Ház a törvényjavaslatot részleteiben is letárgyalta. Annak harmadszori olvasása iránt később fogok a t. Háznak javaslatot tenni. Minthogy a napirend tárgyalására szánt idő letelt, a vitát megszakítom és előterjesztést teszek a t. Háznak a legközelebbi ülés idejére és napirendjére nézve. Javaslom a t. Háznak, hoo-v legközelebbi ülésünket holnap d. u. 5 órakor tartsuk és annak napirendjére tűzessék ki: 1. Az 1934/35. évi állami költségvetésről szóló törvényjavaslat harmadszori olvasása; 2. az 1932/33. évi állami zárszámadásnak és a legfőbb állami számvevőszék erre vonatkozó jelentésének; 3. az ország Szent Koronája mindkét őrének megválasztásáról szóló törvényjavaslatnak; 4. a mentelmi bizottság 731—747, 749—765, 771—773. és 775—780. számú jelentéseinek tárgyalása. Szólásra fel van iratkozva? Héjj Imre jegyző: Propper Sándor! Propper Sándor: T. Képviselőház! Szíves elnézésüket kell kérnem, hogy a késő éjszakai órákban egy látszólag nem jelentékeny üggyel kell a Képviselőház türelmét igénybevennem. A kérdés azonban olyan fontos, hogy kénytelen voltam szót kérni és a kérdést idetárni. A Képviselőház tagjai bizonyára tudják, vagy olvasták azt, hogy Újpesten 1000—1200 asztalosmunkás sztrájkba lépett, amely sztrájk ennek a hónapnak 18. napján spontán tört ki. A sztrájk felesleges lett volna, ha a kormány megtette volna előzőleg a szükséges lépéseket, nevezetesen, ha bevezette volna legalább a 48 órás munkahetet, amelyet a washingtoni nemzetközi munkaügyi konferencia már 1919-ben ajánlott a tagállamoknak, továbbá, ha a minimális munkabérekről szóló 1928. évi genfi egyezményt, amelyet a Magyar Törvénytárba is becikkelyeztek, végrehajtotta volna. Mindez nem történt meg, a helyzet pedig nemcsak az asztalosiparban és nemcsak Újpesten, hanem általában az ipari termelés egész területén annyira elfajult, a munkaviszonyok annyira megromlottak, a munkabérek annyira lesüllyedtek, a munkaidő olyan magas, általában a munkásság helyzete annyira megromlott, annyira tarthatatlanná vált, hogy egymásután törnek ki önmaguktól a sztrájkok. így tört ki az újpesti sztrájk is. Meg kell állapítanom, hogy a munkáskérdés, a munkaviszonyok rendezése ma már nem is egyoldalú munkásérdek. Három nagy érdek fűződik a munkaviszonyok rendezéséhez; az egyik a munkásság szempontjából, a másik a munkaadó szempontjából, a harmadik az állam szempontjából fontos. 235, ülése 1934 május 29-én, kedden. Ma már a munkaadók is belátják — amint később rá fogok mutatni — hogy a túlalacsony munkabér és a túlmagas munkaidő az ő érdé keiket sem szolgálja, mert az egész ipart tönkreteszi, egészségtelen viszonyokat hoz létre, a munka minőségét a mennyiség fokozásával csökkenti, versenyképtelenné teszi és külföldi viszonylatban is szinte lehetetlenné teszi a kivitelt. Nem közömbös az állam szempontjából sem, az adózás szempontjából sem, hogy a munkásság életstandardja milyen magaslaton van. Maguknak a bútoriparosoknak az érdekképviselete állapította meg, hogy a munkaviszonyok szabályozása a bútoripar megmentésének a kérdése, a bútoripar léte függ attól, hogy a bútoriparban létező munkaviszonyokat szabályozzák a mai idők követelményeinek megfelelően. Tudnunk kell, hogy a magyar bútoripar valamikor igen jelentékeny formációja volt a magyar ipari termelésnek. A magyar bútoripar az egész világon elismert árucikkeket gyártott és igen jelentékeny kivitele volt különböző államokba, még olyan államokba is, amelyeknek egyébként fejlett bútoriparuk volt, azok is igen szívesen vásárolták a jóminőségü, jókivitelü magyar 'bútort. Ez az állapot megszűnt, mert a munkaviszonyok romlásával a minőség is megromlott és így a külföld ma már nem igen reflektál a magyar bútoripar produktumaira, nem is szólva az egyéb olyan akadályokról, amelyek a kivitelt egyre csökkentik és majdnem lehetetlenné teszik. Meg kell állapítanom itt azt, hogy az újpesti asztalossztrájkkal szemben a hatóság az első napokban meglepően és érthetetlenül türelmetlen volt. A múlt szombaton kilenc sztrájkoló munkást fogott le a hatóság^ ezek közül hetet azután elbocsátott a kihallgatás és igazolás után, kettőt beszállított Budapestre a pestvidéki' ügyészséghez, ezeket azután harmadnap a vizsgálóbíró bocsátotta szabadon. Hétfőn, tehát tegnap, huszonkét embert vittek he a rendőrségre és ezeket másnapig, ma délig ott tartották s ma délben szabadon bocsátották őket. Az történt, hogy tegnap az újpesti nyilvános asztalosgyűlés elnökét, az elnöki székből emelte ki a detektív és vitte el a rendőrkapitányságra, (Felkiáltások a szélsőbaloldalon: Hallatlan!) ami a munkások között érthető nyugtalanságot és elégedetlenséget váltott ki. En magam is eljártam az újpesti rendőrhatóságnál s talán ennek is volt része abhan, hogy ezt a huszonkét munkást ma délelőtt elbocsátották. Ez a gravamen tehát megszűnt. Elismerem, hogy a rendőrhatóság tegnapról mára, illetőleg a múlt hétről erre a hétre méltányosságot gyakorolt és elengedte ezeket a jogtalanul és indok nélkül elfogott munkásokat. Kérnem kell azonban a belügyminiszter urat, utasítsa közegeit, hogy neesak Újpesten a sztrájk további tartama alatt, hanem általában mindenféle sztrájknál ne kövesse azt a gyakorlatot, amely szerint 'bűnügyeket akar konstruálni ott, ahol bűnügyek nincsenek. A rendőrség, a hatóság valamilyen háborús törvényre hivatkozik, amely háború előtti kihágásokat bűntettnek minősít és hatóság elleni erőszak bűntettével vádol meg munkásokat, akik nem tesznek mást, minthogy a még esetleg dolgozó munkástestvéreiket figyelmeztetik arra, hogy sztrájk van és kérik őket arra, hogy csatlakozzanak a
