Képviselőházi napló, 1931. XXIII. kötet • 1934. május 17. - 1934. június 26.

Ülésnapok - 1931-285

^^^^^^^"^™ Az országgyűlés képviselőházának 285. ülése 1934 május 29-én, kedden. 365 sztrájkhoz, vállaljanak sztrájkoló testvéreikkel szolidaritást. T. Képviselőház! A művelt nyugaton ez a kérdés _ már törvényileg rendezve van. A sztrájkjogot törvényesen elismerték és szabályozták ö sztrájkposztokat engedélyeznek, amelyek vigyáznak arra, hogy a zárolt területen sztrájktörők ne dolgozhassanak. Magyarországon ez a kérdés még nincs rendezve, itt büntettet kovácsolnak abból, ha egy munkás szolidaritásra hívja fel az ő munkástársát. Természetes, hogy ha a különböző kartellek a maguk árdrágításaiban különböző kötlevélekkel, 'biztosítékokkal és f büntetésekkel sújtják a kartelltagot, ha netán olcsóbban mernek valamilyen árucikket áruba bocsátani, ezt nem minősíti a magyar törvénykönyv és a magyar közigazgatási vagy bírói hatóság sem vétségnek, sem bűntettnek, ellenben az ilyen dolgokat, amilyeneket most itt előadtam, bűntettnek minősítik, bűncselekményt akarnak belőlük konstruálni és megfosztják ezeket az embereket szabadságuktól. Méltóztassék tehát a belügyi kormányzatnak ezen a taktikán változtatni, mert a kormány nem állhat oda egyoldalúan a gazdaságilag gyengébb fél ellen, az erősebb fél mellé és nem hátráltathatja azt az önvédelmi harcot, amelyet a munkásság ilyenkor igazán a végső szükség eseteiben önvédelemből vállal és folytat. T Képviselőház! Ismertetnem kell az újpesti munkaadók álláspontját ezzel a mozgalommal kapcsolatban. Újpesten tudniillik a helyzet az, hogy a munkabérek túlalacsonyak és a munkaidő túlságosan magas. A munkások szakszervezete statisztikai adatokat vett fel ebből az alkalomból és az újpesti legnagyobb bútorgyár adatai a következő képet mutatják. Egy gyárban, amelyben 92 elsőrendű szakmunkás dolgozik, ezek közül kettőnek az órabére 25 fillér, 45-nek az órabére 30 fillér, 24-nek az órabére 35 fillér, 17-nek az órabére 40 fillér, kettőnek az órabére 45 fillér és egynek az órabére, aki már előmunkás 50 fillér és egy másik előmunkás órabére 60 fillér volt. A híres, régen teljesítőképes, világviszonylatban is elismert magyar bútoriparban tehát egy előkelő nagy műhelyben munkavezetői munkát végző szakmunkások 50—60 fillér órabérért, önálló munkások pedig 30—35 fillér órabérért dolgoznak nagyon magas munkaidő mellett. Ugyanezen a területen Összeírtak 32 «műhelyt, amelyek közül hét műhelyben 73, 6 műhelyben 70, 4 műhelyben 66, 3 műhelyben 65, 5 műhelyben 60, 7 műhelyben 55 óra volt a heti munkaidő és csak egyetlenegy műhelyben volt az 54 óra ma, amikor az egész világon a 48 órai munkaidő már régen túlhaladott álláspont, amikor Amerikában éppen most készülnek bevezetni a heti 30 órai munkaidőt, ami tudományos megállapítás szerint a technika ma fejlettsége és a termelés mai üteme mellett tökéletesen kielégítő és a kapitalizmusnak is meghozza a maga hasznát, de viszont azzal a hatással és eredménnyel jár, hogy több munkás jut munkához, tehát csökken a munkanélküliség. Ilyenek a viszonyok az újpesti asztalosiparban, nagyjában az egész ország faiparában, de általában az egész magyar ipari termelés egész területén, kivévén néhány szakmát, ahol a munkások igen jól meg vannak szervezve és meg tudták védelmezni kivívott jogaikat. Maguk a munkaadó érdekképviseletek is belátták azt, hogy ez a helyzet tarthatatlan és az újpesti munkaadók, a Magyarországi Asztalosmesterek Országos Szövetségének újpesti szakosztálya, illetve az Újpesti Ipartestület asztalosszakosztálya, hétfőn együttes ülést tartott. A két érdekképviselet egyhangú határozattal csatlakozott a munkások mozgalmához, a munkások sztrájkjához. Azt a határozatot hozták, hogy a munkásokkal együtt küldöttségben fogják felkeresni a kereskedelemügyi miniszter urat és kérni fogják őt a munkáltatók, a munkáltató érdekképviseletek megbízásából, hogy sürgősen intézkedjék a heti 48 órai munkaidő bevezetése és a minimális munkabérek megállapítása tárgyában. Határozatukban kimondották azt is, hogy az újpesti összes bútorgyári üzemeket bezárják és nem dolgoztatnak, nem termelnek addig, míg a kereskedelmi kormány ezt a két intézkedést meg nem teszi, vagyis nem teremt rendet az újpesti faiparban. T. Képviselőház! Nem tudom, hogy ez a küldöttség eljárt-e már a kereskedelemügyi miniszter úrnál. Azt hiszem, még nem, mert hiszen csak tegnap este határozták el. Nem is ismerem a kereskedelemügyi miniszter úr álláspontját ebben a kérdésben, — illetve nagyjából ismerem, hogy inkább a tagadás álláspontján áll — de fel kellett ezt itt hoznom és itt az oiszág színe előtt kell felhívnom a miniszter úr figyelmét arra a tünetre, hogy az ipari termelés helyzete, a munkaviszony az ipari termelésben annyira süllyedt és annyira elfajult, hogy már maguk a munkaadó testületek is szükségesnek látják a munkaviszony rendezését. Azt hiszem, hogy a munkások és a munkaadók együttes felfogása döntő lehet a miniszter úr szempontjából, és a miniszter úr nem térhet ki ez elől a kívánság elől. És ha mind a két érdekeltség azon az állásponton van, hogy be kell vezetni legalább a 48 órás heti munkaidőt, akkor, amikor már a kevesebb munkaidő esedékes és amikor már legalább is a heti 40 órás munkaidőt kellene bevezetni, mert időszerű volna, azt hiszem, a miniszter úr nem fog elzárkózni az elől, hogy legalább a heti 48 óra munkaidőt bevezesse és a bérminimumot megállapítsa, amely hivatva van az asztalosipar züllését megállítani és az asztalosipar régi teljesítőképességét visszaállítani. Remélem, hogy a miniszter úr a két érdekeltség kívánságát honorálni fogja. Rövid néhány pillanatot kérek még, t. Képviselőház! Méltóztassék figyelembe venni azt, ia kereskedelemügyi miniszter úr valószínűleg tudja, hogy az 1932. évi Országos Törvénytárba becikkelyezték az 1932 : XIX. tcikket az 1928. évben Genfben tartott nemzetközi munkaügyi egyetemes értekezlet által a legkisebb munkabérek megállapítására vonatkozó eljárások tárgyában tervezett alakjában elfogadott nemzetközi egyezmény becikkelyezéséről. A körmondatért természetesen nem én vagyok felelős, hanem a törvény szerkesztői. En mindenesetre rövidebben és érthetőbben szerkesztettem volna meg. Ennek a törvénycikknek 1. cikke a következőképpen szól (olvassa): »A nemzetközi munkaügyi szervezetnek mindegyik tagja, — tehát Magyarország is, amely tagja a nemzetközi munkaügyi szervezetnek, amely tagállam — amelyik ezt az egyezményt megerősíti, kötelezi magát arra, hogy olyan eljárásokat létesít, vagy fenntart, amelyek lehetővé teszik a legkisebb munkabérek megállapítását olyan iparokban, vagy olyan iparok részeiben (Elnök csenget.) — rögtön végzek a felolvasással