Képviselőházi napló, 1931. XXIII. kötet • 1934. május 17. - 1934. június 26.

Ülésnapok - 1931-285

Az országgyűlés képviselőházának 285. ülése 19$4 május 29-én, kedden. 353 Reisinger Ferenc: Ilyen csodabogárra Magyarországon még nem gondolt egyetlen reakciós kormány sem, ilyen az ellenforradalom legvadabb kilengései idején sem vetődött fel. Ha tehát ilyen kérdésben történt egyesség a parlament legnagyobb ellenzéki pártja és a kormány között, akkor méltóztassanak megengedni, hogy Eckhardt Tibor képviselő úrnak ugyancsak egy beszédét idézve egy figyelmeztetést helyezzek el. Azt mondotta ugyanebben a beszédében Eckhardt Tibor képviselő úr (olvassa): »T. Ház! Gömbös miniszterelnök úr formailag elért már mindent, amit egy magyar ember a politikai életben elérhet. Csak egyet ambicionálhat még életében és ez a magyar nemzet hálája és köszönete, amely ki fog neki járni az esetben, ha ezt a rendszerváltozást, a magyar nép életének fejlődőképes gazdasági és politikai vágányra való állítását meg fogja valósítani.« * Ez nagyon helyes és rendben van. En azonban emellett megtartottam magamnak a debreceni beszéd után a Magyarságban megjelent »Uj programm« cimű vezércikket is, amelyben nagyon röviden az foglaltatik, hogy Eckhardt Tibor képviselő úr a debreceni beszéd után egyszerre valahogy többnek látta Bethlen Istvánt. (Kun Béla: Bethlen ott okosakat mondott, többek között a vámvédelem leépítését, nagybankok megrendszabályozását!) De tudnunk kell, hogy Bethlennek a gazdasági programmja homlokegyenest ellenkezik Gömbös Gyula miniszterelnök úr gazdasági és pénzügyi elképzelésével, ezt a furcsa hirtelen átugrást tehát én nagyon különösnek tartom. Méltóztassanak megengedni, hogy ezt itt leszögezzem, megállapítsam, hogy ebben valami csudálatos áthajlást, pálfordulást látok és keressem ennek az okát. Eckhardt Tibor képviselő úrnak eddigi állásfoglalása a Bethlen-rendszerrel szemben nagyon lesújtó volt, a debreceni beszéd után azonban máról-holnapra nagy ugrás, nagy közeledés történt, s most pedig a választójogi kérdés kapcsán egyszerre a másik pólushoz, a Gömbös-pólushoz közeledik. (Zàj a balközépen.) Ezt önök, képviselőtársaim, fogják majd magyarázni, ebben nem kételkedem, én csak felvetettem ezeket a kérdéseket, hogy gondolkozzanak ezeken. Ugyanazt mondom és arra figyelmeztetem a kisgazdapártot Eckhardt Tibor képviselő úrral együtt, amire ő figyelmeztette a miniszterelnök urat. A kisgazdapárt ebben az országban, mint ellenzéki párt, rövid idő alatt olyan pályafutást csinált, amilyenre maga sem számíthatott. Az országban olyan nagy népszerűségre tett szert, amilyenre maga sem számíthatott. Eckhardt képviselő úr ebben az országban szintén olyan tiszteletreméltó, nagy pozícióhoz jutott, amelyre egy évtizeddel ezelőtt valószínűleg maga sem számított. Magyarországon a legnagyobb ellenzéki párt vezérének lenni, Gaal Gaston utódának lenni, a választójogot kezében tartani, olyan nagy megtiszteltetés, amelyhez nem minden halandó juthat hozzá. Soicat elért tehát, majdnem mindent; elérte a genfi megbízatást is. (Rakovszky Tibor: Nem vágyott utána!) De figyelmeztetem Eckhardt képviselő urat és a kisgazdapártot, hogy mindez a nagy eredmény, mindez az óriási haladás, amelyet rövid idő alatt elértek, az a nagy népszerűség, amelyet rövid két esztendő leforgása alatt elértek, mint szappanbuborék foszlik széjjel, ha a magyar népet a választójog kérdésében ismét becsapnák, mint ahogy a nagy kisgazdapárt idején, Nagyatádi Szabó István idején megtörtént. (Kun Béla: Ez igaz! őszig várunk a titkos választójoggal! — Zaj a bal- és a szélsőbaloldalon.) Mementóként hangozzék az én egyszerű közkatonai szavam ebben a Képviselőházban és ebben az országban. Erre a népre azt szokták mondani, hogy ravasz. Nem ravasz. Ezt a népet az óvatossága, — amelyet az úri politika ravaszságnak mond — mentette át évszázadokon keresztül azokon a keserves szenvedéseken, amelyekben részesült. (Mojzes János: Ezt a népet százszor becsapták!) Ezt a népet ezerszer és milliószor szedték rá; mindenki becsapta, aki csak hozzáférhetett. Ez a nép most már jobban lát és ha most is cserben hagyják, ha szélhajtotta közsegélyesnek fogják minősíteni és megvonják tőle a választójognak azt a mértékét, amelyet 1848 óta nagykeservesen végre egy világháború véráldozata árán harcolt ki magának, akkor ez a nép ki fog ábrándulni az újabb kisgazdapárti politikából is, és úgy elvesznek önök népszerűségükkel és nagy eredményeikkel együtt, hogy szertefoszlanak és többé seholsem lesznek. Méltóztassanak tehát figyelni ennél a kérdésnél, mert ez a nép már nem bír el sok megpróbáltatást. (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon.) Ez a nép azt akarja, hogy akik egyszer vállukra vették azt a terhet, hogy a népért küzdeni és dolgozni akarnak, azo* legyenek hozzá Őszinték és semmiféle kérdésben, de legkülönösebben a legemberibb jog kérdésében, a választójog kérdésében el ne árulják. Ezt kívántam ezzel kapcsolatban elmondani és azt gondolom, hogy talán éppen azért lehet ezt figyelembevenni, mert nem pártvezér mondja, hanem egy megrugdosott pártnak egyik szerény katonája, aki azonban nagyon közeli nexusban áll azzal a magyar néppel, amelyről önök sokat beszélnek és amelynek érdekében — elismerem — eddig tettek is. Én ismerem ennek a népnek a gondolkozását, éppen ezért vegyék tőlem ezt baráti figyelmeztetésként, hogy valamit én is adjak annak a pártnak, amely pártnak részéről jött felénk az a figyelmeztetés, hogy hagyjunk fel a nemzetköziséggel. A felhatalmazást nem adom meg. (Helyeslés és taps a szélsőbaloldalon.) Elnök: Szólásra következik? Dénesfay Dinich Ödön jegyző: Kakovszky Tibor. Rakovszky Tibor: Igen t. Képviselőház! (Halljuk! Halljuk! balfelől.) Az előttem szólott Reisinger igen t. képviselőtársam, hogy saját szavait idézzem, mint egy párt közkatonája gyakorolt bírálatot a független kisgazdapárt vezérének, s magának a független kisgazdapártnak az utóbbi időben követett politikájával szemben. Ha ő mint a szociáldemokratapárt közkatonája gyakorolta ezt a bírálatot, akkor engedje meg nekem, hogy én mint a kisgazdapárt egy szerény katonája, ha nem is vagyok hivatva pártom vezérének nevében szólni, néhány szóval reflektáljak az ő megjegyzéseire. Meg lehet arról győződve az igen t. képviselő úr, akivel a magyar nép érédekében, a magyar nép jogainak védelme érdekében a gyakorlatban már együtt verekedtünk a választási küzdelemben, — ahol megismerhette azt, hogy mi önzetlenül, minden hátsó gondolat nélkül becsülettel, tisztességgel küzdünk és harcolunk a magyar nép érdekeiért — hogy amikor a titkos választójog kérdésében pártunk vezére egy ál50*