Képviselőházi napló, 1931. XXIII. kötet • 1934. május 17. - 1934. június 26.

Ülésnapok - 1931-285

Az országgyűlés képviselőházának 285. ülése 19$4 május 29-én, kedden. 353 Reisinger Ferenc: Ilyen csodabogárra Ma­gyarországon még nem gondolt egyetlen reak­ciós kormány sem, ilyen az ellenforradalom legvadabb kilengései idején sem vetődött fel. Ha tehát ilyen kérdésben történt egyesség a parlament legnagyobb ellenzéki pártja és a kormány között, akkor méltóztassanak megen­gedni, hogy Eckhardt Tibor képviselő úrnak ugyancsak egy beszédét idézve egy figyelmez­tetést helyezzek el. Azt mondotta ugyanebben a beszédében Eckhardt Tibor képviselő úr (ol­vassa): »T. Ház! Gömbös miniszterelnök úr formailag elért már mindent, amit egy ma­gyar ember a politikai életben elérhet. Csak egyet ambicionálhat még életében és ez a ma­gyar nemzet hálája és köszönete, amely ki fog neki járni az esetben, ha ezt a rendszerválto­zást, a magyar nép életének fejlődőképes gaz­dasági és politikai vágányra való állítását meg fogja valósítani.« * Ez nagyon helyes és rendben van. En azon­ban emellett megtartottam magamnak a deb­receni beszéd után a Magyarságban megjelent »Uj programm« cimű vezércikket is, amelyben nagyon röviden az foglaltatik, hogy Eckhardt Tibor képviselő úr a debreceni beszéd után egyszerre valahogy többnek látta Bethlen Ist­vánt. (Kun Béla: Bethlen ott okosakat mon­dott, többek között a vámvédelem leépítését, nagybankok megrendszabályozását!) De tud­nunk kell, hogy Bethlennek a gazdasági pro­grammja homlokegyenest ellenkezik Gömbös Gyula miniszterelnök úr gazdasági és pénz­ügyi elképzelésével, ezt a furcsa hirtelen átug­rást tehát én nagyon különösnek tartom. Mél­tóztassanak megengedni, hogy ezt itt leszögez­zem, megállapítsam, hogy ebben valami csudá­latos áthajlást, pálfordulást látok és keressem ennek az okát. Eckhardt Tibor képviselő úrnak eddigi ál­lásfoglalása a Bethlen-rendszerrel szemben na­gyon lesújtó volt, a debreceni beszéd után azonban máról-holnapra nagy ugrás, nagy kö­zeledés történt, s most pedig a választójogi kérdés kapcsán egyszerre a másik pólushoz, a Gömbös-pólushoz közeledik. (Zàj a balközé­pen.) Ezt önök, képviselőtársaim, fogják majd magyarázni, ebben nem kételkedem, én csak felvetettem ezeket a kérdéseket, hogy gondol­kozzanak ezeken. Ugyanazt mondom és arra figyelmeztetem a kisgazdapártot Eckhardt Tibor képviselő úrral együtt, amire ő figyelmeztette a minisz­terelnök urat. A kisgazdapárt ebben az ország­ban, mint ellenzéki párt, rövid idő alatt olyan pályafutást csinált, amilyenre maga sem szá­míthatott. Az országban olyan nagy népszerű­ségre tett szert, amilyenre maga sem számít­hatott. Eckhardt képviselő úr ebben az ország­ban szintén olyan tiszteletreméltó, nagy pozí­cióhoz jutott, amelyre egy évtizeddel ezelőtt valószínűleg maga sem számított. Magyaror­szágon a legnagyobb ellenzéki párt vezérének lenni, Gaal Gaston utódának lenni, a választó­jogot kezében tartani, olyan nagy megtisztel­tetés, amelyhez nem minden halandó juthat hozzá. Soicat elért tehát, majdnem mindent; elérte a genfi megbízatást is. (Rakovszky Ti­bor: Nem vágyott utána!) De figyelmeztetem Eckhardt képviselő urat és a kisgazdapártot, hogy mindez a nagy eredmény, mindez az óriási haladás, amelyet rövid idő alatt elértek, az a nagy népszerűség, amelyet rövid két esz­tendő leforgása alatt elértek, mint szappan­buborék foszlik széjjel, ha a magyar népet a választójog kérdésében ismét becsapnák, mint ahogy a nagy kisgazdapárt idején, Nagyatádi Szabó István idején megtörtént. (Kun Béla: Ez igaz! őszig várunk a titkos választójog­gal! — Zaj a bal- és a szélsőbaloldalon.) Mementóként hangozzék az én egyszerű közkatonai szavam ebben a Képviselőházban és ebben az országban. Erre a népre azt szok­ták mondani, hogy ravasz. Nem ravasz. Ezt a népet az óvatossága, — amelyet az úri politika ravaszságnak mond — mentette át évszázado­kon keresztül azokon a keserves szenvedése­ken, amelyekben részesült. (Mojzes János: Ezt a népet százszor becsapták!) Ezt a népet ezer­szer és milliószor szedték rá; mindenki be­csapta, aki csak hozzáférhetett. Ez a nép most már jobban lát és ha most is cserben hagyják, ha szélhajtotta közsegélyesnek fogják minősí­teni és megvonják tőle a választójognak azt a mértékét, amelyet 1848 óta nagykeservesen végre egy világháború véráldozata árán har­colt ki magának, akkor ez a nép ki fog áb­rándulni az újabb kisgazdapárti politikából is, és úgy elvesznek önök népszerűségükkel és nagy eredményeikkel együtt, hogy szertefoszla­nak és többé seholsem lesznek. Méltóztassanak tehát figyelni ennél a kér­désnél, mert ez a nép már nem bír el sok meg­próbáltatást. (Ügy van! Ügy van! a szélsőbal­oldalon.) Ez a nép azt akarja, hogy akik egy­szer vállukra vették azt a terhet, hogy a népért küzdeni és dolgozni akarnak, azo* legyenek hozzá Őszinték és semmiféle kérdésben, de leg­különösebben a legemberibb jog kérdésében, a választójog kérdésében el ne árulják. Ezt kívántam ezzel kapcsolatban elmondani és azt gondolom, hogy talán éppen azért lehet ezt figyelembevenni, mert nem pártvezér mondja, hanem egy megrugdosott pártnak egyik szerény katonája, aki azonban nagyon közeli nexusban áll azzal a magyar néppel, amelyről önök sokat beszélnek és amelynek érdekében — elismerem — eddig tettek is. Én ismerem ennek a népnek a gondolkozását, ép­pen ezért vegyék tőlem ezt baráti figyelmezte­tésként, hogy valamit én is adjak annak a pártnak, amely pártnak részéről jött felénk az a figyelmeztetés, hogy hagyjunk fel a nem­zetköziséggel. A felhatalmazást nem adom meg. (Helyes­lés és taps a szélsőbaloldalon.) Elnök: Szólásra következik? Dénesfay Dinich Ödön jegyző: Kakovszky Tibor. Rakovszky Tibor: Igen t. Képviselőház! (Halljuk! Halljuk! balfelől.) Az előttem szólott Reisinger igen t. képviselőtársam, hogy saját szavait idézzem, mint egy párt közkatonája gyakorolt bírálatot a független kisgazdapárt vezérének, s magának a független kisgazda­pártnak az utóbbi időben követett politikájával szemben. Ha ő mint a szociáldemokratapárt közkatonája gyakorolta ezt a bírálatot, akkor engedje meg nekem, hogy én mint a kisgazda­párt egy szerény katonája, ha nem is vagyok hivatva pártom vezérének nevében szólni, né­hány szóval reflektáljak az ő megjegyzéseire. Meg lehet arról győződve az igen t. képviselő úr, akivel a magyar nép érédekében, a magyar nép jogainak védelme érdekében a gyakorlat­ban már együtt verekedtünk a választási küz­delemben, — ahol megismerhette azt, hogy mi önzetlenül, minden hátsó gondolat nélkül be­csülettel, tisztességgel küzdünk és harcolunk a magyar nép érdekeiért — hogy amikor a titkos választójog kérdésében pártunk vezére egy ál­50*

Next

/
Oldalképek
Tartalom