Képviselőházi napló, 1931. XXIII. kötet • 1934. május 17. - 1934. június 26.
Ülésnapok - 1931-285
354 Az országgyűlés képviselőházának láspoirtot foglal el, akkor ez az állásfoglalás azt jelenti, hogy egy magy lépéssel akarja előbbrevinni a magyar nép ügyét éppen a titkos választójog útján. Mi, akik ebben a kérdésben a reálpolitika útját járjuk, tudjuk, hogy a mai parlamentben és a mai viszonyok között nem lehet egyszerre mindent elérni. Ha el tudjxik érni azt, hogy a magyar nép a legközelebbi választáson, — reméljük, a közeljövőben — titkosan küldi be képviselőit az ország házába. (Propper _ Sándor: Ötvenesztendős probléma ez! — Zaj a szélsőbaloldalon. — Elnök csenget. — Kun Béla: Ellene fordulunk, ha nem lesz tisztességes!) Elnök: Csendet kérek! Rakovszky Tibor: Meghallgattam az igen t. képviselő urat azzal a lojalitással és tisztelettel, amely minden önálló véleményt megillet itt. Csak azt vagyok bátor tisztelettel megjegyezni, hogy a független kisgazdapárt eddigi munkája és szereplése azt hiszem garancia arra, hogy az úgynevezett kautélák ügyében nem fog elmenni odáig, hogy a magyar nép legszélesebb rétegeinek érdekeit érzékenyen érintené. Meg vagyok győződve arról is, igen t. képviselőtársam, hogy a magyar parlamentarizmus kérdését egy választással még a titkos választójog útján sem fogjuk tudni megoldani. Valószínűleg egymásután több választás útján fogjuk tudni ezt megoldani és mi nem kockáztatjuk a magyar nép titkos választójogát azzal, hogy ma többet követelünk, mint amennyit megkaphatunk. (Propper Sándor: Nincs itt többről, vagy kevesebbről szó! Általános, egyenlő, titkos választó jog kell! — Zaj a szélsőbaloldalon.) Elnök: Csendet kérek képviselő urak, méltóztassanak a szónokot nyugodtan meghallgatni. (Kun Béla: Teljesen osztom ezt a néze tet, az általános titkos választójog mellett leszek a végsőkig, de megvallom... (Kérem Kun Béla képviselő urat, ne tartson parallel beszédet. (Kun Béla közbeszól.) Kun Béla képviselő urat rendreutasítom. Rakovszky Tibor: Beszéljünk egészen őszintén és nyíltan. Elég kevesen vagyunk ahhoz, hogy egészen nyugodtan diskurálhassunk erről a kérdésről. Az ellenzék önmagában van itt, egészen nyugodtan megegyezhetünk tehát ebben a kérdésben. (Zaj a szélsőbaloldalon. — Elnök csenget.) Igen t. Ház! Ma egy olyan többséggel állunk szemben, amely valószínűleg meg tudja akadályozni azt, hogy olyan választójog jöjjön létre, amely minden demokratikus pártot egyformán kielégíthetne. Ha tehát tudom azt, hogy egy kérdésben át tudom törni a frontot, ezen frontáttöréssel módot és lehetőséget adok a magyar népnek arra, hogy végre teljesen becsületes titkos választójoghoz jusson. Ha jogot adunk, akkor becsületesen és tisztességesen kell megadnunk, minden hátsó gondolat nélkül. (Helyeslés a baloldalon.) A tempó kérdésében lehet közöttünk véleménykülönbség, abban azonban, hogy ezt tisztességgel és becsülettel követeljük, senkinek nem lehet joga kételkedni. Keisinger képviselő úr azt a megjegyzést is megkockáztatta, hogy még nincs itt az ideje a választójog kérdése megvitatásának. Majd rá fogok térni erre is, csak még egy másik kérdésre szeretnék reflektálni. Az igen t. képviselő úr valami junktimot próbált csinálni Eckhardt képviselőtársam választójogi állásfoglalása és a genfi megbízatás között. Itt a leghatározot285. ülése 1934 május 29-én, kedden. tabban, a legegyenesebben kénytelen vagyok ezt visszautasítani. (Reisinger Ferenc: Akkor tévedtem!) Bocsánatot kérek, kifelé ma annyi mindenféle gyanúsításokkal illetik Eckhardt Tibort és pártját, pedig ez a párt fogja megadni a magyar népnek a titkos választójogot. Ez a párt vívta ki azt, hogy odáig jutottunk el, hogy erről a kérdésről a kormány nyíltan mer már itt beszélni. (Ügy van! Ügy van! a baloldalon.) A független kisgazdapárt abban a meggyőződésben él, hogy ez az első lépés ahhoz, hogy itt becsületes, tisztességes politikai atmoszféra kialakulhasson és ennek következményét élvezni fogja a szociáldemokratapárt is és minden demokratikus alapon álló párt. (Ügy van! Ügy van! a baloldalon.) Ezt a magyar néptől nem lehet elvenni azáltal, ha többet követelünk, mint amennyit az adott körülmények között meg tudunk valósítani. Erről van szó. Keális követelésekről van szó, nem pedig túlzott követelésekről, (vitéz BajcsyZsilinszky Endre: Itt jogcsorbítás történt! — Zaj.) Elnök: Bajcsy-Zsilinszky képviselő úr már elmondotta beszédét. Legyen szíves nyugodtan meghallgatni a szónokot. Rakovszky Tibor: Abból a megbecsülésből kifolyólag, amellyel pártom vezérével és az ő nemzeti missziójával szemben viseltetem, a leghatározottabban vissza kell utasítanom Reisinger képviselő úr inszinuációit, mert Eckhardt Tibor képviselőtársunk, pártunk vezére a magyar nép és a magyar kormány megbízásából van Genfben, aminthogy boldogult Apponyi Albert gróf, a nagy magyar államfórfiú is sohasem a kormány, hanem mindig a nemzet képviseletében állhatott szemben Genfben ellenségeinkkel s ma gróf Apponyi Albert örökébe lépett Eckhardt Tibor, ugyanavval a megbízatással. Méltóztassanak megengedni, hogy ez utána rövid kis kitérő után előadjam azokat a gondolatokat, amelyeket az appropriációval kapcsolatban el szerettem volna mondani. Ugy látom, — amint ezt már a költségvetés általános vitája alkalmával is voltam bátor kijelenteni — hogy a költségvetés ugyanazt a gazdasági rendszert, ugyanazt a gazdasági elgondolást szolgálja, amelyet a régi rezsim szolgált, és amint a költségvetést éppen ebből az okból nem szavaztam meg, épúgy nem áll módomban a felhatalmazást sem megadni az igen t. kormánynak, mert a mai gazdasági rendszer mellett az állam erkölcsi létalapjának jogosultságát látom veszélyeztetve. Amikor azt látom, hogy 32 filléres tejjel vagyunk kénytelenek a szegény fővárosi gyermekeket táplálni, amikor 1.36 pengős cukorral kell táplálkoznia annak a szegény városi és vidéki gyermeknek és ugyanakkor másfél filléres haszonnal értékesülő vajat, 17 filléres cukrot exportálunk, szóval a külföldi állam fogyasztóit, lakosait előnyben részesítjük a saját honpolgárainkkal 'szemben, akkor felvetődik az a gondolat, hogy vájjon az az elgondolás, amelyet Rousseau Contrat Social című munkájában az állam keletkezése indokaiul, okaiul hoz fel, hogy az emberek azért társultak, azért jöttek össze társadalomban, államban, hogy egymás érdekelt jobban meg tudják védeni, megállhat-e akkor, amikor a magyar állam jobban megvédi a. külföldi, mint a saját állampolgárainak érdekeit, amikor az^ általa termelt javakat sokkal olcsóbban bocsátja a külföldi állampolgárok rendelkezésére. A költségvetés ennek a gazdasági rendszernek alátámasztó ja,
