Képviselőházi napló, 1931. XXIII. kötet • 1934. május 17. - 1934. június 26.
Ülésnapok - 1931-285
350 Az országgyűlés képviselőházának £35. ülése 193% május 29-en, kedden. látszik, azonban tessék emlékezni arra a régi paraszt közmondásra, hogy mieiott a szamár megnai, megrúgja a gazuaját. J\. kapitalizmus nem azért netveiiKediK, nem azért rugdalózik es egyiK-inasik orszagoan a szocialista eszme iuruetoit nem azért internáljak, nem azeit ütik agyon es gyilkoljak le, mert nagyon jól áil a kapitalizmus nelyzete, hanem éppen azért, mert a kapitalizmus érzi a maga szomorú sorsat, sorsának beteljesülését, a maga pusztulásának közelségét s ezért hadakozik és vagdalkozik sokszor egészen oktalanul és értelmetlenül. T. Üépviselóház! Hazafiság! Folyton a hazafiságroi beszélnek. Ue miért tőlünk követelik elsősorban a hazafiságot! Álljanak fel az ezerholdasok, a tizezerholdasok és az ötvenezerholűasok, álljanak fel a latifumdiumok és a hitbizományi birtokok tulajdonosai, (Propper Sándor: Vagy Biró Pál, Vida Jenő, Feilner Pál!) álljon fel az a gróf Festetich úr és a többiek, és mondják meg, hogy mennyit hajlandók leadni földbirtokreform céljaira önként, tiszta hazafias érzéstől vezérelve, azért, hogy ezzel megmentsék a pusztuló magyarságot. Ha majd látom magam előtt ezeket a példákat s ha majd lemondanak a hatszoros és nem tudom hányszoros állásaik közül, öt állásról, ha majd lemondanak nyugdíjas és egyéb magas állásaikról ezek a képviselőtársaim éjs csak egy fizetést fognak húzni, úgy mint mi hazafiatlanok és nemzetköziek, akkor fogok majd hinni ebben a hazafiaságban. Addig ne méltóztassék tőlem azt követelni, hogy túl sokra becsüljem ezt az állandóan szájon forgatott hazafiságot. Én a tettekben szeretném látni a hazafias eszme szolgálatát, tettekben azonban ezt mind ritkábban látom előfordulni. Azt látom, hogy úgy értelmezik a hazafiságot és ezt követelik tőlünk is, hogy legyünk jó gyerekek, szolgáljuk a nagy kapitalizmus és a nagyföldbirtok érdekét és akkor megmaradhatunk békességben. Mi azonban erre a szerepre vállalkozni nem vagyunk hajlandók. Mi megmaradunk a magunk tiszta szocialista felfogásunk mellett, és arra kérjük az urakat, hogy a hazafiság kérdésében járjanak elől jó példával, úgy ahogy mondtam, álljanak ki a példával azok, akik félmilliós jövedelmet vágnak zsebre, — ugyanakkor, amikor a földművelő nép, a paraszt, a kisiparos és kiskereskedő éhen pusztul — mert amíg ez nem történik meg, addig ezeket a hazafiságról elmondott nagyhangú kijelentéseket komolyan venni nem tudom. .« Méltóztassék megengedni, hogy még egy pár kérdéssel foglalkozzam. Á költségvetési vitában nem sok szó esett a magyar dojgozók egy igen tekintélyes részének, a \ as ittasságnak érdekéről. Én tehát ezt most pótolni óbajtóm és fel kívánom hívni a Képviselönáznak és ezen keresztül a kormánynak figyelmét arra, ami a vasutasok táborában történik. Utána jártam ezeknek a dolgoknak és azt tapasztaltam, hogy a vasút robotosait soha nem tapasztalt módon zsákmányolja ki ezt a kormányzati rendszer, illetőleg a vasúti üzleti politika. Egészen pontos számokat mondok. Az egész ország területéről természetesen nem tudok számokat előhozni, mert ez igen hosszadalmas volna, hanem egy vonat útját mutatom be a Képviselőháznak, amely vonaton 'ftjta van a mozdonyvezető, a fűtő és a vonatkísérő személyzet. Ebből látni fogiuk, ho^" amikor mi nyugodtan utazunk a vonaton, akkor milyen agyonsanyargatott, agyondolgoztato" + emberek kezében van az életünk sorsa is. Jó lesz tehát, ha már egyéb szempontból :icni, de emiatt is felfigyelni erre, mert ha az ilyen túlmokrata párt. Mi történik azutáni Mert ezzel csaK a cegiaoia vanozneu: meg, a lényeg minuig inegiiiaxttUnatna, le^aïaums aDDan az erteieiuueii, nogy igenis, uszLaiynaruus part vagy UUK es eg y eniyoniott, leitoreitvo osziaiy erueüeic képviseljük azoKnai a jouunióuu, vagyonos osztaiyoKüai szemoen, amelyek veiunk érdekellentétben vannak, ün telteszein a kérdést és mar ïeleiek is rá. Meg vagyok róla győződve, nogy hiába változtatnok meg cégtáblánkat, abüan az esetben, ha továbbra is kemenyen, becsületesen a dolgozó nép érdekében harcolnánk és csinálnánk politikát, éppen olyan kitagadott kutyák lennénk, mintha ezerszer, nemzetközinek valljuk magunkat. (Ugy van! a szélsobalotdalon.) Semmi sem változnék. Hiszen a mi létünk és a mi sorsunk nem a miniszterelnök úrtól és pártjától függ. Ez egészen más gazdasági kérdéseken dől el és egészen más erőviszonyokon fordul meg, mint egyik vagy másik országnak valamely kise Db vagy nagyobb pártján. Az egész európai, sőt mondhatnám, világgazdasági helyzeten múlik, hogy ez a folyamat most megindult, ami anynyit jelent, hogy a szociáldeomkráciát vehemensebben támadják. De én felteszem a következő kérdést. Van ebben az országban állítólag egy szervezett párt, én ugyan nem sokszor találkozom vele, de mondják, olvasok róla, hogy van. Itt vannak a keresztényszocialisták. A keresztényszocialisták nem nemzetközieknek vallják magukat, a keresztényszocialisták uzt mondják, hogy ők kimondottan hazafias magyar párt. Hát mennyiben oldották meg a keresztényszocialista táborba tartozó munkásság problémáit, sorsát? Hol láttuk azt, hogy ebben vagy abban a gyárban rendezték volna a munkabéreket azért, mert ott keresztényszocialisták dolgoznak és tehát jobb sorshoz juttatták volna az ott dolgozó munkásokat? De még ennél is messzebb megyek. A magyar parasztság túlnyomó nagy része, sajnos, nem tartozik a szociáldemokratapártba. Hát megoldották ezeknek a problémáit! Ezek pedig hazafias emberek. Hiszen Bajcsy-Zsilinszky Endre előttem szólott t. képviselőtársam és őt megelőzőleg Mojzes t. képviselőtársam is adatokkal alátámasztva borzasztóan szigorú kritikát mondottak erről a kormányzati rendszerről éppen azért, mert ez a rendszer ezt a hazafias parasztságot elpusztulni hagyja. (Büchler József: Hidas!) Hogyan higyjek akkor én ezeknek a dajkameséknek, amelyek úgy szólnak, hogy ha mi megváltoztatnék nemzetközi álláspontunkat és kimondanók azt, hogy hazafias magyar szociáldemokraták leszünk, akkor azután viribus unitis, egyesült erővel megoldattok a munkásproblémákat. Én nem hiszek ebben. Elíenben egészen másban hiszek. Elsősorban azt kell mondanom, tudom, meg vagyok róla győződve, hogy ez a párt, a Magyarországi Szociáldemokratapárt van olyan hazafias egyébként lényegében és valóságban minden nemzetközi jelszava ellenére is, mint ennek az országnak bármely pártja. Talán szíveskedjenek ezt tudomásul venni, talán — azt mondhatnám — igyekezzenek az urak örömmel tudomásul venni ezeket a komoly kijelentéseket. Azután azt mondom, hiszek abban, hogy önök eltemethetnek, becsomagolhatnak bennünket, meghúzhatják fölöttünk a lélekharangot, alámeríthetnek és csinálhatnak velünk egyénekkel, amit akarnak, de az én megítélésem szerint a szocializmus győzelméhez sohasem állottunk olyan közel, mint éppen napjainkban. (Ügy van! a ssélsőbaloldalon.) Paradoxonnak
