Képviselőházi napló, 1931. XXIII. kötet • 1934. május 17. - 1934. június 26.

Ülésnapok - 1931-285

344 Az országgyűlés képviselőházának amely a maga nehéz küzdelmében nem tudja milyen állami életformát alakítson ki, mert nincsenek igazi politikai tradieiói, (Magyar Pál: Úgy van! Nincs nemzeti öntudata!) nincs politikai múltja, szinte természetes dolog, hogy egy üyen charta-alkotmányt, egy ilyen íróasztalnál mondva-csinált alkotmányt formál magának. Nem akarunk ebbe beleszólni, de semmiesetre sem volna szerencsés dolog, ha ez az osztrák rendi alkotmány bármiféle szuggesztiót gyakorolhatna reánk, arra az országra, amelynek ezer esztendős hatalmas politikai kultúrája van. (Élénk helyeslés balfelől.) Ha mi egy idegen ország alkotmányos berendezkedését példaképnek, vagy mondjuk, mintaképnek tekintjük, akkor az nem lehet az én megítélésem szerint semmi más országé, csak Angliáé. A magyar parlamentben a régi világban nagyon sokat idézgették az angol parlamenti élet bizonyos jelenségeit és eseményeit, sokszor — azt merném mondani — idétlenül és időszerűtlenül. Egy azonban bizonyos. — amit senki a világon el nem tud vitatni — az, hogy a magyar parlamentarizmus éppen úgy ősi gyökerekből fejlődött a magyar nemzetnek történelemformáló erőiből, mint az angol. Mi tehát csak akkor gondolhatnánk helyes történelmi szemlélettel a parlamentarizmus elvetésére, ha az angol nemzet elvetné azt. Minden más országban a parlamentarizmus recepció, egyedül nálunk és Angliában történelmi fejlemény, Sajnos, hogy konkrét formájában nem az, aminek kellett volna lennie; nem volt eléggé sem magyar, sem európai, sem demokratikus ez a ,nü parlamentarizmusunk, de kétségtelen, hogy ősi gyökerekből fejlődött. És azokra az ősi gyökerekre, azokra a hatalmas, sok évszázados alapokra igenis, egy más és tökéletesebb parlamentarizmust is lehetett volna felépíteni. Ha tehát a ím parlamentarizmusunkát bíráljuk, csak a történelmi fejlődés irányába mehetünk, az pedig a demokrácia felé mutat. És ha mi a magunk régi alkotmányosságához visszatérünk és azt védjük más hasonló rendialkotmányokkal és rendi-viszonyokkal szemben, akkor csak arra tehetjük a hangsúlyt, amit én mondottam, hogy Magyarországon nem volt sohasem israzi tradiciója és belső lehetősége az oligarchiának. Magyarországon a rendi-alkotmány végesvégig sokszor a tényekkel ellentétben is fenntartotta az una et eadem nobilitas alapelvét, amelyből nagyon könnyű lett volna 1849-től kezdve kifejleszteni az igazi demokratikus és mégis történelmi gyökerű, színű, minden vonatkozásában a magyar nép lelki alkatára szabott 'parlamentarizmust. (Büchler József: Más lett volna a helyzet!) Nekem nem elég az, hogy az igen tisztelt miniszterelnök úr és a belügyminiszter úr itt kifejezést adnak alkotmányos érzületüknek. Ez nem elég, hanem szükség van arra, hosy azt mondják: tovább akarják fejleszteni, (Helyeslés balfelől.) tökéletesíteni akarják a parlamentarizmust, hogy azt a magyar élet ősi eryö kerű életformájának tekintik és nem hajlandók semmiféle idegen példából meríteni impulzust bármiféle reformokra. Már pedig az igazság az, hogy ebben az országban igenis, érvényesül bizonyos nyue-atról jövő ilyen hitlerista és egyáltalában a diktatúrát követelő, a diktatúra gondolatkörében élő áramlat, befolyás és szuaa-esztió. (Büchler József: Jön is a szuggesztió pénzmaa- alakjában!) Tisztelt Ház! Tekintélyuralomról szokás beszélni, arról, hogy a tekintély gondolata fogja 285. ülése 1934 május 29-én, kedden. Európát jobb élethez juttatni. Én azt tartom, hogy nekünk magyaroknak sem tekintélytiszteletet, sem személyiségtiszteletet a világon senkitől sem kell tanulnunk; a magyar népben megvan a csodálatos ösztön az erős személyiség tisztelete iránt. Magyarországon sohasem a . gyönge királyok voltak a népszerűek. A legnépszerűtlénebb királya Magyarországnak talán II. Ulászló és a legnépszerűbb királya az erőskezű Mátyás király volt. De ez az erőskezű Mátyás király a maga cézári nagy gondolatait és hatalmas uralmi terveit gyönyörűen össze tudta egyeztetni a magyar alkotmányossággal. Éppen Mátyás király volt az, aki miközben megkapáltatta az oligarchákat, gondoskodott arról, hogy a kis- és. a 'középnemesség megint ahhoz a tényleges pozícióhoz jusson a magyar alkotmányos életben, amelyhez jussa van, és ugyanakkor gondoskodott a pórnépről is gazdaságilag, egy nagy belső demokráciát csinált az akkori viszonyok között és az alkotmányosság fejlődésében is korszakot alkotnak az ő nádori törvényei. A magyar alkotmány olyan gyönyörű alkotás, olyan — ezer évre és évezredekre szóló — alkotás, amelyben minden demokrácia és az új szükségletekneik, az új társadalmi, az új államfejlődési, az új nemzetközi külpolitikai szükségleteknek minden lehetősége belefér. Amint az angol alkotmánynak nem kellett változtatni az ősi alapokon, úgy nem kell változtatnunk nekünk sem. Eszembe jut e pillanatban, hogy, amikor Anglia az első Pitt alatt, igen nehéz évtizedeket élt, akkor egy Warren Hastings nevű, egyszerű kereskedőember lett az indiai kormányzóság egyik igazgatója. Egyszerű igazgató volt, egy a sok közül, de a maga hatalmas erejével, hatalmas tehetségéval kezébe ragadta a vezetést, és ő volt az, aki — miközben Angliának óriási veszteségeket kellett szenvednie, miközben történelme legnagyobb veszteségét szenvedte el: elvesztette az Eszakamerikai Egyesült Államok területét és népét — megszervezte Indiát, Mert az angol alkotmányosság és az angol alkotmányos felfogás igenis megadta a módot, hogy ez a tehetség a maga erejét érvényesítse másokkal szemben, akik ott bürokratikus szempontokat érvényesítettek. így van ez a magyar alkotmányban is. A kornak minden szükséglete belefér a mi alkotmányunkba; nincs szükségünk arra, hogy politikailag tehetségtelen népektől, politikai kultúrájukban és politikai történelmükben messze mögöttünk álló népektől tanuljunk. (Úgy van! balfelől.) Mit tanultunk mi a németektől katonai, vagy politikai téren

1

? Amikor a magyarság ide bejött, nagyszabású, gyönyörű katonai kultúrát hozott magával Európába. A németek a katonai szervezésnek, a katonai gondolatnak és vezetésnek legtökéletlenebb formáját: a lovagi, az ember ember ellen való harcot tudták kitermelni magukból abban a korszakban. És mit tanultunk tőlük politikailag? Az oligarchiát, a feudalizmust, amellyé] széniben őseink századokon keresztül küzdöttek, úgy, hogy ez a feudális gondolat sohasem tudott gyökeret verni sem álmagyar nép lelkében, seim

1 a magvar alkotmányosságban. A magyar kormányról tehát nemcsak ilyen negatív kijelentéseket, hanem pozitív tetteket is kérek és várok a demniWotjVn* alkotmányosság irányában. (Helyeslés balfelől.) És itt legyen szabad néhány szót szólnom a választójogról is. (Halljuk! Halljuk!) Semmiképpen sem lehet kielégítő számunkra mindaz, amit a t. miniszterelnök úr, vagy a t. belügy-