Képviselőházi napló, 1931. XXIII. kötet • 1934. május 17. - 1934. június 26.
Ülésnapok - 1931-285
Az országgyűlés képviselőházának 285. ülése 1934-május 29-én, kedden. 345 miniszter úr a készülő választójogi törvényről idáig elárult. Az én szerény megítélésem szerint Magyarországon, amelynek éppen a tősgyökeres magyar nép alkotja a legszegényebb és legproletárabb rétegét, a miniszterelnök úr éppen fajvédő múltja és fajvédő gondolkodása miatt nem szűkítheti meg a választójogot. (Ügy van! Ügy van! a baloldalon.) Lehetetlenség ugyanis az, hogy éppen a honfoglaló magyarságtól vegyünk el olyan jogokat, amelyeket már megadtunk neki, (Ügy van! balfelöl.) elvegyünk csak azért, mert valamiképpen biztosítani akarnók a <m c ai rendszernek, a mi gondolkodásnak az uralmát. Nagyon furcsa dolog volna, nagyon furcsa világot vetne a magyar nemzetre, a magyar kormányra, a magyar törvényhozásra, a magyar életre és nagyon furcsa hatása lehetne kifelé, ha azt kellene mondanunk, hogy mi csak akkor tudunk itt normális életet teremteni, csak akkor tudjuk itt fenntartani a rendet, ha a magyarság millióitól elvesszük a választójog-ot. (ügy ^ van! Úgy van! a baloldalon. — Gr. Appoíiyi György: Önmagunkról adnánk a legnagyobb szegénységi bizonyítványt!) Jó lenne tehát, ha azokat a kortesfogásokat,. amelyeknek kigondolói talán már munkában vannak azért, hogy a becsületes, demokratikus és általános — nemcsak titkos — választójogot megvalósítását megakadályozzák, azokat a kortesbölcseket a miniszterelnök úr mielőbb elriasztaná magától és a maga becsületes magyar és fajvédő gondolkodása szellemében alakítaná meg a teljesen demokratikus, az európai fejlődésnek, az európai alkotmányosságnak és parlamentarizmusnak megfelelő igazán általános és titkos választójogot. Méltóztassanak megengedni, hogy ezekután visszatérjek még a külügyminiszter úr múltkori expozéjához is. A külügyminiszter úr békét hirdetett itt előttünk a német birodalmi nemzeti szocialisták — nem a német állam, a német birodalom, hanem a német birodalmi nemzeti szocialisták — és Ausztria között. Kánya külügyminiszter úr békegalambként röpdösött a nácik és Ausztria között. (Büehler József: Kivénhedt galamb!) Sajnos, az események ezekre a jóslatokra s erre a — hogy úgy mondjam — házassásrközvetítésre nagyon gyorsan rácáfoltak. Rácáfoltak először azok a siílyos bombamerényletek, amelyek azóta is történtek Ausztriában, és amelyek akadályozzák, hogy Ausztrián keresztül hozzánk sokan ellátogassanak: valósággal a mi idegenforgalmunkat is csökkentik ezek a viszonyok, mert hiszen senki sem szeret olvan vonatra felszállani amelyet esetleg- felrobbantanak. Már akkor, a miniszter úr beszéde alatt, közbeszóltam és azt mondtam, hogy Dollfuss+-ól kellene hallanunk ezt a békeszózatot. Dollfuss azonban hasonlóképpen gyorsan rácáfolt a t. külügyminiszter úrra. Itt vnltak ee-y héten keresztül a francia kérjviselők, szenátorok és ujsáeírók. Ezek a mi vendégeink Bécsen kerAe'/Hil u+aztak haza. Bécsben foa-adta őket T)ollfnss kancellár úr. és beszédében, ame.lvet hozzájuk intézett, hangsúlyozta a háborúban résztvett összes frontharcosok egyetemes szolidaritását, tehát az osztrák frontharcosok szolidaritását a francia frontharcosokkal is. XJf^anakVoT azt mondo+ta: Boid^í*. hop-v a haKafïsaô' legklasszikusabb országán pk törvényhozói jöttek el hozzá és azok élô++ Mz6nyíth»-tja h« az osz+T-^k hazafiság ébredését és ereiét. Ezek a jelek, e^ek a kücleutések npm arra vallanak, hogy a német nemzeti szocializmus és Ausztria között bármiféle béke készülne. De a Jugoszláviában végbement fejlemények is arra mutatnak, hogy nem béke készül a német nemzeti szocializmus és Ausztria között, hanem ellenkezőleg talán még jobban kiéleződik a harc. Ugyancsak a Le Temps legutóbbi számában olvasok egy cikket, amely a németeknek Jugoszláviában való előnyomulásáról ír és elmondja az osztrák sajtóból, a Beichspostból vett cikk alapján, hogy már nyolc esztendővel ezelőtt egy szlovén brosüra azt hangoztatta, hogyha Anschluss következnék be, akkor a nemet kormánytól ígéretük van arra, hogy bizonyos dél karinthiai területre vonatkozólag elvetik a népszavazás eredményét és egészen új népszavazást tűznek ki. Most azonban az egyik szlovén tartománynak egyik tanácsosa azt írta, hogy biztosítékuk van az új német birodalmi kormánytól nem egy új népszavazásra, ezekre a szlovének, illetőleg Jugoszlávia által igényelt területekre nézve, hanem biztosítékuk arra, hogy Anschluss esetén ezeket a területeket egyszerűen Jugoszláviába fogják bekebelezni. Itt tehát egy olyan lépés látszik a kulisszák mögött, amely nyilvánvalóan Ausztria területét akarja Jugoszlávia javára német erővel és segítséggel megcsonkítani. Kérdezem: ha komolyan vesszük az osztrák és az olasz barátságot, ha komolyan vesszük a magunk kötelezettségét, amelyet a római jegyzőkönyvekben vállalt a magyar kormány az egész nemzet jóváhagyásával és helyeslésével, akkor vájjon az ilyen mérvű jugoszláv-német barátkozás nem teszi-e reánk nézve meggondolandóvá, hogy a német barátságban olyan feltételek nélküli hangot üssünk-e meg, amilyent a külügyminiszter úr a maga expozéiban minden egyes alkalommal megüt. Tisztelt Ház! Nyilvánvaló dolog, hogy amikor Göring porosz miniszterelnök úr Jugoszláviában azt a kijelentést tette, hogy Jugoszlávia a Balkán nagyhatalma — nem emlékszem, hogy a Jugoszláviával szövetségben lévő Franciaország részéről valaha is tettek volna ilyen kijelentést — egy olyan politikát támasztott alá, amely kifejezetten revízió- és magyarellenes és amely a maga imperialista mohóságában nyilvánvalóan olaszellenes is. Tisztelt Ház! A külügyminiszter úr expozé jában azt a kijelentést is tette, hogy sajnálatos dolog Szovjet-Oroszország kikapcsolódása az európai politikából. Ezzel a kijelentésével sem volt sok szerencséje a külügyminiszter úrnak, mert azóta^ megvan már a francia-orosz katonai szövetség és most már különös öröme telhet a külügyminiszter úrnak abban, hogy ime, Orosz_ ország, a mi barátunk, benne van az európai politikában. (Derültség a baloldalon.) A külügyminiszter úr igen finom fogalmazásban, félórán keresztül magyarázta többek között azt, hogy nincs tartanivalónk a Balkánpaktumtól. Sajnos, a legfinomabb fogalmazás sem elég erős a durva tényekkel szemben. Alighogy ezt a kijelentést megtette a külügyminiszter úr, ime megbukott Musanov és most már konstatálni lehet, — azt hiszem legalább — hogy a Bulgáriában történt változás határozottan a francia politika győzelmét jelenti. (Ügy van! ügy van! balfelől.) Most hadd tegyek néhány mondatban említést arról az igen komoly változásról is, amely az olasz politikában készülőben van, és itt alá akarom támasztani Wolff Károly t. képviselőtársam erre vonatkozó kijelentéseit. Nyilvánvaló dolog, hogy a jugoszlávoknak a németekkel való nagyon vastag barátkozás a meg fogja erősíteni azt a tendenciát, amely Olaszország49
