Képviselőházi napló, 1931. XXIII. kötet • 1934. május 17. - 1934. június 26.

Ülésnapok - 1931-285

342 Az országgyűlés képviselőházának millióval szaporította, nemhogy eltékozolta volna. Azok az argumentumok, amelyeket a bizottságban elmondott a belügyminiszter úr, nem bizonyultak helyes információn alapulóknak. (Ügy van! a balközépen.) mert a székesfőváros anyagi helyzete nem olyan, amely indokolttá tette volna ezeket az intézkedéseket. (Ügy van! Úgy van! a balközépen. — Gáspárdy Elemér: Dehogynem!) Akkor, amikor az 1934-es költségvetést előterjesztették, azt javasolták, hogy ötmilliót kérjen a kormánytól, ötmillió függő kölcsönt vegyen föl a főváros. A belügyminiszter úr nem tulajdonított nagy jelentőséget ajelenlegi zárszámadásnak, pedig bocsánatot kérek, igenis helyesebbnek tartom, ha a főváros a háztartás által előlegezett összeget veszi igénybe függő kölcsön előtt. Tehát nem bagatell kérdésekről van szó. Nagyon sajnálnám, ha a próbálkozás a székesfővárossal nem a nemzeti ügy javára dőlne el. Nagyon sajnálnám, ha a téves információ megbosszulná magát- Ennek én nem örvendenék, készen más a. lelkületem, semhogy ilyeneknek örvendnek. Elvégre az a célunk, hogy valamennyien összefogva próbáljuk a fővárost szolgálni. A belügyminiszter úr 35 millió dificittel indokolja meg ma is ezeket a rendkívüli intézkedéseket, pedig a 18 milliós kórházalap-követelést nem lehet ma egy sürgős természetű deficitként felállítani, hiszen ez tíz év óta húzódó kérdés, amely abból ered, hogy a székesfőváros az ő ápolási díját nem tudta a mindenkor intézkedő kormányszervvel szemben homogén megállapítani. A klinikák tudniillik külön számítják az étkezési díjakat és külön a kötszereket, a székesfőváros pedig a kötszereket beleszámítja a napi ápolási díjba. Ebből 'keletkezett a nagy divergencia. Én több ízben tárgyaltam t. barátaimmal e kérdésekről és azután tárgyaltam az urakkal mindezekről a kérdésekről. Ez volt tehát a nagy differencia. De ez nem olyan presszáns kérdés, hogy én diktátorokkal dolgozzam a székesfővárosnál. Ezt a polgárok a maguk autonóm hatáskörében is el tudták volna intézni. Ugyanígy vagyunk az Öregségi biztosítás alapjával, a 'kétmillióval, amelyet a belügyminiszter úr szintén felhozott. Hiszen ezt a székesfővárosnak önmagának kell fizetnie. Ez sem olyan sürgős tartozás, amely miatt indokoltnak látnék intézkedéseket. Én mellőzöm a kicsinyes szempontokat, az egyéni ambiciókat. nem mutatok rá, hogy itt ep-y furcsa játék folvt az autonómia rovására, (Űoy van! a, baloldalon.) mindezt egy alárendelt kérdésnek tartom. De ha nemzeti egységet akarok, nem bontok meg meglévő, jólműködő szervezeteket, hanem azokat a szervezeteket hozzákapcsolom a nemzeti öncélúság nagy szavához. Mert megbontani valamit nagyon könnyű, de megjósolom, helyreállítani sokkal nehezebb lesz. Mert a nemismerés rendkívül súlyos leckepénzt fog jelenteni és ezt a leckepénzt a polgárság fogja megérezni. (Éber Antal: De a fővárosi terheket csökkenteni kell! — Gáspárdy Elemér: Vásárpénztár!) A pénzügyi bizottság jelenlegi albizottsági jelentése megállapította, hogy a fővárosi polgárság terhei nagyon súlyosak. Ezt különben mindnyájan tudjuk, a pénzügyminiszter úr is tudja, (Gáspárdy Elemér: Vásárpénztár!) hiszen többször mondotta, hogy ezzel a teherrel, imint ezidőszerint nem mellőzhető tétellel számolt, de sokszor hallottam tőle, hogy a fővárosi polgárságot már tovább terhelni nem le285. ülése19$% május 29-én, kedden. het. Ezt megállapítja ez az albizottsági jelentés is, mert az adóhátralékok olyan rapid emelkednek a székesfővárosnál (Lázár Miklós: TTgy van!) — ami különben természetes, mert az adóhátralékok tétele előbb az államnál jelentkezik és csak azután jelentkezik a közületeknél, tehát nálunk hosszú ideig nem jelentkezett, most azonban jelentkezik, — mondom az adóhátralékok olyan rapid emelkednek, hogy ebből le kell vonnunk azt a tanulságot, hogy a polgárság nagyobb teherrel már valóban nem sújtható. Ez igazság, ezt mi mindig szem előtt is tartottuk. Szem előtt tartottuk, mert pótadóemelést sohasem szavaztunk meg. (Müller Antal: tTgy van!) A fővárosnak nem volt annyi pótadója, mint a vidéki városoknak. (Éber Antal: Az egyéb adókat jól kihasználták! Bőségesen!) Az egyéb adókat akkor szavaztuk meg, ha a mélyen t. kormány mindenkori pénzügyminiszterével megállapodás történt, hogy azokat pedig a székesfőváros vesse ki és biztosítsa magának a bevételüket. Ugyanígy állt a dolog az inségadóval, így volt a tűzoltósági járulék; kai is. Ezeknek kivetése mindig a mindenkori pénzügyi kormányzattal való megállapodás értelmében történt. (Éber Antal: Igaz, de bőségesen történt!) Ezek tehát nem itteni kezdeményezések voltak, hanem felsőbb kezdeményezések. Én tehát a magam részéről igenis leszögezem azt, hogy büszke öntudattal tekinthetünk vissza a székesfőváros működésére. Az utóbbi időkben szépet, nagyot a szegény állam nem is tudott alkotni. A szociális terheknek legnagyobb részét a székesfőváros viselte és az autonómia keretében — ezt ki kell jelentenem — a legkülönbözőbb világnézetek mellett is egy bizonyos harmonikus hang alakult ki, amely harmonikus hang mindenben kizárólag a székesfőváros érdekét akarta biztosítani. Ezt megállapítom én, aki kifejezetten meg nem alkuvó keresztény alapon állok és fogok állni mindvégig a politikai életben. Ezt a harmóniát én igenis értékesíthettem volna a nemzeti Összefogás jegyében és ezt a székesfőváros elleni harcot elhagytam volna. (Müller Antal: Ügy van!) Mert ne felejtse el a mélyen t. miniszterelnök úr... (Gáspárdy Elemér: Vásárpénztár! — Zaj.) Elnök: Csendet kérek! Wolff Károly:..., hogy már 1925 május 25-én itt ebben a Házban azt mondtam a napló szerint, hogy nagyon téved a kormány, hogy ha az erőviszonyokat nem helyesen ítéli meg. Nem akarom most szó szerint idézni a miniszterelnök úrnak a választások után mondott beszédét... (Gáspárdy Elemér közbeszól. — Bródy Ernő: Mi van a Kico-val és társaival'! — Zaj.) Elnök: Csendet kérek! Wolff Károly... csak arra utalok, hogy nagyon sajnálom, hogy azt a tanulságot, amelyet levont akkor, nem tartotta most is szem előtt a székesfővárosra nézve. Nagyon kérem az urakat, hogy ezzel a kérdéssel csínján bánjanak. Mert igenis nagyon helyeslem azt, amit Turi Béla barátom idézett Szekfű művéből, hogy nem közömbös egy nemzetre nézve közszellemének alakulása. És az államnak is kötelessége az etikai alap szem előtt tartása és egyéni hiúságok és egyéni éryényesülési vágyak nem lehetnek ok arra, hogy szétromboljanak egy meglévő erőtényezőt. Igenis az etikai alapot szolgálja az, hogy Budapest székesfővárosban egy egészséges közszellem legyen. De hol van ennek a közszellem-