Képviselőházi napló, 1931. XXIII. kötet • 1934. május 17. - 1934. június 26.

Ülésnapok - 1931-285

Az országgyűlés képviselőházának nek a lehetősége akkor, amikor ma a fővárosban minden a fejetetejére van állítva,^ nincs tekintély, nincs harmónia, nincs béke és amikor a tisztviselői kar körében a legnagyobb a bizonytalanság. Ezt nem látom eredménynek és ebben nem látom az összetartás és az összefogás munkájának sikerét. Ha felszólaltam, biztosítom, a t. Házat, hogy nem egyéni szempont diktáltatta velem azt, hanem az a szent meggyőződésem, hogy ezzel is szolgálom a székesfővárosnak és hazámnak érdekeit, még pedig teljes Önzetlenséggel. Nagyon kívánom, hogy az egész vonalon az önzetlenség érvényesüljön ebben a kérdésben (Gáspárdy Elemér: Helyes!) és nem a hatalmi vágy, mert a hatalmi vágy az egyénhez van kötve. Nem is bízom azokban a rendszerekben, amelyek csak egy emberre építik fennállásukat, mert az illető ember kidőltével annak a nemzetnek a sorsa ismét problematikus lesz. Azért mondom itt is, amit másutt mondottam: társadalmat felépíteni csak az örök erkölcsi törvények tiszteletével, nemzetet vezetni csak az Örök erkölcsi igazságok érvényesítésével lehet. Ezeket kívántam elmondani. (Éljenzés és taps a balközépen. — A szónokot számosan üdvözlik.) Elnök: Szólásra következik? Brandt Vilmos tjegyző: vitéz Bajcsy-Zsilinszky Endre! . vitéz Bajcsy-Zsilinszky Endre: T. Képviselőház! Wolff Károly igen t. képviselőtársam a magyar élet sok fontos kérdését érintette beszédében. Különösen szívemből beszélt akkor, (Zaj. — Halljuk! Halljuk) amikor a katolikus gondolatnak Európában való jelentőségét hangsúlyozta. Én, mint erős protestáns ember teljesen egyetértek a képviselő úrral abban, hogy a katolicizmusnak mint életformának, mint a latin szellemmel telített kultúrának ... (Zaj.) t . Elnök: Csendet kérek! vitéz Bajcsy-Zsilinszky Endre: ... nagy jelentősége van és még nagyobb jelentősége kell, hogy legyen a jövőben. Csakhogy azt vallom, hogy semmi, sem mások a katolicizmusnak ezt a középeurópai összefogó erejét nem érvényesítettük eléggé. Ha a t. képviselő úr ezen az állásponton van, amelyen van, akkor szerintem világosan meg kellene mondania azt, hogy a túlnyomóan katolikus népeknek, tehát a lengyeleknek, a magyaroknak, az osztrákoknak, a tótoknak, a horvátoknak, az olaszoknak mely világszemlélettel kell érvényesíteniök ma sokkal inkább, Mint a múltban, ezt a katolikus gondolatot és szolidaritást. Nem mondta meg a képviselő úr, hogy egyforma erővel kell éppen a katolikus világnak szembeszállnia azzal a neowotanizmussal, amely ma Németországból árad és azzal a másik keresztényellenes eszmekörrel, amely keletről Oroszországból árad. Én mint protestáns ember elmondhatom, hogy ezen a téren, sajnos, a magyar katolicizmus még nem érvényesítette mindazokat az erőket... (Zaj.) Elnök: Csendet kérek! vitéz Bajcsy-Zsilinszky Endre: ... amelyekkel rendelkezik, azokkal a katolikus- és általában keresztényellenes tényezőkel szemben, amelyek nemcsak őket, de mindazoknak a középeurópai népeknek az életét és kultúráját is fenyegetik, amelyek ezzel a latin szellemmel telítve vannak. Én nem megyek odáig, hogy azt képzeljem, hogy ez a katolikus szolidaritás döntően és KÉPVISELŐHÁZI NAPLÓ XXIII. 285. ülése 193b május 29-én, kedden. 343 egyedül fogja irányítani Közép-Európa újjáalakítását, de bizonyos az, hogy mint erős tényezőnek érvényesülnie kell és sokkal erősebben kell érvényeíTüibie, mint a múltban. (Kállay Tibor: Nem értem a vádat vele szemben! Hol volt gyenge?) En nem vádat mondok, én a gyengeséget csak ott látom, hogy nem elég világosan és nem elég határozottan száll szembe egyáltalában a magyarországi keresztény világ és elsősorban a katolikus világ ezzel a neowotanizmussal, nem áll elég erővel a fenyegetett Ausztria mellé és a katolikus kapcsolatokat nem érvényesíti úgy, ahogyan talán lehetne. Ez nem vád, t. Ház, ez csupán szerény megjegyzés, szerény bírálat. Mindenesetre a legjobb szándék vezet engem és azt hiszem, az objektivitás végső határáig megyek akkor, amikor magam protestáns, és pedig meggyőződéses és erős protestáns létemre hangsúlyozom, hogy a katolikus gondolatnak, mint világgondolatnak feltétlenül nagyobb szerep kell, hogy jusson Európa sorsának intézésében, mint idáig és ebben a t. előttem szólott képviselő úrral teljesen egyetértek. Méltóztassanak megengedni, hogy éppen ennél a témánál megemlítsem, milyen erővel és határozottsággal száll szembe éppen a Ducekormánya a Németországból áradó, a kereszténységet és az európai civilizációt fenyegető hullámmal. Éppen a tegnapi, vagy tegnapelőtti Popolo d'Italiában jelent meg egy cikk, amelyet a Le Temps ma érkezett 28-iki számában idéz és amelyben a németeknek, a hitlerizmusnak az ellen a pretenziója ellen száll síkra, hogy az atlanti civilizációnak egyedüli letéteményesei ők, németek volnának. Azt állítja, hogy ez a pretenzió az a 100%~os rasszizmus, amellyel az olasz civilizációnak és az olasz politikának szembe kell szállnia és szórói-szóra a következőket mondja (olvassa): »Ez az a rasszizmus: minden és mindenki ellen, tegnap a keresztény civilizáció ellen, ma a latin civilizáció ellen, holnan talán az egész világ civilizációja ellen. De az ilyenfajta politika» amely nem lehet obskúrus« — a francia fordításban obscurantist — »tehát amely már kizárólagosan soviniszta és imperialista, nem lehet a XX. század politikája.« Ezt mondja az olasz kormány félhivatalosa ebben a cikkében, amelyről azt mondja a francia félhivatalos, hogy ee-yesek a fogalmazásban Mussolini tollát vélik felfedezni, ilyen határozottsággal szálL szembe^ ezzel a keresztényellenes világszemlélettel és ezzel az újfajta imperializmussal. Azt hiszem, nem mondok sokat, ha azt mondom, hogy a magyar keresztény világnak és elsősorban a magyar katolikus világnak hasonló élesen kellene szembeszállnia ezekkel a tendenciákkal. Méltóztassanak most megengedni, hogy a rendiségre vonatkozóan én is elmondjam a mapram szerény álláspontját. Történelmi mértékkel mérvén, magam is azon a nézeten vas-yok. hogy a masrvar rendiség megtette a magáét. A magyar rendiségben azonban nem a rendiséget •kell iTTTa c^nrlálnnTik, hanem azt 'az ő«i demokráciát. (Wolff Károly: TTgy van! — Ügy van! a szélsőhaloldalon.) amely sokkal messzebb meut.mint a nyugati országokban. Ezt a demokráciát kell nekünk idéznünk, de magában a rendiséeben ne olyan gondolatot keressünk, amely a mai modern világba való és amelvet bármiféle formában ma meer lehetne ^aln«i_ tani, le<?kevésbbé Masrvar ors?; awn. (Wolff Károly: Én nem mondottam!) Az az Ausztria, 49