Képviselőházi napló, 1931. XXIII. kötet • 1934. május 17. - 1934. június 26.

Ülésnapok - 1931-285

334 Az országgyűlés képviselőházának történik, ha Ausztria Önállósága megszűnik, (vitéz Bajcsy-Zsilinszky Endre: Európa nem engedi!) ami Magyarországra végzetes esemény lenne, akkor tisztában kell lennünk azzal is, hogy Magyarország gazdasági téren teljesen ki lenne szolgáltatva Németországnak. Magyarországnak ugyanis ma egyetlen komoly fogyasztó piaca Ausztria. Ha pedig a német gazdasági befolyás erősödik Magyarország irányában, ha Magyarország gazdasági tekintetben ki lesz szolgáltatva Németországnak, akkor egészen természetes, hogy ez a gazdasági kiszolgáltatottság a politikai befolyást is jelenti. Elsősorban tehát éppen Franciaországnak lenne érdeke és szüksége a hatalmi egyensúly biztosítása és fenntartása szempontjából egy független, önálló, sőt egy nagyobb — életképes — Ausztriára. De a háború után a francia politika képtelen volt megbirkózni azzal a feladattal, hogy a rántottából ismét tojást csináljon. Franciaország elmulasztotta rendezni a dunavölgyi kérdést akkor, amikor erre a legtöbb alkalma és módja lett volna, mert egy folyton erősödő Németországgal szemben és szemben a nyakára száradt kisantant szövetséggel, Franciaországnak most már sem alkalma, sem ereje és bátorsága nem lesz ahhoz, hogy a rántottából ismét tojást csináljon. T. Ház! Legitimista képviselőtársaim szerint a külpolitikai helyzet alakulása fogja megérlelni a restaurációt. Az európai külpolitikát vagy helyesebben a középeurópai külpolitikát tulajdonképpen három hatalmi csoport uralja: az első Franciaország és az ezzel összeházasodott kisantant csoport; a második a Németbirodalom; a harmadik Olaszország. Barthou és Mussolini nemrégiben kijelentették, — amint ez a nyilatkozat már itt a Házban is elhangzott — hogy a Habsburg-restaurációt Ausztriában fegyverrel is megakadályozzák. (Ellenmonmondások a baloldalon.) Úgy emlékszem, ilyesféle kijelentés hangzott el. De hogy a kijelentés szerint Franciaország és Olaszország egész határozottan a Habsburg-restauráció ellen foglalnának állást, ha mindjárt ez Ausztriára vonatkozik is, ez kétségtelen. (Zaj balfelől, — Lázár Miklós: Adják még olcsóbban is!) A mai Németbirodalom Anschlusst akar és minthogy a Habsburg-restauráció az Anschluss megakadályozását jelentené vagy legalább is útjában állna az Anschlussnak, már ebből az okból sem akarhat a mai Németbirodalom Habsburg-restaurációt. Franciaország nem akarja a régi osztrák-magyar monarchia helyreállítását, — különösen nem a Habsburgok jogara alatt — egyrészt abból az okból, mert —_ mint mondottam — a kisantant szövetség miatt képtelen a rántottából ismét tojást csinálni, másrészt pedig mivel attól tart, hogy a Habsburgok jogara alatt egyesített osztrákmagyar monarchia ismét szövetségesévé válhatik a Németbirodalomnak. Ezidőszerint a hivatalos Ausztria sem akar restaurációt, egyszerűen azért, mert ez ellenkezik Franciaországnak és Olaszországnak az akaratával. Ami pedig a nemhivatalos Ausztriát illeti, ez nagyobb részben Anschlusst akar, mert — bármennyire kellemetlen is — azzal tisztában kell lennünk, hogy ma Ausztriában a 30 éven aluliak túlnyomó része horogkeresztes érzelmű és az osztrák falvak népe is nagyobb részben horogkeresztes érzelmű, azok tehát Anschlusst akarnak és már e miatt, ebből kifolyólag is ellene vannak a Habsburgrestauráción ak. Arról nem is beszélek, hogy a monarchia 2 85. ülése 193U 'május 29-én, kedden. területén keletkezett utódállamok, az úgynevezett kisantant államok hallani sem akarnak a restaurációról. Maradna tehát Csonka-Magyarország. Ami Csonka-Magyarországot illeti, itt ezidőszerint sem a kormány, sem as uralmon levő párt, tehát az úgynevezett hivatalos Magyarország nem akar restaurációt, viszont ez a törekvés a nép körében olyan mély gyökereket még nem tudott verni, hogy e miatt válhatott volna aktuálissá ennek a kérdésnek a rendezése. Én tulajdonképpen sem pro, sem kontra nem akarok állástfoglalni ebben a kérdésben, csak leszögezni kívánom a rideg tényeket, úgy, amint én ezeket a mai helyzetben látom, azért, hogy a csodavárás helyett számoljunk a reális lehetőségekkel. De annak különben sem lenne sok értelme, hogy egyedül Csonka-Magyarország csinálja meg a restaurációt, mert ma egészen más a helyzet, mint volt 1526b

an, amikor Magyarország első ízben ültette trónjára a Habsburgokat. Akkor a Habsburgdinasztia valóban világhatalom volt, a Habsburgok urai voltak a világ akkori leghatalmasabb birodalmának, egy olyan világbirodalomnak, amelyről valóban elmondhatták, hogy abban a nap soha le nem nyugszik. Akkor tehát Magyarország valóban várhatta azt, hogy a Habsburg-dinasztia segítségével, a Habsburgok világhatalmának segítségével ki fogja űzni a törököket az ország területérő!. De azt látjuk, hogy még a törökök kiűzése sem volt akkor túl sürgős a Habsburgoknak, mert tudjuk azt, hogy csaknem 150 éven keresztül nem tartották ezt fontosnak és sürgősnek, mindaddig, amíg a törökök Bécset nem ostromolták és Bécs falai alól Sobiesky lengyel király seregei el nem űzték a törököket. De a törököktől való felszabadulás után viszont az lett az ország helyzete, hogy ugyanez a Habsburg-hatalom az ország független ségét, az ország önállóságát állandóan fenyegette, nyomban be akarta olvasztani a birodalomba és alig egy évtized telt el a törökök kiűzése után, .már kénytelen volt a magyar fegyvert fogni az elnyomó Habsburg-törekvések ellen, II. Rákóczi Ferenc vezérlete alatt. 1686-ban űzték ki a törököket, Rákóczi felkelése pedig, ha jól emlékszem, 1699-'ben kezdődött. Nem akarok hangulatot kelteni a Habsburg-dinasztia ellen, (Strausz István: Nem is lehet!) mert ha a mai helyzetet összehasonlítjuk azzal a helyzettel, amelyet az Osztrák-magyar monarchia keretében elfoglaltunk, természetes, hogy mindenki azt az előbbi helyzetet választaná, de viszont nem tudom elhallgatni egyúttal azt a meggyőződésemet sem., hogy a történelmi Magyarország feldarabo lásában nagy szerepet játszott az a bizonyos évszázdokon át érvényben volt »divide et impera« elv is, amely a nemzetiségeket állandóan Magyarország ellen heccelte. (Mozgás a balközépen.) Mint mondottam, én lehetőleg tárgyilagosan akarok ezzel a kérdéssel foglalkozni. A restauráció híveinek szempontjából sem árt, ha itt rámutatunk a hibákra, hogy ha ez a res tauráció itt mégis megtörténnék, ha ezt a kül politikai helyzet, vagy pedig a történelem alakulása úgy hozná magával, akkor ezeket a hí bákat igyekezzenek a jövőben kiküszöbölni. Nem is akarok ezzel a kérdéssel bővebben és tovább foglalkozni. Már csak azért sem, mert vannak olyan kérdések is, amelyek időszerűbbek és időszerűségüknél fogva fontosabbak is, mint a restauráció kérdése és amely