Képviselőházi napló, 1931. XXIII. kötet • 1934. május 17. - 1934. június 26.
Ülésnapok - 1931-285
Az országgyűlés képviselőházának kérdéseknek a megoldásával a közejövőben, sőt a legközelebbi jövőben komolyan kell foglal kőznünk, ilyen mindenekelőtt a telepítés kérdése. A költségvetési vita folyamán Fenyő Miksa t. képviselőtársam egy térképet tett lo a Ház asztalára, amely térkép szerint a Dunántúlon már nincs is magyarság. Tegnapelőtt az egyik dunántúli községnek, Hidasnak a magyar templomát becsukták, leszerelték a harangját, mert nincs már ott magyarul imádkozó hivő, akit ez a harang az Isten házába hívhatna. Kihaltak a magyar hívők, becsukták a magyar templomot, elnémult a harang és elnémult a magyar ének. Ezt a szomorú eseményt szimbólumképpen odaállíthatjuk Fenyő Miksa t. képviselőtársam térképe mellé. Az elnémult hidasi harang helyett azonban meg kell kongatnunk a Dunántúl összes harangjait, hogy a Dunántúl igenis, veszélyben van. Nemcsak meg kell kongatnunk a vészharangot, hanem a Dunántúlon egyúttal cselekednünk is kell. Meg kell kongatnunk a harangokat, hogy nem a nép van a földért, hanem a föld van a népért. Mert ha a Dunántúlon kipusztul a magyar nép, akkor a magyar föld is megszűnik magyarrá lenni. Bármiképpen is vélekedjünk azokról az okokról, amelyek a Dunántúl magyar népét pusztítják, mégis csak meg kell állapítanunk, hogy a Dunántúl magyar népének pusztulása szoros összefüggésben van a Dunántúl birtokrendszerével és különösen az ott túltengő nagybirtokrendszerrel. (Úgy van! Úgy van! a szélsőbaloldalon.) Hogy a földreformeljárás befejezése után is mi a helyzet Dunántúlon a birtokmegoszlás szempontjából, arra vonatkozólag leszek bátor a következő adatokat ismertetni. Dunántúl tíz vármegyéjének összes területe 6,336.000 katasztrális hold. Ebből 1000 katasztrális holdon felüli nagybirtok, és pedig nem hitbizományi birtok van számszerint 504, ennek területe 2,295.491 katasztrális hold. Hitbizományi birtok van 53, ezeknek területe összesen 619.617 katasztrális hold, vagyis 557 nagybirtok területe 2,915.108 katasztrális hold, azaz csaknem 3 millió katasztrális hold, a Dunántúlnak alig valamivel több, mint hatmillió katasztrális hold földjéből. Ez azt jelenti, hogy még a földreformeljárás befejezése után is a Dunántúl területének csaknem 45%-át a nagybirtok foglalja el. (Ügy van! Úgy van! balfelöl.) 557 nagybirtok van ott, amelyek területe az egész terület 45%-át teszi ki. (vitéz Bajcsy-Zsilinszky Endre: Lehetetlen állapot!) A Dunántúlon a legegészségtelenebb a birtokmegoszlás. (Meskó Zoltán: Ügy van!) A Dunántúlon terpeszkedik a legtöbb nagybirtok, tehát a Dunántúlon a legritkább a népesség, a Dunántúlon legkisebb a népesség szaporulata, a Dunántúl népét pusztítja legnagyobb mérvben az egyke, a Dunántúl népét pusztította a háború előtt legnagyobb mértékben a kivándorlás, a háború befejezése után pedig a belső elvándorlás. 1920-tól 1930-ig, tehát egy évtized alatt a Dunántúlnak 243.000 főnyi természetes szaporulatából a belső elvándorlás elvitt több mint 126.000 embert, úgyhogy ennek a nagy országrésznek, ennek a nagy földdarabnak a szaporulata egy évtizeden keresztül nem maradt több 117.000 leieknél. A többletet elvitte az egyke, vagy az egyse, elvitte a kivándorlás és elvitte a belső elvándorlás. Mert ha a nép azon a területen a túltengő nagybirtok miatt terjeszkedni és megélhetést találni nem tud, akkor kénytelen ezekhez az eszközökhöz folyamodni. A tolnamegyei magyarság pusztulásának KÉPVISELŐHÁZI NAPLÓ XXIII. 85. ülése 193 h májm È9-ên, kedden. 335 gyászos szimbóluma a tegnapelőtt bezárt hidasi magyar templom. (Úgy van! Ügy van!) De a baranyai magyarság pusztulásáról is többször esett már szó a legutóbbi hetekben mind a Képviseionazban, mina a napisajtóban. Íme, egynéhány baranyai magyar falu képe a számok tükrében. A hegyháti járásban Ág község lakossága 1870-ben 553 lélek volt, 1920-ban — vagyis 50 év multán — ez a szám 486-ra csökkent le. Gerényes községben ugyanezen idő alatt 690-ről 685-re, Kisvaszaron 655-ről 634-re, Káckozáron 1361-ről 1243-ra, Vásárosdombón 846-ról 813-ra csökkent a lakosság száma. A szentlőrinci járásban a következők az adatok: Bodán 737-ről 623-ra, Botykán 496-ról 430-ra, Kispeterden 331-ről 277-re csökkent a lakosság száma. (Mozgás.) Feniczy Ignác t. képviselőtársam azon a vidéken képviselő, illetve ott főszolgabíró volt, ellenőrizni tudja, hogy ezek az adatok megfelelnek a valóságnak. Nagyvátyon 490-ről 451-re, Szentdienesen 1069ről 855-re apadt le a lakosság száma ugyanezen 50 esztendő alatt. De nem különb a helyzet Somogy vármegye latifundiumos vidékein sem. A kaposvári járásban, Szennán 1048-ról 972-re, Töröoskén 545-ről 531-re, Zselizkisfaludon 869-ről 643-ra apadt a lakosság száma. A nagyatádi járásban, Rinyakovácsin 406-ról 305-re apadt a lakosság. A barcsi járásban Istvándi lakossága 1336-ról 1014-re, a marcali járásban Tótszentpálé 1004-ről 891-re, Varjaskéré 786-ról 714-re apadt le ugyanez alatt az 50 év alatt 1870től 1920-ig. Vagyis azalatt iaz 50 év alatt, amíg az ország lakossága legalább is 50%-kai szaporodott, ezeknek a vidékeknek és illetőleg községeknek a lakossága nagymértékben csökkent. Méltóztassanak elgondolni, hogy amíg a Dunántúlon a magyarság a túltengő nagybirtokrendszer miatt szenved és pusztul, addig csupán az Eszakamerikai Egyesült Államokban több, mint 1,100.000, Kanadában több, mint 100.000, a délamerikai államokban pedig több, mint 150.000 magyar lélek él. (vitéz BajcsyZsilinszky Endre: Ennél sokkal több!) Itt vannak a hiteles statisztikai adatok. Az utódállamokról nem is beszélek, (vitéz Bajcsy-Zsilinszky Endre: Sokkal többen vannak!) Ezek hiteles statisztikai adatok, Zentai Dezső összeállításából ismerem ezeket az adatokat. Ez együttvéve több mint 1,350.000 magyar lelket tesz ki. Méltóztassanak most elgondolni, micsoda óriási bűnt és mulasztást követtünk mi el a világháború előtt akkor, amikor még az egész történelmi Magyarország a birtokunkban volt, hogy nem telepítettük azokat a véreinket, akik kivándoroltak Amerikába az ország határain belül. Le kellett volna őket telepítenünk a tőlünk elcsatolt részeken lévő nagybirtokokra, a nemzetiségi vidékekre, ahol a magyarság arányszámát ezáltal annyira megjavíthattuk volna, hogy akkor ezeket a területeket tőlünk nem szakíthatták volna el azon a címen, hogy ott a nemzetiségek vannak többségben. De mi sajnáltuk a magyar földet a mi magyar népünktől. Érintetlenül hagytuk ezeken az elszakított részeken a nagybirtokokat és éppen ezzel adtuk az úgynevezett utódállamoknak, a cseh, a román és a szerb államnak kezébe a leghathatósabb fegyvert a magyarság ellen, a magyarság elnyomására és elpusztítására. Ha az utódállamok földbirtokpolitikáját nézzük, akkor azt látjuk, hogy a szerbek, az oláhok és a csehek a színmagyar vidékekre, 43
