Képviselőházi napló, 1931. XXIII. kötet • 1934. május 17. - 1934. június 26.

Ülésnapok - 1931-285

330 Az országgyűlés képviselőházának fokozódott, hiszen a vegyészeti cikkek terén ! 1932-ről 1933-ra még további 10%-kai nőtt, Németország importja hozzánk. Ha azonban most újiból a mezőgazdasági importot nézem, akkor a következőket látotm. Németország, (hivatalos . kimutatása szerint, 7,700.000 métermázsa búzát importált 1933-ban és csak 20.000 métermázsát vett Magyarországon, ami annak tudandó be, 'hogy a nagy magyar búzaexportmennyiségek Németország elkerülésével, német irányítással az északi kikötőbe tmentek. Szarvasmarhából 50.000 darabot importált Németország és ennek 1%-iát vette Magyarországtól; szalonnát 129.000 métermázsát s Magyarországon összesen 3000 métermázsát; zsírt 741.000 métermázsát s Magyarországon 498, mondd négyszázkilencvennyolc métermázsát; vajat 591.000 métermázsát, s Magyaror-. szagból 5000 métenmázsát; élo és leölt baromfit 23-7 millió márka, s Magyarországból 3-6 millió márka értékben; tojást 79 millió márka értékben, s Magyarországról 2'5 millió márka értékben; .gyümölcsöt 113 millió márka értékben és Magyarországból 1'2 millió márka értékben. T. Képviselőház! A német szerződés kimunkálásának, külkereskedelmi forgalmunk megélénkítenének és agrárkivitelünknek lehetőségei, amint mondottam, kétségtelenül megvannak. Hiszen 1928-ban Németországból még 236 millió pengő értékű behozatalunk volt, ami a német kivitelnél, ha nem is nagy, de mégis tekintélyes szám. Ugyanakkor kivitelünk 113 "5 millió pengőre rúgott, tehát csaknem a háromszorosára az 1933-as kivitelnek. Ha azonban most azokat a mezőgazdasági cikkeket nézem, amelyeknek kivitele Németországba jelentős lehetne, de amelyekre eddig alig lehetett számítani, akkor a következőket látjuk. Németország 1933-ban repcemagot 253.000 métermázsát vitt be, Magyarországból semmit, mustármagot 76.000 métermázsát, Magyarországból ennek 1%-át, mákot 74.000 métermázsát, Magyarországból 1800 métermázsát, napraforgómagot 168.000 métermázsát, Magyarországból 400 métermázsát, lenmagot 3,582.000 métermázsát, 44 millió Reichsmark értékben, Magyarországból semmit, vörös heremagot 128 millió métermázsát, 10 millió értékben, Magyarországból összesen csak 22.000 métermázsát. Ha meggondoljuk, hogy Németország még mindig 40 millió mázsa protein tartalmú anyagot vásárol, és Magyarországból alig valamit, amikor pedig tudvalevő, hogy a mi kedvező éghajlatunk folytán éppen ezeknek az anyagoknak termelése elsőrendű minőségű, akkor kérdeznem kell azt, amit az előbb kérdeztem: hogyan jöhetnek a német gazdasági körök arra a gondolatra, hogy ezeknek a kézenfekvő és természetes exportlehetőségeknek mellőzésével exotikus importokra, illetőleg magyar expor- j tokra helyezik a súlyt? Azok a szerződések, amelyeket Rómában \ megkötöttünk, odavezetnek, hogy újabb nagy gazdasági egységek jöjjenek létre itt Középés Kelet-Európában. Mi, akik végeredményben a szabadgazdálkodás ideálja felé törekszünk, legalább úgy, mint Anglia, amely, amint szerencsém volt kimutatni, sokkal kevésbbé ideális eszközökkel törekszik a maga gyakorlati érdekeinek megvédésére, örömmel fogadhatjuk ezeknek a római szerződéseknek a létesítését (Úgy van! Úgy van! a jobboldalon.) azért, mert ezeknek a gazdasági egységeknek létesítése a szabad gazdálkodás végleges el285. ülése 193 U május 29-én, kedden. érésének útját egyengeti. Ertem ezt akképpen, hogy miután az egyes országok közötti szabad forgalom elérése ma utópia, a mindig szabadabb és szabadabb, a mindig közvetlenebb gazdálkodás és érintkezés az egyes országok, között csakis kétoldalú szerződések létesítése és e szerződéseknek minél több államra való kiterjesztése útján mozdítható elő. Ha pedig ilyen nagyobb gazdasági összefogások létesülnek és ezek a nagyobb összefogások egymással újra szerződnek, akkor a szabadabb gazdálkodás útját egyengetjük és előmozdíthatjuk azt, amire végeredményben mindnyájunknak törekednünk kell: a gazdasági szabadság elérését. Mj.után én a kormány gazdasági politikájában ennek az útnak az egyengetését és simítását látom, a felhatalmazási törvényjavaslatot elfogadom. (Élénk helyeslés és éljenzés a jobboldalon és a középen.) Elnök: Szólásra^ következik? Brandt Vilmos jegyző: Mojzes János! Mojzes János: T. Képviselőház! Beck Lajos, előttem szólott t. képviselőtársam több megállapításával egyetértek, tett azonban beszédében olyan megállapításokat is, amelyekkel nem tudok egyetérteni. A szabad kereskedelmi, illetőleg szabad gazdálkodási és az úgynevezett irányított gazdálkodási rendszerekről beszélve, meglengette az elismerés lobogócskáját a szabad gazdálkodás felé is, végeredményben azonban úgy látom, hogy inkább a kötött, illetőleg az irányított gazdálkodás mellett tört lándzsát. (Magyar Pál: Ugylátszik, nemcsak én értettem így! —• Beck Lajos: De csak ketten voltak! — Magyar Pál: Mert többen nem voltak benn. — Derültség.) Legalább is beszédének figyelmes végighallgatása után azt a konklúziót vontam le, hogy Beck Lajos t. képviselőtársam arra az álláspontra (helyezkedett, hogy a mai kaotikus állapotok mellett helyes az, ha az állam irányitólag belenyúl a gazdasági termelésbe, a kereslet és kínálat követelményeinek megfelelően. Igyekeztem ezt a megállapítást szószerint lejegyezni. (Beck Lajos: Tanácsadólag lépjen fel!) Nekünk már volt részünk, t. Ház, több ilyen tanácsadásban. Valahányszor itt az állam, helyesebben a bürokrácia tanácsokat adott, tanácsadólag lépett fel, a gazdák minden egyes esetben ráfizettek. (Eber Antal: Azt tanácsolták, hogy a szellőket ki kell irtani!) Tanácsolták a svájci tenyészállatok behozatalát; egy-egy tenyészállat belekerült 1000—1200—1600 pengőbe. Tanácsolták a traktorakciót, tanácsolták a műtrágya-akciót, tanácsolták a Székács-búzát, amiről azután két év múlva megállapították, hogy nem megfelelő. (Beck Lajos: Van két Székács-búza, amely világrelációban is megállja a helyét!) Tanácsolták a komlótermelést. Alakítottak egy komlóértékesítő szövetkezetet, aminek a vége az lett, hogy a szövetkezeti tagok többet voltak kötelesek befizetni különféle üzletrészek és egyéb hozzájárulási díjak fejében, mint amennyi a komló értékesítési árából befolyt. Az olyan tanácsadásból, ahol a tanácsadó semmi rizikót nem vállal és nem visel, a gazdák nemigen kérnek a jövőben sem, mert a múltból nagyon szomorú tapasztalataik vannak ezen a téren. (Eber Antal: Ezért jobb volna, ha a fabehozatalnál csak tanácsokat adnának!) Beck Lajos t. képviselőtársam beszédének a kereskedelmi szerződésekre vonatkozó részében azt a további megállapítást tette, hogy nem tudja, milyen hatásuk lesz a felemelt vámoknak az Olaszországba való állatkivitelre. Ez na-