Képviselőházi napló, 1931. XXIII. kötet • 1934. május 17. - 1934. június 26.

Ülésnapok - 1931-285

328 Az országgyűlés képviselőházának szükségletünket, sőt exportra is mehessünk. Természetesen ezeknek az állami beavatkozásoknak egyik alapfeltétele megfelelő termelési és átvételi szerződések létesítése, amit a kormány meg is kísérelt, különösen az Ipari Növénytermelő Szövetkezet útján a lenszerződések létesítésével, amelyeket most, nézetem szerint, helytelenül támadnak, mert hiszen megkötésükkor azt, hogy ilyen kis mennyiségben, illetve kis területen fogják a lent Magyarországon termelni, előre tudni nem lehetett. Kétségtelen, hogy itt óriási lehetőségek állnak még a termelés rendelkezésére. Hiszen lucernamagtermelésünk 1932-ben 320.000 katasztrális holdon volt, és ebből 9 hó alatt kivittünk 120 vagont, ebből Németországon át északra 84 vagont. Ez remélhetőleg megtartja, sőt növelheti exportpiacainkat, mert hiszen tudjuk, Ihogy éppen a lueemamag és hasonló magvak északon nem érnek be kellően, míg Magyarországon sokkal érettebb, sokkal tartalmasabb kvalitást nyújtanak. A heremagvakból kilenc hó alatt 530 vágón termelésünk volt és éhből 157 vágón vöröshere. Itt erős versennyel kell küzdenünk e tekintetben Kománia és Erdély részéről. Érdekes példa a mák. Az úgynevezett finom mákot, vagy kék mákot Magyarországon hosszú ideig nem tudtuk termelni, míg végre 1933-ban olyan terméseredményt értünk eL hogy 9 hónap alatt 261 vagont exportálhattunk 1,600.000 pengő értékben, ami 65 pengős export-árnak felel meg az akkori 50 pengős belföldi árral szemben. Azonban, amint jeleztem, mindez nem engedheti meg annak a konklúziónak a levonását, hogy most már olyan nagy terjedelemben próbáljuk meg ezeknek a magvaknak a termelését, hogy az a gabona- és főképpen a búzatermelést jelentékenyen leszorítaná. Hiszen, ha azt nézzük, hogy a repce, kender, len, komló, mák, napraforgó, paprika és dohány egész vetésterülete 1933-ban 105.000 katasztrális hold volt és ebből maga az államilag irányított dohánytermelés 31.000 katasztrális holdon folyt, úgy, hogy a többi előbb említett növényre csak 74.000 katasztrális hold maradt, és ha ehhez a hüvelyeseket is hozzászámítjuk, 67.000 katasztrális holddal, akkor azt látjuk, hogy a hüvelyesekkel együtt 142.000 katasztrális hold az egész terület, amelyet ezeknek a magvaknak és növényeknek termelése igénybe vesz. Ha tehát megfelelő külföldi termelési szerződések megkötése révén ezt a 142.000 katasztrális hold termő területet a duplájára, 280.000 katasztrális holdra sikerülne emelni, még akkor sem tudnók még a 10%-át sem termelni annak, amit búzából termelünk, illetőleg az ekként igénybevett vetési terület még 10%-át sem tenné a magyar búza vetésterületének. (Élénk helyeslés a jobboldalon és a középen.) Tisztelt Ház! Ezek után az utolsó kérdésre térek át, arra, hogy egy helyesen igazgatott, helyesen tanácsolt termelés mellett milyen kilátásai vannak a magyar termelésnek a külföldi export tekintetében. Itt újra és nyomatékosan hangsúlyozni kívánom, hogy azokkal az adatokkal, amelyeket felhoztam, és azzal az érveléssel, amelyet előadtam, egyáltalán nem kívántam az irányított termelésnek akár törvény, akár más rendszabályok útján való létesítése mellett lándzsát törni, csak hangsúlyozni kívántam, hogy sokkal helyesebbnek tartanám a mai kaotikus állapotok helyett azt, ha a kormány, amely elsősorban tudja megítélni elhelyezési piacainak természetét és változásait, a társadalom útján irányító285. ülése 1934 május 29-én, kedden. lag nyúlna bele a mezőgazdasági termelésbe, mindig a kereslet alakulásának megfelelően. (Magyar Pál: A mondat szép, csak érteni nem értem!) Pedig igen egyszerű, t. képviselő úr. A kormány ne létesítsen olyan törvényeket vagy rendszabályokat, amely törvények és rendszabályok parancsolólag írnák elő a termelő számára azt, hogy mikor, miként és mit termeljen; a termelő vegye tudomásul és fogadja el azokat az ujjmutatásokat és irányításokat, amelyeket a leghivatottab faktor, a, kormány ad neki. Azért a leghivatottabb faktor, mert a kereskedelmi tárgyalások folytán ő van elsősorban abban a helyzetben, hogy kiismervén a külföldi piacokat, meg tudja ítélni, milyen cikkekre van és lesz a legnagyobb szükség. (Magyar Pál: Szomorú külkereskedelem az, amely a kereskedelmi tárgyalások szerint és nem a piacok szerint igazodik.) T. Képviselőház! A kormánynak fokozottabb feladata a kereslethez idomítani a termelést. Ha a t. képviselő úr előbb méltóztatott volna befáradni és helyet foglalni, akkor egy félórai okfejtésem folyamán, különösen az angol példa felhozatala után, megértette volna, hogy éppen azt próbáltam kifejteni, hogy egy okosan tanácsolt — hangsúlyozom, hogy tanácsolt és nem irányított — gazdálkodás mindig jobb a kapkodó, ideig-óráig fennálló rendszabályoknál, mint ahogy Anglia, a szabad gazdálkodásnak az a hazája, amelyre igen t. képviselőtársam és barátai annyiszor hivatkoznak és amelyet ideálnak tartok magam is, sokkal szigorúbb rendszabályokat léptetett életbe törvény formájában a termelés tekintetében, mint amilyen rendszabályokról mi törvény és parancsoló rendszabályok nélkül beszélünk. (Élénk helyeslés a jobboldalon és a középen.) Tisztelt Ház! A termelés elhelyezése és ennek az elhelyezésnek biztosítása éppen ilyen fontos az országra nézve. A római megállapodás részleteit, tartalmát nem ismerem. Hangsúlyoztam a pénzügyi bizottságban, hogy ez valószínűleg annak tulajdonítandó, hogy a kormány bizonyos szempontból nem látja elérkezettnek az időt arra, hogy ezeket a feltételeket részleteiben is közölje, de mindenesetre kívánatos volna, ha a kormány, az idén már korábban várható aratás bekövetkezése előtt abba a helyzetbe hozná az ország közvéleményét, hogy a búza értékesítéséről és az értékesítés lehetőségeinek és feltételeinek módozatairól tájékozódjék. (Helyeslés a baloldalon.) Annak ellenére, hogy az osztrák és az olasz relációban a megállapodás feltételeit nem ismerjük, mégis támaszkodhatunk már bizonyos támpontokra s talán nem érdektelen megvizsgálni, hogy milyen exportlehetőségei vannak Magyarországnak és — ami még fontosabb — milyen importlehetőségek nyílnak meg magyar mezőgazdasági termények tekintetében azok felé az országok felé, amely ország gokkal a kormány a legfontosabb gazdasági összeköttetéseket ápolni akarja. Itt van természetesen elsősorban Itália. Meg kell állapítanom, hogy odavaló exportunk az utóbbi időben visszaesett. 1931-ben még 55-6 millió pengő értékű volt és 1933-ban 34 millió pengőre esett vissza, ami annyit jelent, hogy Olaszországba való bevitelünk az egész olasz importnak 1%-át tette ki. Hangsúlyoznom kell, hogy állatexportunk oda jelentős lett. A szarvasmarha összbevitelnek 120.000 darabjából Magyarország 55.000 darabot nyújtott és bár 1930-ban ez a mennyiség 77.000 da-